BEZÁRÁS

Jean-Pierre Montcassen: Az egyiptomi kéjnő

2016. december 4., vasárnap
Ahogy az utószó is mondja, ez a történet bármelyik korban játszódhatna. Legyen szó kéjnőről, prostituáltról, örömlányról, ez az ősi mesterség mindig is virágozni fog. Valahány ilyen történetet olvasunk az író igyekszik megmutatni, hogy a használati cikk mögött is érző lélek lakozik. Nemcsak egy áru, egy szolgáltatás, amiért fizetnek. Minden ilyen történetben megismerhetjük a utat, hogyan jut el a hősnő odáig, hogy testét áruba bocsássa. Zola Nanája, Hugo Fantineja, vagy éppen a Virágszamuráj, mind egy életút bemutatása, egy döntés eredményeként végigjáró ív szemléltetése, szükségszerű végkimenetellel: bukás vagy felemelkedés, vagy a végső beteljesedés a törvényszerű pusztulással.

Elszakadva ezektől a normáktól íródott meg Nedzsita története. Megismerhetjük az ő gyerekkorát, személyiségét, tragédiáját, majd kényszeres döntését, hogy beálljon Ízisz örömlányai közé Oziriszt szolgálni. Ez az a pillanat, ahol hősnőnk útja más irányt vesz. Hiszen az ókori Egyiptomban az egyház örömlányaként dolgozni rang és megtiszteltetés, társadalmilag elfogadott tevékenység. Mégis, ugyanúgy könnyű elbukni és felemelkedni, ugyanúgy válhat emberi ronccsá, mérgezheti lelkét testének kiszolgáltatottsága, mint bármelyik korban, bármelyik regény hasonló foglalkozású hősnője. Nedzsita is hoz rossz döntéseket, de mindig tanulva hibájából elkerüli őt az az igazi mélypont, amiből ne lehetne felállni. Nedzsita életpályája mai szemmel nézve igazi sikertörténetnek számít, ha csak a szakmai előmenetelét nézzük, viszont ismerjük lelki vívódásait, harcait is, és így mélyebb betekintést nyerünk az álarc mögé. Ismerjük veszteségeit, fájdalmait, de valahogy mégsem elég meggyőző, elbeszélése hangvétele miatt. Egy fajta derűs nyugalommal beszél a múltról, ami miatt a mélységek nem lesznek eléggé mélyek, átérezhetőek. Hiányzik az ív is a történetből, talán az éppen előbb említett ok miatt. Történtek Nedzsitával rossz dolgok, de az élet attól még szép, van vagyona, háza, sosem lesz anyagi problémája, és másra nincs is szükség a kiegyensúlyozott boldog élethez.

Nekem ez nem elég, nem meggyőző. Hiányzik a katarzis, a beteljesülés. Szándékoltan, mivel az író éppen ott vágta el a történet szálát, ahol egy igazán lényeges találkozás vette kezdetét. Nedzsita élt, gazdag volt, rengeteg férfi megfordult az ágyában, de mégis üresnek éreztem életét. Montcassen írói húzásával nem tudok azonosulni. Vagy jöjjön a bukás, vagy valami olyan esemény a főhős életében, ami tényleg szárnyalásra készteti. Ezzel a lezárással nem tudok mit kezdeni, agyalok rajta, hogy ennek így mi értelme? Hacsak azt nem akarja jelképezni, hogy Nedzsita is egy ember volt a többi közül, aki élt, majd meghalt. Semmi több. Csupán az teszi őt érdekessé, hogy kéjnő volt a foglalkozása?

Mégis jó volt olvasni ezt a történetet. A köré szőtt misztikus világ miatt, mely ismeretlensége csábítja az álmodozó olvasót, látni, felfedezni Egyiptom mindennapjait. Tényleg a hétköznapi részleteket szerettem a legjobban, a sör készítését, a papirusznád megmunkálását, a lakóházak felépítését és a szokásokat, amikbe így betekintést nyerhettem. Mennyire volt szerethető karakter Nedzsita? Nehezen tudnám megmondani. Számomra inkább volt közömbös, sokkal inkább fókuszáltam a történetére és a díszletre. Egyiptom mindig rabul ejt. Őszinte vallomással tartozom: el sem olvastam volna ezt a könyvet, ha címében nincs ott a mindent eldöntő kulcsszó: egyiptomi. Nem bántam meg, mert élvezetes olvasmány, s bár eltér a megszokottól, megvan az újdonság varázsa.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: A színes, gazdag világ, megelevenedő díszletével magával ránt. Új információkkal lehetünk gazdagabbak. Egy jó, de kevésbé izgalmas koncepció újabb síkra emelése.

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése