BEZÁRÁS
-->

James Dashner: Az útvesztő

2016. március 25., péntek
Vannak zseniális alaptörténetek. Vannak zseniális írók. Van úgy, hogy a zseniális alaptörténet zseniális íróhoz kerül, aminek az eredménye egy zseniális könyv. És akkor ott van Az útvesztő... Barátaim, akik olvasták a könyvet, az egekig magasztalták. Remek, éppen egy jó könyvre volt szükségem, ha már ennyien ajánlják, csak jó lehet. Huh! Borzalmas csalódás volt.

Az első olyan könyv, amin alaposan felhúztam magam és dobáltam. Csak azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam, kijutnak-e az útvesztőből a szereplők. A karakterekről nagyon nincs mit mondanom, hiszen alig volt személyiségük, köszönhetően az általános amnéziának. Szabályok szerint élő kis zombik voltak, akik eltűntek a mindennapok monotóniájában. Tulajdonképpen gyávák voltak, akik féltek kitörni és változtatni. Ezért is döntöttek úgy a "játékmesterek", hogy feldobják egy kicsit a valóság show-t és beköltöztetnek két új játékost, hogy egy kicsit felkavarják az állóvizet. De amúgy tényleg ez a helyzet, mert a kisebb rakás kiéhezett fiú végre kapott maga mellé egy lányt is, mire a tesztoszteron-fűtött zombisereg végre munkához látott, hogy megtalálja a megoldást. Hogy mire nem képesek a nők...

A könyv koncepciója eléggé betegre sikeredett. A gyerekek közötti szelektálás valami nagyon durva gondolat, hogy mindenki feláldozható, az pedig kegyetlenség. Sablonos elem, hogy csak együtt, összefogva juthatnak ki. A társaság fele pedig elpusztul, feláldozva magukat az amúgy is kiválasztott néhányért. Értelmetlen vérontás, egy még értelmetlenebb végkifejlettel.

Azt gondolom, azért mégis lehetett volna ebből egy egészen jó sztorit írni, de ez így nem volt az. Dashner stílusától a falra másztam, a sok bökött és plotty elhangzásánál pedig sikítani tudtam volna. Mintha ötévesek éltek volna összezárva azon a tisztáson! 

A fordulatról: Ja, mert ilyen még nem volt... Végig sejthető volt, hogy valami őrült társaság kívülről irányítja a dolgokat. Kicsit a Kocka c. filmre emlékeztetett ez a rész.

Lehet azt mondani, hogy ez nem az én világom és ezért nem tetszett. Nem lenne igaz, mert éppen, hogy az ilyen disztópikus elemekkel gazdagított fantasyk a gyengéim. Egyszerűen rossz volt a kivitelezés és a plottyozást semmi sem teheti jóvá.

Odaadtam Solnak a könyvet, hogy olvassa el. Az első 10 oldal után eldobta és többé a kezébe sem vette.

Értékelés:





Megjegyzés: A borító legalább szép.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése