Diana Gabaldon: Outlander 3. - Az utazó

2016. augusztus 20., szombat
Beszélünk arról, hogy miért kell mindig erőltetni a sorozatokat, miért kell több kötetes történeteket írni, ha az író tolla elfárad és semmi izgalmasat sem tud nyújtani a folytatásokban! Az Outlander első kötetét imádtam, a másodikat már alaposan lehúztam, és itt van a harmadik, amihez nagy reményeket fűztem, hogy hátha!

FIGYELMEZTETÉS: Bár ebben a kritikában semmi konkrétat nem említek meg a sztorival kapcsolatban, igyekszem általánosságban beszélni, de azért felhívom a figyelmet arra, hogy ESETLEG előfordulhat, hogy egy kissé nem spoilermentes!

Ez egy igazán falhoz csapkodós könyv lett. Kezdve a szexjelenetekkel. Éppen egy ötvenes éveit taposó nő szexuális szokásaira voltam kíváncsi. Na nem! - Bocsi, bocsi, bocsi, ha ez most valakit rosszul érint, lehet, hogy csak én emésztem nehezen! - És nem is Frank Randall aberrációjára. Diana Gabaldon kissé túllőtt a célon, szerintem. Valahogy istenien ért ahhoz is, hogy egy gyámoltalan, nyámnyila alakot faragjon a férfi karaktereiből, akik csöppet sem tűnnek férfiasnak a szememben, sokkal inkább gyengének és ledegradáltnak. Középpontban áll az a szemlélet, miszerint a nő az erős, aki bármire képes; ebben pedig csak az a hiba, hogy az ennek a sztereotípiának megfelelően archetípusnak kikiáltott Claire még mindig meggondolatlan és hülyeséget hülyeségre halmoz.

Zseniálisan kreatív húzás tőle az is, ha az előző kötetben kiírtunk egy meleg karaktert, akkor ebben a kötetben feltétlenül pótolni kell a hiányát. Minő véletlen, delikvensünk szintén katona. Mert ha véletlenül nincs ilyen szereplő a könyvben, még végül hiányérzetünk támadna, arról nem is beszélve, hogy fel kell borzolni a kedélyeket vagy megmozgatni az állóvizet. Ez nem igazán jött be. Jamie pedig még mindig nem tanult a hibáiból, képtelen kiszakadni a törvénytelen tettek hálójából és csak bajt kavar, bárhol is van, bármit is tesz. És ugyanígy Claire is. Amint megjelenik a 18-dik században, máris a feje tetejére áll minden, körülötte hullák és szakadó ruhák. Mert a korra éppen jellemző, hogy naponta új ruhába bújtak, mert az előző vagy elázott, vagy vérrel lett átitatva, esetleg egy felajzott férfiú tépte ketté, de néha még az is előfordul, hogy dulakodás áldozatává válik...

