Célkeresztben - RexFan: Novella

2017. január 1., vasárnap
Új év, új lehetőségek. A szünet alkalmából mi is jobban felszabadultunk, ami végre lehetővé tette, hogy beindítsuk néhány új projektünket a blogon. Az egyik ilyen újítás a Küldj egy könyvet!, ami Levandra zseniális ötlete volt: olyan sokan kértétek már, hogy értékeljünk bizonyos általatok kívánt könyveket, hogy megnyitottuk ezt a modult is, amiben lehetőségetek van ebben segítséget nyújtani nekünk, és rajtunk keresztül olyanoknak is, akiknek egyáltalán nincsenek könyveik. Részletek a modul leírásában!

A másikról, a Célkeresztbenről pedig még csak tegnap beszéltünk a molyon, és páran máris elkezdtétek rá küldözgetni az írásaitokat. Ez számunkra hihetetlenül nagy dolog, nagyon köszönjük a bizalmatokat! :) Legelső jelentkezőnk pedig RexFan, az In Medias Res bloggerinája, akivel mindketten résztvevői voltunk a tavalyi Halloween Projekthétnek. RexFan a projekthét egyik bejegyzéseként egy korábbi novelláját osztotta meg velünk - nos, ez a történet van most célkeresztben.

A történetben főszereplőnk, aki a novellában végig névtelen marad, Halloween éjszakáján meglátogatja édesanyja sírját. Na már most, nagyon veszélyes egy ilyen sablonra építeni egy bármilyen történetet, mert az ember óhatatlanul is belenyúlhat egy olyan kliséhalmazba, amiből tucatnyival lehet találkozni, legyen szó bármilyen médiaformátumról. Viszont a RexFan által felépített hangulat és koncepció ragyogóan elkerülte a kliséket, és egy olyan kérdésre alapozta a sztorit, amihez hasonlóval még nem találkoztam! Egy temető már alapból az emberi tragédia megtestesülése, de még annál is lélekrombolóbb a gyermekek részére fenntartott terület. Hála Istennek, szeretteim közül még nem sokan szenderültek jobb életre, úgyhogy nem gyakran látogatom a temetőket; viszont minden alkalommal megszakad a szívem az olyan feliratok láttán, amikkel a novellában találkozni. Tehát a koncepció részemről telitalálat: elgondolkodtató, figyelemfelkeltő és egyáltalán nem hétköznapi.

Novella révén nincs sok lehetőség elmerülni a karakterek kidolgozásában, viszont muszáj megjegyeznem egy érdekes momentumot. A cselekmény előrehaladtával főszereplőnk találkozik valakivel a temetőben. Anélkül, hogy túl sokat spoilereznék, megjegyzem, a lány gondolkodásmódja zseniális! A maga helyzetében teljesen természetesnek veszi, hogy mások is hozzá hasonlóan viselkednek, ez a tény mégsem árulja el a történet csattanóját. Óriási! Ehhez hasonló megoldással eddig csak a Nicole Kidman főszereplésével rendezett Másvilág c. filmben találkoztam, üdítő meglepetés volt számomra.

Muszáj szót ejtenem az írói stílusról: a leírások egyszerű, köznapi stílusban íródtak, ami gördülékennyé teszi a novella olvasását. Van benne egy-két olyan pont, amit én másképp csinálnék; például az a jelenet, amikor főszereplőnknek végre leesik a tantusz, hogy kivel beszélget, a kislány replikáját én kihagytam volna, a lezárás épp eleget árulkodik a csattanóról - de ez természetesen csak az én szubjektív véleményem, a mű ebben a formában is fantasztikus. És van egy rész, amit nem értettem pontosan: "Letérdelek. A farmeromnak már úgyis mindegy." Itt mire gondolhatott a szerző? A főhős úgy dönt, a késői óra miatt felhagy az apja sírjának keresésével? Vagy valami más magyarázata lehet?

Még egyszer köszönöm ezt az élményt, RexFan! Remélem, a közeljövőben még lesz lehetőségem hasonló sztorik olvasására, mert van érzéked hozzá! Sok sikert a továbbiakban is!
Megjegyzés: ahogy a könyvértékeléseinknél a molyos adatlap, itt a rögtönzött borítóra kattintva nyitható meg maga a történet!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése