RJ-fertőzött övezet!

2016. március 28., hétfő
A szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog, ami megtörténhet velünk az életben. Odaadni szívünket-lelkünket valakinek, aki fontos nekünk, akitől teljesebbnek érezzük magunkat, aki jobb hellyé teszi számunkra a világot. Nyomait megtaláljuk a zenében, a képzőművészetben, és persze az irodalomban is. Ez eddig mind rendben is van, csakhogy egy ici-pici porszem csúszott a szerelem által fűtött írók gépezetébe. A dolog neve: Rómeó és Júlia szindróma.

Kádár Enikő definíciója szerint: "Pszichológusok „Rómeó és Júlia szindrómának” keresztelték el a jelenséget, amikor a szerelmesek épp a kedvezőtlen külső körülmények – rosszallás, tiltás, családi intrikák – hatására kezdenek foggal-körömmel ragaszkodni egymáshoz." Magával a ragaszkodással persze nincs semmi gond, csakhogy mostanra a csapból is ez a téma folyik! Szerelmesek, akik nem lehetnek egymáséi, mert a körülmények áldozatául estek. Két külön világ, két ellenséges nemzet tagjai, vagy olyan fiatalok, akiknek párkapcsolatát ellenzi a környezete. És az a legrosszabb, hogy szinte minden mai YA és fantasy könyvnek ez az alapkoncepciója.

Az RJ-szindrómás könyvek formai jellemzői a következők: adott két külön világból való főszereplő. Ezek általában 14 és 20 év közötti fiatalok, a legtöbb esetben normális karakter-kidolgozottságot mellőzve. Sablonos, lebutított, kétdimenziós személyiségek, akik többnyire csak "A fiú" és "A lány" megtestesítői. Az egyikük többnyire magasan a párja felett áll, híres, vonzó, népszerű, politikai vagy mágikus hatalommal bír, esetleg egy mitológiai szörnyeteg emberbőrbe bújt mása. Ha nem rendelkezik az imént felsorolt erények valamelyikével, akkor lehet még rejtélyes, nehezen megfejthető figura is, sötét múlttal vagy démoni személyiséggel, ami egyébként rém egyszerűen felismerhető, csak a másik fél annyira a halvány lila fene hatása alatt áll, hogy nem képes épp ésszel felmérni a nyilvánvalót. A lényeg pedig nem a történeten van, hanem szerelmeseink nyálzásán, akik "annyira, de annyira" odáig vannak egymásért, közben meg "annyira, de annyira" szenvednek a külső hatások miatt. Jellemző lehet továbbá a gyenge írói stílus, a trágár szavak válogatás nélküli használata és az agyonrészletezett szexjelenetek.


Félreértés ne essék, én nem akarok senkit sem megbántani. Lehet, hogy valakinek ez tetszik, és én nem az ízlésüket kívánom becsmérelni. Egyébként léteznek ezek között jól megírt történetek is, igazi cselekménnyel, kidolgozott szereplőkkel, mindenféle csöpögés és nyálcsorgás nélkül. Az én problémám csak az, hogy kevés az egyediség, túl sok a rossz könyv, és többnyire mindnek az RJ-szindróma az alapja.

Szóval az irodalomban felütötte fejét ez a rózsaszín köddel körbelengett, pacsuliszagú szörnyeteg, és valakinek végre tennie kell valamit. Itt jössz TE a képbe! Mint könyvvadászoknak, kötelességünk elejteni egyet-egyet a fenevadak közül, és trófeánkat közzétéve hirdetni diadalmas küzdelmünket az ellenség kiszáradt porhüvelye fölött.

Hogyan válj részesévé a küzdelemnek? Részletek a moly.hu-n közzétett kihívásomban!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése