Célkeresztben - Kalira Skyler: Panthera - A Karom

2017. január 8., vasárnap
Minél több eltérő műfajú könyvet olvasok, annál inkább nyilvánvalóvá válik számomra egy érdekesség. Az írás művészete a jelenkorra valahogy túllépett önmagán. A legtöbb mai alkotó túllép a hétköznapi világ keretein, inkább saját fantáziavilágára építi a történetét. Ahogy a Cyberpunking értékelésénél írtuk, egészen érdekes, új koncepciókkal találkozni a magyar amatőr írók tollából is. Hasonlóan különleges környezetben játszódik mai értékelésünk tárgya is, ami viszont nem egy fejtetőre állt, poszt-apokaliptikus világot, hanem egy egyszerű, ősi civilizáció misztikumát taglalja. Célkeresztben a Panthera - A Karom.

A történet alapját egy különleges alakváltó faj, a félig ember-félig párduc pantherák törzse képezi. Rögtön az elején részévé válhatunk a törzs egy különleges szertartásának, melynek keretein belül felnőtté avatják a megfelelő kort betöltő pantherákat, köztük főszereplőnket, Ashley-t is. Olvashatunk a szertartás előkészítéséről, bepillantást nyerünk a lány gyerekkori emlékei közé is, szóval eleinte minden szép és jó. De aztán a törzs békéjét megzavarja egy támadás, melyben a pantherák népe az emberek fogságába esik.

Tehát a történet már a legelején is gyönyörű ívet jár be, bemutatva egy alaphelyzetet és a konfliktust, ami mozgásba lendít mindent. Egyértelműen jó kezdés, habár a magam részéről szívesen olvastam volna még a törzs mindennapjairól. Amikor egy korábban ismeretlen fantáziavilágba rántjuk be az olvasót, nem biztos, hogy jó megoldás azonnal annyi információval terhelni. Szerintem lehetne még írni a pantherák életmódjáról a dzsungelben.

A koncepción kívül a világábrázolás lett még igazán hangsúlyos. A fejezetben egészen különleges leírásokat olvashatunk az írónő által megálmodott világ kultúrájáról, a törzs avatási szertartásáról és annak színhelyéről, az Ezer Karom Teréről is. Erős képek, természetes megfogalmazás - mindez gazdag fantáziavilágot takar. Egyébként kevés hasonlóval találkoztam eddig, kimondottan párducos alakváltókkal meg még egyáltalán nem volt kapcsolatom, úgyhogy a mű üdítő változatosságot jelentett a klasszikus fantasyhez képest. 

Bár nagyon jó alapokra épült, erősen érződik, hogy ez egyike az alkotó első műveinek. Ezek általában megmaradnak az ujjgyakorlat-szintjén, és a szerzőn és néhány barátján kívül senki nem olvassa őket. Ez nem egyedi eset, biztos vagyok benne, hogy a legnagyobbak is így kezdték. Nekem is számtalan olyan zeném van még gyerekkoromból, amit rajtam kívül senki sem fog hallani.

Persze, ha az ambiciózus alkotó komolyan gondolja a kezdeti műveit, még számtalanszor átírja, javítja, véleményezteti, újra átdolgozza őket, mielőtt kiadót keresne. A Panthera - A Karomnál is ez lenne a javaslatom: dolgozni kell rajta. A karakterábrázolás és az írói stílus még nyers; ezek fejlesztéséhez még sok-sok sztorit, novellát kell megírni, hiszen a gyakorlat teszi a mestert. Ezen kívül a történet felépítésében vannak olyan szituációk, amiket jobban is ki lehetne élezni, hogy hitelesebbé váljon az ábrázolás; illetve a központozáson lehetne még finomítani - de ezek már béta-feladatok.

Úgyhogy, kedves Skyler, bizalommal javasolnám, hogy a közeli ismerőseid közül kérj fel valakit bétázásra, aki egy olvasó szemével, egy szerkesztő pontosságával és egy igaz barát támogatásával segítene karbantartani a történetedet! Fiatal, kezdő íróként megvan benned a képesség, de fontos, hogy ezt továbbfejleszd még több írással és persze olvasással. De mindenképpen érdemes folytatnod, gyakorolnod és tapasztalnod, amire jó alapot nyújthat a Panthera.
Megjegyzés: a borítókép Kalira Skyler saját alkotása! :)

3 megjegyzés:

  1. Kedves Sol!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy megszületett ez a bejegyzés! :)
    Én szeretek könyvek, történetek terén egyből a mély vízbe kerülni, ez az oka annak is, hogy ilyen gyorsan beindul a cselekmény. A későbbiekben tervezem kiegészíteni majd a világukról, az (egykori) életükről szóló ismereteket, különböző visszaemlékezések formájában - amiket valószínűleg Ashley fog mesélni valakinek(!). ;)
    Amióta dolgozok rajta, már nagyon sokat változott, rengeteget formáltam rajta. Szép lassan én is fejlődök előre, és a sajátom után próbálom húzni az én kis dédelgetett művem szintjét is, a legújabb tudásaim szerint. Eleinte túl gyermetegnek éreztem a szövegezést, úgy gondoltam, hogy látszik rajta a fiatal korom, és elszántan átírtam, és még egyszer, majd javítottam rajta, és így tovább. (És még át is fogom jó párszor, magamat ismerve.)Ez az oka annak is, hogy időről-időre megosztom nagyobb nyilvánossággal is, mint a barátaim és családom, hisz minden elmondott vélemény segít engem a fejlődésben - ahogy ez a bejegyzés is rengeteget fog majd a jövőben nekem, és már most is.
    Nagyon szépen köszönöm a művem értékelésébe fektetett idődet, rendkívül hálás vagyok érte!
    Utóirat: A megtévesztő nevem ellenére a Skyler-t használom úgymond keresztnévként, azt át tudnád benne írni kérlek? (Bocsánat érte, hogy ilyen megtévesztő, de a megszokás hatalma, nagyon régóta használom:) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Örülök, ha úgy érzed, épülésedre fog szolgálni a kritikám. Hidd el, érdemes fejlesztened magad, mert biztosan meglesz az eredménye. :)

      Én is szeretem, ha már az elején beszippant a történet, de csak, ha tudom, hogy van folytatás, és nemcsak egy rövid időre válok a részévé. Ilyenkor valóban fontos, hogy a későbbiekben többet is megérts abból, amibe kerültél - a legjobb példa erre az egyik kedvenc filmem, az Eredet, ahol az elején szinte semmit sem lehet érteni, de utána Ariadne tanításán keresztül megismerjük a világot és annak szabályait is.

      A művészet lényege a folyamatos fejlődés. Noha az igazi művészekhez képest szinte semmi vagyok, magam is tapasztaltam, hogy egy mű gyakorlatilag soha nincs kész - mindössze annyi történik, hogy valamikor, sok-sok fejlődés után publikálhatóvá válik. Éppen ezért jó, ha még dolgozol rajta. Hidd el, határozottan érdemes, mert ha megérik a történet, valami nagy dolog lesz belőle. :) Úgyhogy folytasd! :)

      Na, akkor tényleg megtévesztő a neved. Inkább így helyes, ahogy a Google-profilodon van, nem? :D

      Törlés
    2. Igen, végülis így a helyes, csak már az úgymond magyaros sorrend áll a kezemre. De azt sosem tudnám megmondani, hogy ha már külföldies "álnevet" találtam ki magamnak annak idején, akkor miért ragaszkodtam ahhoz, hogy így írjam? :D Sose tudom meg már én sem szerintem.. :)
      És még egyszer nagyon szépen köszönök mindent!

      Törlés