Melissa Landers: Elidegenítve

2017. január 27., péntek
Azt a sekélyes kutyamindenit! Legutóbb éppen Sol járt így, ahogy én most. A figyeltjeim mind imádják ezt a könyvet, én meg most rágom a körmömet, hogy mit fognak szólni, hogy megint egyenesen szembe megyek velük. Vagyis nem, hiszen ez az én véleményem, ami persze már megint különbözik.

Készen álltok? Akkor kezdjük...

Egyébként lehet, hogy spoilerkedni is fogok. Szóltam!

Teljesen természetes dolog, ha idegenként egy másik bolygóra látogatsz, és semmiféle őrizetet sem kapsz, szabadon jársz-kelsz egy veled egykorú tini társaságában, rajta kívül senki más nem gondoskodik a védelmedről, a kormány nem rendel mellétek védelmet. Mert, ugye, bármi megeshet ebben a világban. És ez csak egy apró probléma a könyvvel kapcsolatban.

Az elméletileg jó tanuló vitaklubosok nem tudnak különbséget tenni a víz, a földgáz és a kőolaj létfontossága között. Persze egyedül csak egy tanuló van az egész gimnáziumban, aki annyira okos, hogy tudja a helyes választ, és ő nem más, mint a mi főhősnőnk: Cara. De még ő is egy szánalmas bunkónak tűnik az idegen srác mellett, akinek találkozásuk első pillanatában megmutatta pucér fenekét, hogy ne legyünk híján a szexista jeleneteknek sem. De lesznek még hasvillantások és meztelen felsőtestek is, amiktől naná, hogy elakad a nyüzüge kis csaj lélegzete. És a kedvencem a pulzusszámlálgatás, csak emeljük tudományos szintre a tapizást és a csókolózást. Érintésre fel, óra indul!

Ja, és még egy kis apróság: minden reggel tüntetést szerveznek az iskola előtt, de persze erről valami különös véletlen folytán a sajtó nem értesült. Mondjuk ilyen tévések mellett, mint amilyen a könyvben is van, nem csodálom! De a hatóság? Atyám, milyen világban él Melissa Landers? Az is teljesen logikus, hogy kapod a fenyegető üzeneteket, te és a galaktikus barátod veszélynek vagytok kitéve, de erről senkit sem értesítetek. De minek is tennék, mert mire tudomást szerez róla a felsőbbatyaúristen, legfeljebb egyetlen, frissen végzett, zseblámpás iskolai rendőrt állítanak a két szerencsétlen mellé, akit egy pillanat alatt kijátszanak egy állítólagos egér felbukkanásával. Csórikám meg elmegy egérre vadászni ahelyett, hogy vigyázna az ufófiúra. Hát nem? Ja, az interjúk és a riporternő? Egy erőltetett töltelék, de mintha fogalma sem lenne róla, hogy milyen egy igazi interjú és miféle kérdéseknek kell elhangoznia egy ilyen műsorban. Száraz, tudományos és mindenféleképpen mindenre magyarázatot adó - egy tizenhét éves srác szájából? Mert miért is  ne kérdeznénk inkább a földi tapasztalatairól, az érzelmeiről, a hobbijáról, hogy véletlenül még megkedveltetnénk a Föld lakóival?


Az író ráadásul úgy gondolja, hogy ezzel a könyvvel nem szeretné megsérteni a vallásos rokonait, barátait, ismerőseit és üzletfeleit, vagy ne adj' Isten a szomszédos plébánia lelkészét, aki netalántán csúnyán nézne rá a zöldségesnél almaválogatás közben. Szóval megelőzi a bajt, és az ufó fiú Alex... vagy Aelyx szájával idézget a bibliából. Ha pedig már a neveknél tartunk, hát persze, hogy vannak aposztrófok és dupla mássalhangzók, és az a szerencsétlen "H" betű sem hiányozhat, mert ettől olyan alien. És ezek a béna ufóbecenevek sem maradhatnak el, mikor az összetákolt idegen nyelvből alkot valami gyönyörűségesnek szánt csöpögő szót az író: Elire - gyönyörű harcos. Csak mert olyan jól mutat, sebtiben vágjunk hozzá valami magyarázatot is, hogy aztán szinte észrevétlenül pár oldal múlva már "az én Elire-em" legyen belőle.

És a tüntetők napról napra többen lesznek. Már a parkolót is kinövik. Rendőri biztosítás nincs, a lincshangulat meg egyre csak fokozódik. És ezeknek az embereknek nincs munkahelyük, hogy így ráérnek minden nap tüntetgetni? Nem kellene inkább munkába menniük? Mert egyszer elmennek, levezetik a feszültséget, aztán másnap meló! De ezek minden rohadt napon ráérnek!

Persze a szerelmi szál sem marad el. Úgy, ahogy kell, egymásba zúgnak, aztán kell még egy kis konfliktus is, ahogy kell ez is kialakul közöttük, hogy ne menjenek olyan zökkenőmentesen a dolgok. Tíz oldalba mindez bele is fér, mert hát ez a lényeg. A romantika.

"– Nem hagyom, hogy megint összezavarj. – Vagy hogy összetörd a szívemet. – Nem leszek a csillagközi kúrópajtásod."
És ha már idézgetek, akkor ne maradjon ki kedvenc közhelyes szófordulatom sem:

"– Nem tudom, hol kezdjem.– Mit szólnál a legelejéhez?"
*
"sajnálom, fiúk, vége a műsornak."

Akkor legyen ez a végszó.

De nem akarok igazságtalan lenni, mert volt egy mondat a könyvben, ami igazán tetszett:

"Érzelmek nélkül nincsen kreativitás és nincsenek új felfedezések sem."

Adjátok ide Pippa Kennt! Esküszöm, elolvasom! Ettől csak jobb lehet! Még a Csontvárosban is több logikát találnék, az az érzésem. Ezt tényleg én mondtam?


Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 2/5
Karakterek: 2/5
Leírás: 2/5
Írói stílus: 2/5

Ajánlom: 2/5





Erőssége: Azért megpróbálta. Felépítette a világot, dolgozott rajta, keresett konfliktusokat is, próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant...

Újraolvasnám: NEM

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése