Leiner Laura: Késtél

2016. december 7., szerda
Nem, nem képzelődsz! Én, Sol, hímnemű könyves blogger, nemrég elolvastam Leiner Laura Késtél c. könyvét, és most épp ebből az élményből született értékelésemet olvasod... Szóval ez így elég kínos. Oké, azt hiszem, magyarázattal tartozom. Ha meg akarod érteni, hogyan történt meg az, aminek normál körülmények között nem lett volna szabad megtörténnie, valamit tudnod kell rólam. Könyvek tekintetében két dolog tölt el mély gyanakvással: 1) ha az adott könyvnek nagy olvasottsága és kiemelkedően pozitív értékelési aránya van, és 2), ha a könyv szerzője magyar. Mivel a Késtélre mindkettő igaz, elkerülhetetlen volt, hogy a vele való kissé abszurd találkozásom előbb-utóbb megtörténjen. És mivel nemrég jelent meg a sorozat ötödik kötete, a Valahol, ami eddigi kb. 370 csillagozásával jelenleg 96%-os a Molyon, a tagok értékelése alapján romantikus kategóriában az 5., kortárs kategóriában pedig a 19. helyen áll, és akkora körülötte a tömeghisztéria, mint egyetlen más magyar könyv körül sem - vérszemet kaptam, hogy utánanézzek, mi lehet ennek az oka. Az eredmény pedig több, mint kiábrándító.


Figyelem! Ez az eddigi leghosszabb értékelésünk a blogon! Rendkívül SPOILER-veszélyes! Az olvasása rajongóknak erősen NEM ajánlott! Ha mégis elolvasod, ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!

Vannak dolgok, amikről jelen szituációban nem érdemes beszélnem; ilyen például a koncepció. Adott egy lány, aki a sors fintora miatt egy csapásra híres lesz. Hány történet szól erről? Millió. Akkor mi ebben a pláne? Az, hogy Bexi esetéből valamiféle bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé is, és erre az első fejezetben leírt tapasztalatai a legjobbak. Nem minden a csillogás, a reflektorfényért áldozatokat kell hozni. Bár nem egészen hitelesen, de azért szépen ábrázolja mindezt a könyv elején Leiner Laura. Erre aztán még rájön az is, ahogy a Pop/rock sztár leszek! versenyében főhősnőnket vendégszereplésre hívják Nagy Márk duettpartnereként, így Bexi egy másik feltörekvő énekes útjának egyengetésében is szerepet vállal. Nem egészen önzetlenül, de hát "ilyen ez a showbiznisz". Viszont amit már ebből a történetből látunk, egyszerűen katasztrofális!

A karakterformálás egy hatalmas vicc - és nem jó értelemben. Konkrétan minden szereplő olyan, mintha egy rajzfilmből emelték volna ki őket. Egymástól jól elhatárolhatók, ami jó pont, de egyik sem valóságos. Olyan karikatúra-szerű az egész, ahol egy-egy tipikus jellemző lett indokolatlanul felnagyítva és eltorzítva. Az Anya egy túlérett gyerek, akinek köze nincs a gyermekneveléshez és az anyasághoz. Kemál, a gyrosos, bugyuta alak, aki amolyan akcentusos bevándorló-sztereotípiát akar bemutatni - inkább "kisz kínaji" vonásokkal, mintsem törökösökkel. Gyuri bácsi, a tipikus tanár, aki még a menedzsert is képes volt feleltetni történelemből. Jelenlegi gimnazistákkal megnyugtatásul közlöm: ilyen szakbarbár nem létezik. Apropó menedzser: Körte csak annyira látja el magára vállalt feladatát, hogy megállás nélkül telefonálgat és ordít mindenkivel. A nevébe inkább nem kötnék bele, előttem már ezren is megtették. De azért csinálhatna a Fogd be Aszád! Bogyójával egy gyümölcssalátát. Fogd be Aszád!? A HétköznaPICSAlódások kiparodizálása! Mellesleg semmilyen extra szerepkörük nincs, Laura a mindenkori rajzfilmek túlzottan vicces karaktereit próbálja megjeleníteni velük, mint amilyen A kis hableányból Hablaty, A Notre Dame-i toronyőrből a vízköpők, a Jégvarázsból Olaf... nem sikerül neki, de megpróbálja.


Nekem ez a véleményem

Külön bekezdést érdemel a mi kis szerelmi háromszögünk. Először is Beki: naiv, buta, semmitmondó karakter, mégis mindenkinek tudja, mit kell mondani. Kiborítja Nagy Márk önteltsége, mégis folyton magát fényezi a belső monológokban. Aztán ott van Nagy Márk: beképzelt önimádó, senkire és semmire nincs tekintettel önmagán kívül. Az ő rettenetes egóját ellensúlyozandó Laura egy-két jelenettel próbálta bizonygatni, hogy igenis érző szíve van. Elismerem, a Lilivel való jelenete kimondottan aranyos lett, de nekem az nem volt elég, hogy feloldja az iránta érzett ellenszenvet. Ott van például a "hogyan játsszunk rá a betegségünkre lájkokért" c. rovat, amivel nálam teljesen leírta magát a szereplő. Ki ne felejtsük Gerit: na, őt valahol a másik "világszenzáció", A Szent Johanna Gimi Cortezével lehet azonosítani. A tipikus bunkó, aki bunkósága ellenére (vagy azzal együtt?) valahogy képes meghódítani a női szíveket. Ennek ártó hatásairól lentebb bővebben is írok.

Egy kicsit térjünk ki a technikai részletekre: mint fentebb írtam, a történet középpontjában egy tehetségkutató műsor, a Pop/rock sztár leszek! áll; a kötet ennek elődöntőjét mutatja be, ahol a megmaradt három játékos méri össze tudását a továbbjutásért. Alapból megvan a véleményem ezekről a tehetségkutatókról, nem kifejezetten szimpatizálok velük. Leiner Laurának viszont egészen jó rálátása van az ilyen műsorok működésére - ha másban nem is, Bexi megnyilvánulásaiból ez nagyon szépen kitűnik. Ellenben van egy-két dolog, amit nem árt közelebbről is megvizsgálni. Például a dalválasztások. Én azt mondom, egy Wrecking ball még hagyján, tök jól illik egy ilyen versenyhez - bár nehezen hiszem, hogy egy valóságos műsor élő show-jában tényleg alkalmaznának egy olyan bontógolyós jelenetet, mint Miley Cyrus klipjében. A Mr. A-t a könyv olvasásáig nem ismertem, de rohadtul nem a versenyre való szám, ahogy a Theory of a Deadman-től az Out of my head sem. Amit Gotye számából csináltak, pedig egyenesen abszurd. Maga Bexi is úgy írta le a tartalmát, hogy "szakítottunk, de én megmondom a véleményem az egészről" - akkor hogy a fenébe fér bele a koreográfiába egy csók?! Tudom, tudom, showbiznisz, de akkor sincs benne logika.



Muszáj szót ejtenem arról a tömeghisztériát kiváltó elemről, ami miatt minden rajongó nyafog a kritikájában, ez pedig a függővég. Nos, ami a könyv végén van, NEM függővég! A függővég az, amikor a történet alakulásában felmerül egy kérdés, amire az író nem adja meg azonnal a választ (ezért "függő"), de a történet ettől függetlenül le van zárva (ezért "vég"). De ez konkrétan félbe lett vágva! Mégpedig pontosan azzal a hatásvadász céllal, ami ki is robbantotta a várt tömeghisztériát. Marketingfogás, semmi több, ráadásul annak is gyenge. Azért, mert ha az ember egy kicsit tapasztaltabb olvasó, és anyatejen nevelkedett, nem az ehhez hasonló nyáltengereken, magától is ki tudja találni a csavart. Konkrétabban: mindenki tudja, hogy Márk lesz a másik továbbjutó! Ahogy azt is, hogy végül nem ő nyeri meg a versenyt! Hiszen ezért kellett még a végkifejlet előtt megegyeznie Körtével (egyébként utólag belenéztem a második kötet elejébe, hogy leellenőrizzem az állításomat. Igazam lett)! Szóval logikus, könnyen kiszámítható, csak jól van el(ő)adva. Ennyit erről.

És most jöjjön az, ami a leginkább kiborít a Késtélben - és egyébként ez igaz lehet Leiner Laura összes könyvére -: az, amit Beki és Márk vagy Beki és Geri között tapasztalsz, még csak távolról SEM szerelem! Nem létezik olyan értelmes kapcsolat, amiben két ember eleinte gyűlöli egymást, aztán egyszer csak minden átmenet nélkül egymásba szeret. Ahhoz kell történnie valamiféle változásnak. Legalább az egyik félnek idomulnia kell a másikhoz. Ez az összecsiszolódás szüli az emberi kapcsolatokat, így a szerelmet is. Felejtsd el, hogy az ellentétek vonzzák egymást! Ha muszáj analógiát találnod a szerelemre, ne mágnesezz, hanem kirakósozz! És még valami: egyáltalán nem normális az, ha egy férfi megalázza a nőt, akit elvileg szeret! És itt most beszélhetünk Geriről, Nagy Márkról, Cortezről, Daemon Blackről, Clayton Reedről, vagy az összes ilyen tesztoszteron-fűtött vadbaromról. Nem tudom, melyik elborult elméjű alak találta ki ezt a baromságot, de ez nem normális, és nagyon rossz, ha az olvasó az ilyenekből tanulja a szerelmet! Ne hidd el azt, amit ezek a könyvek írnak a szerelemről, mert ez rohadtul nem az!

Nos, nagy vonalakban ennyi. Ez tipikusan az a könyv, amiről oldalakat lehetne teleírni, kielemezni minden egyes sorát, és még az is kevés lenne a teljes értelmezéshez. Én most csak egy ízelítőt adtam a meglátásaimból. Azért mégiscsak örülök, hogy túlestem ezen az élményen. Ha másért nem is, akkor azért, hogy belássam: lehet rosszabbat írni A napszemű Pippa Kenn-nél is (de kellemetlen volt ezt beismernem). De mint mindig, most is muszáj elmondanom: az én véleményem mindössze 1 db vélemény! Nem biztos, hogy ez a mérvadó! De ha belevágsz a Késtél elolvasásába, jobb, ha tisztában vagy vele, mi van az egyfelől fényesre csiszolt érme másik, árnyasabb oldalán.

Breaking: Úgy vélem, elég részletesen leírtam a véleményemet a könyvről - de ha valaki ennyire szembemegy a tömegízléssel, nem árt néha alaposabban megindokolnia az okait, nem igaz? Jómagam sem tettem másként. A Tovább olvasok gombra kattintva a könyv néhány idézetét olvashatjátok, amiket elláttam néhány kritikai megjegyzéssel. Némelyik vészesen komoly, mások inkább csak a szőrszálhasogatás kisbaltával tipikus esetei. Nem gondolom, hogy a megjegyzéseim a Bexi-Márker közönség számára is érthetővé teszik a nézeteimet, de a többiek legalább jól szórakozhatnak rajta.


Értékelés:

Koncepció: 2/5
Sztori: 1/5
Karakterek: 1/5
Leírás: 2/5
Írói stílus: 1/5

Ajánlom: 1/5





Erőssége: Leiner Laura megírta, népszerű lett, és remélhetőleg egy csomó pénzt keresett vele.

Újraolvasnám: NEM



"A Késtél című dallal annyian tudtak azonosulni, és annyira kedvesnek találták, hogy pillanatok alatt az egyik legtöbbször megosztott videó lett a közösségi oldalon."

Két dolog biztos: 1) Még ha szabadon bővíthetősége miatt amatőrök is szerkesztik a Wikipédiát, kizárt, hogy akár csak egyetlen szócikk is ilyen pocsékul legyen benne megfogalmazva. 2) Ugyanígy teljesen valószínűtlen, hogy egy olyan kiterjedt, nemzetközi közösségi hálózaton, mint a Facebook, egy gitározó amatőr magyar lány videója legyen a legtöbbször megosztott.


***

"Hiába lettem az, aki mindig is szerettem volna lenni, a régi barátok és ismerősök utálták, ami velem történt. Főleg miatta. Nevezzük nevén a gyereket, Geri miatt. Miután berágott rám, szakított velem, és minden erejével azon volt, hogy a szabad perceiben gyűlöljön, másra sem számíthattam."

"De jó, van egy kis szabadidőm! Akkor most utáljuk egy kicsit az exünket!" Elég nehéz valakit elképzelni, ahogy otthon ül bezárkózva egy sötét szobába, és napirend szerint délután 4 és este 8 között csak úgy utál valakit...


***

"(...) normális, hétköznapi gyerekéletet él, rajong egy halom nyálas popbandáért, kiplakátolja a szobája falát ezekkel a tagokkal (...)"

Bexi, Bexi, Bexi... Nincs jogod úgy kritizálni egy akármilyen nyálas popbandát, hogy téged meg úgy "kukáztak ki a netről"!


***

"Anti hegedűn gyakorolt (hogy miért nálunk, az jó kérdés)"

Laura, ez nem válasz! Igenis, tessék megmagyarázni, miért náluk gyakorolt Anti! Előadó művészet - alapok: amit nem mutatsz meg, az nem létezik. És ez igaz az írásra is.


***

"Ekkor több dolog is történt egyszerre. Lili sikoltozni kezdett, Anti a vonójával csapkodta a combját örömében (...)"

Jézusom! Editor pro tipp: ha leírsz egy adott képet, azért érdemes elképzelni, hogy biztos van-e értelme. Márpedig egy fiú, aki a vonójával csapkodja a combját, miközben vigyorog, nemhogy természetellenes, de egyenesen röhejes látvány. (Esküszöm, ha egyszer beváltom az elképzelésemet, hogy videoblogban kritizálok könyvet, ezt demonstrálom! Addig a fantáziátokra bízom.)


***

"Először is, mi a franc az a Márkerek? Ki ez a barom, aki már azelőtt elnevezi a saját rajongóit, hogy lenne egy saját dala?"

Engedd meg, hogy felvilágosítsalak, kedves Bexi: a "Márkerek" Leiner Laura egy ritka sz*r paródiája a "Belieberekre", akik Justin Bieber rajongói. És hogy ki csinál ilyet? Hát az olyan önimádó bunkók, mint Nagy Márk. Habár ez bizonyára csak költői kérdés volt.


***

"— A franc akart kamaszokkal dolgozni. Na, most aztán mindkettő bekussol! — ragadta meg a karunkat Körte, és katonásan a két oldalára állított minket, miközben nem engedett a szorításból. — Bocsánatot kértek egymástól, mielőtt az interjúra mentek. Halljam."

Számomra ez a jelenet magyarázta meg, miért csak egy pártfogoltja van Körtének. Ja, bocsi, ott van még a kb. sz*rt sem érő Fogd be Aszád! is...


***

"Nekem egyéves rutinom volt az ilyen szituációkra, éppen ezért megfontoltan és ráérősen válaszolgattam (...)"

Na igen, rohadtul bebizonyítottad az "egyéves rutinodat" a filmes portálos fiúval való beszélgetésed alatt...


***

"(...) rezgett egyet a telefonom, jelezve, hogy üzenetet kaptam. Márk írt vissza. Írt? Dehogy írt. Küldött egy képet a képemre reagálva. A fotó az imént otthagyott próbateremből érkezett, Márk szintén magát fotózta, a felvételen a kinyújtott karja is látszott, amiben a mobilt fogta maga felé fordítva. A képen mosolyog, miközben szabad kezével bemutat. Cenzúrázatlanul. A fotó láttán felröhögtem, és gyorsan válaszoltam neki. >>És ha meglátják ezt a képet a Márkerek??? :D<< A válasz rekordgyorsasággal érkezett. >>Akkor a pogácsát kajáló képed is a neten landol.<< Bólogatva olvastam el az üzenetet. >>Jó. Akkor csak beállítom a hívásodra. Hogy soha ne vegyem fel, ha ezt a fotót látom.<< Azonnal jött a válasz. >>Ne aggódj, eszemben sincs felhívni téged.<<"

... És ez még így megy tovább egy teljes oldalon keresztül... Én meg egyre csak azon gondolkodom, miért nem hajította ki Márkot az énektanár...


***

"— Nagyon humoros vagy. Kérem a kártyát.
— Kérek érte egy közös fotót.
— Mi van? — kerekedett el a szemem.
— Ne izgulj, csak a netre kell.
— Ezer közös képünk lett ma, nem kell több — ráztam meg a fejem.
— De azok az újságokba mennek. Nekem saját kell. Az Instára. Valamiexkluzív. Meg is ölelhetnél.
— Na menj a francba a kártyáddal együtt — szaladt ki a számon.
— Hé! Más örülne, ha megölelhetne — kérte ki magának az elutasításomat.
— Akkor keress olyat, akit nem kell zsarolnod érte.
— Kell a kártya? — vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
— Argh — sóhajtottam. Mondtam már, hogy néha kifejezetten utálom a zenészszakmát?"

Khm... A szelfizés nem képezi a szakma részét. Ne rinyálj!


***

"Nincs saját zongorám. Azért nincs, mert a lakásban amúgy sem tudnék játszani, tekintve, hogy a szomszédoknak is van ingerküszöbük, amit nem a zenéléssel lehet átlépni, hanem ugyanazoknak a daloknak a folytonos gyakorlásával."

Ööö... Laura. Ez itt a XXI. század. Szintetizátor. Tudod. Fülhallgató. Nem tudod? Na mindegy...


***

"— (...) Te mit fogsz csinálni?
— Kikapom a stylistot.
— Tudsz valamit, amit én nem? — vontam fel a szemöldökömet.
— Flitterek. Színes flitterek — közölte.
— Istenem — meredtem magam elé elkerekedett szemmel."

Hát ez remek! Bexit a netről kukázták, a stylistot meg az utcáról...


***

"— Vedd fel, légyszi, és kérdezd meg, mit akar — kértem Körtét.
— Nem érted, hogy nem?
— Na, ez már kezd röhejes lenni. Add már ide — pattant fel Márk a földről, ahol eddig a falnak támaszkodva ette a szendvicsét.Felkapta a telefont, és lazán beleszólt.
— Halló! Ki? Üdvözlöm, Gyuri bácsi — bólogatott. Körtével hitetlenkedve néztünk egymásra, majd újra a csevegő Márkra."

Íme egy újabb szituáció, ami való életben kizárt, hogy megtörténjen.


***

"— Hol lenne a legjobb neki? Ahol tud pihenni, és ahol senki sem keresné? — tette fel a kérdést Körte, aztán mindketten mély hallgatásba burkolóztak. És teljesen egyszerre néztek... rám.
— Na neeeem!"

De igen! Leiner Laura annyira össze akar boronálni titeket, hogy mindenféle irreális alkalmakat teremt hozzá. És milyen a jó menedzser? Naná, hogy egyáltalán nem félti a pártfogoltját egy vírusfertőzéstől egy olyan koncert előtt, ami a karrierének fontos állomása lehet! És ha most bárki a leköpéses jelenetre hivatkozna, NEM! Bexi is ugyanolyan könnyen elkaphatja azt a sz*rt, csak az ilyen vírusok nem azonnal aktiválódnak, hanem egy darabig lappanganak a szervezetben! Szóval ez a szituáció egyszerűen nevetséges, és totálisan agyatlan! (De ezt mintha már mondtam volna...)


***

"— Annyira aggódtam! Pontosan mit mondott az orvos? — kérdezte, teljesen megfeledkezve rólam, vagyis a lányáról, és megragadva Márk karját, berántotta a lakásba."

Mert amúgy tök valószínű, hogy egy normális anya így viselkedik egy vadidegennel. És nem mentség, hogy "híres". (Kezdem unni, hogy folyton lehetetlen szituációkkal találkozom.)


***

"— Ezek csak... dalszövegötletek. De nem valami nagy szám, csak leírom, ami eszembe jut.
— Aha. Kúl."

... WHAT?! Dalszövegeket idézel szó szerint, angolul, ezt meg leírod fonetikusan?! Jéééézusom...


***

"Inkább bezártam a megnyitott oldalakat, és a zeneszerkesztő programot nyitottam meg, amire rögzíteni szoktam a gitározásaimat."

Erős a kísértés, hogy a szakzsargonnal belekössek a "zeneszerkesztő program" kifejezésbe, de inkább megkímélném a laikusokat...


***

"— Naa! — toltam le a fejemről a fülest, ami lecsúszott a nyakamra.
— Nem, semmi. Kérted, hogy ne mondjak véleményt.
— Jó, ez igaz, de ez így már nem számít, most már mondd, amit akartál.
— De kérted, hogy ne — húzta tovább az időt.
— Istenem, de idegesítő vagy! — közöltem durván. — Mit akartál mondani?
— Hogy ezek jók — nyögte ki.
— Kösz — emeltem meg az államat, aztán kissé bizonytalanul néztem rá. — Tényleg?
— Ja. Erős szövegek."

Öregem, neked is jó sz*r ízlésed lehet, ha erősnek hívod a pár fejezettel korábban megírt "Rohadj meg, kisegér" c. dal szövegét. Amit amúgy feszültségoldásból írt, mindössze egy este alatt. Mivel Fásy Zsülike óta tudjuk, hogy ez nem lehetetlen, meg amúgy sem egy komoly számról van szó, ebbe az abszurd ténybe inkább nem kötnék bele. Ellenben érdekelne egy költészetben nálam sokkal járatosabb személy verselemzése néhány Bexi-dalszövegről. (Feltörekvő bloggereknek kiváló téma, és eszemben sincs levédetni az ötletet, részemről szabadon felhasználható.)


***

"Anyu a konyhaasztalnál dolgozott egy könyvelésen - az egész asztalt beborították a papírok és lapok."

... Sőt, még a papírlapok is! Amúgy részemről a kettő egy és ugyanaz (szőrözés ezerrel!).


***

"Mosolyogva hallgattam a közönségem reakcióit, kiegészülve a megszokott >>hater<< kommentekkel és Márk rajongóival, akik az elmúlt napokban átjártak az én oldalamra is."

1) Hivatalos megnevezés: hatecomment. 2) Ha a "cool"-ból "kúl" lett, miért nem lett a "hater"-ből "héter"?


***

"márkcsintás"

BLÖEEEE!!!


***

"A fejem zúgott, mindenki kérdezett, ráadásul továbbra is üvöltve, én pedig csak két dologra tudtam koncentrálni, minden mást elengedtem a fülem mellett. Az egyik, hogy kinyírom Nagy Márkot. Komolyan. A másik pedig, hogy Geri nem mondhatta el senkinek, mert... mert benne meg lehet bízni. Ebben teljesen biztos voltam."

Ez tényleg ennyire hülye?!


***

"Mindenkinek vannak hülye sztorijai, ciki pillanatai, vagy éppen >>epic win<< szintű beégései. Mindenkinek."

Bizony, még Leiner Laurának is, aki az "epic fail"-t ("hatalmas bukás") "epic win"-nek ("hatalmas győzelem") nevezi. (Ez nem szőrözés, hanem tény.) Na, és ebből miért nem lett "epik vin"? (Na EZ szőrözés!)


***

"Nekem van stylistom"

Ez tényleg ennyire hülye?! (v2.0)


***

"Nem vicceltem, a hajnali őrületben kész lettem volna rárontani, és kirángatni a kádból a pakolásával együtt, amiről egyébként nem akartam tudni a részleteket."

... És még b*zi is...


***

"Mindent, de tényleg mindent félretéve, az elmúlt napokban megkedveltem Nagy Márkot."

Aha... minden átmenet nélkül. Szóval mikor is? Mint mondtam, amit nem mutatsz be akárhogyan, az a művészetben nem létezik.


***

"(...) feltűnt, hogy a konyhapult tele van bonbonnal és csokival. — Ezeket ki kapta?
— Lili.
— Miért?
— Mert még mindig nem tudja, hogy a suliból kit hozzon el az élő adásba.
— Ó, megpróbálják megvesztegetni?
— Olyasmi. Mondtam, hogy ez helytelen... — kezdte anyu.
— De?
— De nézd, marcipános! — emelte fel boldogan az egyik dobozt.
— Hú, ezt szeretem — csillant fel a szemem."

Egyre inkább olyan érzésem van, hogy ez a nő két gyerek után sem jött rá, hogyan viselkedik egy normális anya. (Viszont őszintén érdekelne, Laura honnan vette ezt a karaktert. Hacsak nem valami rajzfilmből.)


***

"Hajnal Brigitta Pink és Nate Ruess gigaslágerét kezdte énekelni, a Just give me a reasont, ráadásul a duettpartnere nem is akárki volt - az egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb hazai rockbanda énekese."

Ne b*ssz már! Lukács?! Most képzeld el a Tankcsapda frontemberét, ahogy duettben elénekli ezt a számot:




***


"Sóhajtva írtam meg a választ. >>Jó, hol találkozzunk?<< >>Nálatok, a ház előtt.<< - írt vissza azonnal. >>Rendben. Mikor?<< >>Gyere le!<<"

Neked is ismerős volt a szituáció? Nekem is. Honnan lett "kölcsönözve"? A High School Musicalből. (Ez csak egy elmélet, de annak szerintem kiváló.)

Az elmélethez hozzátartozik, hogy nem Leiner Laura volt az első, aki lekoppintotta ezt a jelenetet, sőt, még csak nem is a HSM-é az eredeti. Az egész alapja a Rómeó és Júlia erkély-jelenete.

***


"— Beki, hol vagy már? — kiáltotta anyu mérgesen.
— Öhm. Kemál büféjében, Márkkal — feleltem.
— Akkor lassan igyekezzél felfelé! Éjfél van!
— Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni — zavarodtam össze.
— Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a kamasz gyerekünkkel."


***

"Hagyj el, lépj le, tűnj el végleg, engedj, kérlek, csak hadd legyek, offline!"

(... ellenállok... erős vagyok... nem fogok belekötni...) EZ SZ****R! (... Én megpróbáltam!)

***

"— De mi az, hogy Lexi? Az szinte Bexi — rázta a fejét Anti a telefonját nyomkodva.
— És az első dala? Végcél? Rímel a Késtélre. Píff! — hüledezett Lili.
— Ez mindig így van — sóhajtotta Körte. — Egy kategória, egy stílus, egy műfaj, ugyanaz a koncepció. Úgy vannak vele, hogy ha egy siker lett, a többi is az lehet."

Én nem vagyok szakértő, de ez szinte kizárt, hogy tényleg így működik. Konkrétan, szerintem, ha egy stílusról vagy koncepcióról bebizonyosodik, hogy nem jön be, a lemezkiadó nem kísérletezik egy másolattal, inkább elveti az ötletet - legalábbis egy időre. De mondom, tényleg nem vagyok szakértő.


***

"— Szar a Mr. A-produkcióm. Én képtelen vagyok ma előadni — közölte sápadtan, azzal visszament a kis kellékes helyiségbe."

Nos, igaz, ami igaz (na, nem az előadás, hanem a dalválasztás miatt), de maga a szituáció, hogy emiatt élő show előtt bezárkózik a kellékes helyiségbe, egyszerűen abszurd. (Már megint.)

***

Végezetül itt van még egy szituáció. Egy apró hiba, ami sokaknak valószínűleg egyáltalán nem tűnt fel, de a szemfüles kiszúrja:

"— Viszont egy részt állandóan elrontasz — nevettem el magam.
— Dehogy rontom! — vágta rá, mielőtt még egyáltalán átgondolta volna, hogy miről van szó. Aztán, amikor leesett neki, mégiscsak visszakérdezett. — Melyik rész?
— Van az a... >>I’m everything, you can’t stop me, I look so good, I look so fine<< rész, amikor előrejön hozzád az egy táncoslány.
— Igen? — figyelt feszülten.
— Ah, várj — tápászkodtam fel. — Gyere — nyújtottam a kezem, és felrántottam a földről. — Szóval, itt énekelsz, ő előlép így, és megfogod a bal vállát, és lépkedsz felé, kitolva őt, ő meg hátrafelé sétál.
— Igen — bólintott.
— De állandóan a jobb vállát fogod, nyilván, mert jobbkezes vagy, viszont ezzel ki fogod takarni. A koreográfus mindig itt állítja meg az egészet. Próbáld a ballal megfogni.
— Jó, jó, értem - bólogatott. — Így? — ragadta meg a bal vállamat, és tolni kezdett.
(...)
— Tök jó, ügyes vagy."

Ehhez képest az előadáson:

">>I'm everything, you can’t stop me, I look so good, I look so fine<< - énekelte, jobb kezében a mikrofonnal, bal kezével megragadva a lány vállát, és a koreográfia szerint maga előtt tolva hátráltatta a táncost, hozzá intézve a sorokat.
— Elrontotta, ezt nem hiszem el — suttogtam, de abban a pillanatban Márk kapcsolt a színpadon, és egy elegáns mozdulattal átdobta a bal kezébe a mikrofont, a jobbal pedig megfogta a lány vállát, és tovább tolta maga előtt a színpadon.
Bravúros szépítés, ha valaki nem ismeri a dolog hátterét, simán a koreográfia részének veszi a mozdulatot."

Először bal kéz - jobb váll a helyes, másodszor pedig jobb kéz - jobb váll. És ebben csak az a kínos, hogy ezt a hibát elengedte az író, a szerkesztő és a lektor is. Nem feltűnő, de azért szöget üt az ember fejébe.

... És ez csak néhány azok közül, amiken csapkodtam a fejemet a könyvvel. Ha találsz te is, várom kommentbe! :)

4 megjegyzés:

  1. Annyira egyetértek veled!
    Mondjuk nekem ez az első rész elment, viszont a második... pfuj. :D Nem írtam róla véleményt, de annyira kiakasztott Márk a beképzeltségével - és fel sem tűnik a legtöbb olvasónak, hogy a srác mindenkit porig aláz.
    Ne is beszéljünk az Akkor szakítsunkról meg a Bábelről. Van ez még lejjebb is.

    Megcsinálták már élő showban a bontógolyós jelenetet. :) Bár nem emlékszem, miben. Úgy rémlik a Sztárban sztár egyikében, de nem biztos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, úgy örülök, hogy egyezik a véleményünk! :D Márkon én is kiakadtam, rettenetes stílusa van a srácnak, mégis egy csomó tinilány bele van esve. De mondom, az összes hasonló bunkó fiúkarakternek rajongó táborai vannak, Márk csak egy a tucatból. Az általad említett könyveknek eddig csak a címével találkoztam, nálam a kritikámban is említett Cortez csapta még ki a biztosítékot. Újabb könyvek, amiket valószínűleg kényszer hatására sem fogok elolvasni. :D

      Tényleg? Ráadásul a Sztárban sztárban? :O Mindenképpen utánanézek, egy időben szerettem azt a műsort!

      Sol

      Törlés
  2. Úgy örülök, hogy megtaláltam ezt az értékelést molyon :D

    VálaszTörlés