És akkor most beszéljünk a sztoriról. Szerintem az írónő, fogott egy csomó korabeli újságot, és alapos tanulmányozás után, a cikkeket és hirdetéseket átnyálazva, összeállított magának egy listát, hogyan élt a kor embere. Ez alapján nem meglepő, ha következőt sikerült összehoznia:
  • Esik az eső
  • Nyomda: zsoltárok nyomtatására - tisztességes megélhetés látszatára.
  • Nyomda: röpiratok nyomtatására - kevésbé tisztességes megélhetés, de legalább jól jövedelmez.
  • Sok eső esik - Ez még jól jöhet, ha a szereplők mondjuk bőrig akarnak ázni.
  • Szeszcsempészés: fő bevételi forrásként.
  • Szeszcsempészés: az újabb bonyodalmakért
  • Korrupció. Mert mindig van valaki, akit meg lehet kenni.
  • Bordélyház - melegágya a tisztességtelen üzletek megkötésének és egyéb...khm. - Rehtt Butler nyomán!
  • Tűzvész! - mert ahol van egy nyomda, annak égnie kell!
  • Eső, eső, eső - ha leég egy épület a történetben, mondjuk rögtön utána el is eredhetne az eső, ha már úgyis állandóan esik. Ha egy-két szereplő megázik, hát istenem! Úgyis van orvos a szereplők között és ismeri a gyógyfüveket...
  • Egyházi emberek is kellenek, és nem árt, ha életképtelen köhögős nyikhajok, nincs is nagy munka a karakterformálással.
  • És ha mindez nem elég, még mindig elővehetjük a jól bevált boszorkányságot!
  • Ne feledkezzünk el valami fertőző betegséget sem belecsempészni a sztoriba, amire persze a mi Claire-ünk immunis, hiszen be lett oltva ellene.
  • Ha végképp nincs már mondanivalónk, de még húzni akarjuk a sztorit, akkor jöhetnek a kalózok.
  • ... vagy éppen miért is ne nyúljunk bele a rabszolga kereskedés kérdésébe?
  • A szabadkőművesekről se feledkezzünk el, csak úgy említésként, mert túl nagy jelentősége nincs a sztori szempontjából. Végül is jól mutat a történetben, nem?
  • Ne feledkezzünk el a korra annyira jellemző kényszertoborzásokról sem, hadihajókra. Csak a hitelesség kedvéért.
  • Ültetvények, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a lázadó rabszolgák felgyújtsanak!
  • És nem, senki se aggódjon! Lesz még eső is!
Mit is mondhatnék? Semmi újat nem kaptam. Unatkoztam és unatkoztam. Átlapoztam, csapkodtam, morogtam, panaszkodtam. Rémesen túlírt történet, felesleges töltelékekkel, logikátlan, értelmetlen eseményekkel. Unalmas eseményekkel! Abszurd véletlenek, amikbe lépten-nyomon belebotlunk. Az első kötetből előrángatott halottnak hitt szereplő, aki alig emlékeztet eredeti önmagára, viszont éppen megfelel arra, hogy főgonoszt gyúrjunk belőle, bár kissé összecsapott, elnagyolt próbálkozás.

Keresd a logikát!

"Az Artemis tiszta, rendezett hajó volt, már amennyire egy hajó az lehet, de amikor az ember bezsúfol harminckét férfit – és két nőt –egy nyolcvan láb hosszú és huszonöt láb széles térbe, és mellétesz még hattonnányi durván cserzett bőrt, negyvenkét hordó ként, és annyi réz– és ólomlapot, amivel be lehetne fedni a Queen Maryt, azt bizony megszenvedi az alapvető higiénia.

A második napon már össze is futottam egy patkánnyal."
Segítek: szóval miután a legénység mocskosul elkényelmesedett és trehány módon hanyagolta a fürdést, minek után piszkosul, undorítóan büdösek lettek. Nem is beszélve azokról a szemét kis réz- és ólomlapokról! Még rá is tettek egy lapáttal! A cserzett bőrt és a negyvenkét hordónyi ként nincs okom hibáztatni, de a többiek tehetnek az alapvető higiénia be nem tartásáról. Szóval mindennek a következménye, hogy a nyílt vízen hajózó Artemis-en hirtelen ott termett a semmiből egy patkány. Gondolom, megérezte a szagukat és odateleportált...

Egyébként tőle telhetően Diana Gabaldon szépen keretbe zárta a harmadik részt, csak ami közötte volt, az nem ütötte meg a mércét. Szintén egy olyan koncepcióval találkoztam, ami többre volt érdemes. Sajnos ez már elégé gyakori, hogy kiaknázatlanok maradnak a lehetőségek, és olyasmikkel töltik meg a sztorit, amiben kevés élvezetet talál a kalandozni vágyó olvasó.

Szóval miért is kell erőltetni a trilógiákat? Itt be is fejeztem a sorozatot, több részt nem vagyok hajlandó elolvasni belőle! Kész, vége! Sajnálom Az utazóra elpazarolt időt. Soha többé ilyet vagy hasonlót!

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 1/5
Karakterek:3/5
Leírás: 2/5
Írói stílus: 2/5

Ajánlom: 2/5





Erőssége: Talán az egyetlen előrángatott kis közjáték, amire felvillant a szemem, a Rotschild család egyik ősének szerepeltetése egy aprócska jelenet erejéig.

Újraolvasnám: NEM


Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése