Valentin Projekthét 2017 - Az RJ-szindróma

2017. február 14., kedd

El is érkeztünk a Valentin Projekthét második és egyben utolsó cikkéhez. Előző bejegyzésemben a Projekthét keretein belül készített book taget kérdéseire válaszolgattam; most pedig egy tavalyi ígéretemnek szeretnék eleget tenni, és bemutatni azon tanulmányomat, mely egy nagyon érdekes pszichológiai jelenség, a Rómeó és Júlia szindróma irodalomra gyakorolt hatásáról szól. Ebben nagy segítségemre volt az RJ-fertőzött övezet c. kihívásom számos teljesítője, akiknek ezúton szeretném még egyszer megköszönni a részvételt.

Ismétlésként hadd idézzem még egyszer Kádár Enikő definícióját: "Pszichológusok „Rómeó és Júlia szindrómának” keresztelték el a jelenséget, amikor a szerelmesek épp a kedvezőtlen külső körülmények – rosszallás, tiltás, családi intrikák – hatására kezdenek foggal-körömmel ragaszkodni egymáshoz." Innen egyenesen következik a tény, hogy ha egy könyv középpontjában is megfigyelhető ez a mindenen átívelő, egymásba kapaszkodó és már-már túlzó szerelem, azt a könyvet RJ-fertőzöttnek tekintjük. Hadd tegyem hozzá, hogy nem Shakespeare volt az első az irodalomban, aki ehhez az eszközhöz nyúlt: ismereteim a forma Trisztán és Izolda legendájából alakult ki; mégis, a forma a Rómeó és Júlia miatt vált elterjedtté, ezért ragaszkodom az elnevezéshez.

Mivel nem tekinthető különálló műfajnak, formai jellemzőkről beszélünk: főszereplőink fiatalok, többnyire 14-20 év körüliek, megfigyelhető köztük valamilyen szintkülönbség, ami normál esetben elválasztana két embert, őket mégis csak jobban összefűzi. Általában kapcsolatukat ellenzik, vagy hagyományos, vagy törvényes okokból, de van, hogy épp a körülmények nehezítik az áldott beteljesülést. Korábban a tragikus befejezés volt jellemző, ma már inkább a különbözőségek miatti feszültség feloldása - nyilván ezzel akarják befogadhatóbbá tenni a történetet (komolyan, egyszer írok egy tanulmányt arról is, mi a francért erőltetjük annyira a happy endet).

És most a kihívás eredményeiről.

A képre kattintva a kihívásban összegyűjtött RJ-szindrómás könyvek polcát találjátok.

Először is megemlíteném saját teljesítésemet, ami az Éjszakai Cirkusz volt. Erin Morgenstern történetében a szereplőket nevelőik egymás ellenségeiként készítik fel egy varázslatos párbajra, melyben óhatatlanul is egymásba szeretnek. Annyiban ragaszkodik a shakespeare-i hagyományhoz, hogy szerelmeseink gyakorlatilag meghalnak, életüket áldozzák egymásért, habár afféle szellemalakban tovább élnek. És itt kapásból bizonyítottam is egy fontos dolgot: nincs azzal semmi baj, ha egy történet RJ-szindrómás! Ha jól van megírva, ez még emelheti is a könyv sikerét.

Levandra a Hó, mint hamuval szerezte meg a plecsnit. A könyv tipikus példája annak, hogy a tiltott szerelem is beteljesülhet, pláne, mert a szereplők technikailag egy oldalon állnak. A szintkülönbség itt is szembetűnő, bár a cselekmény előrehaladtával az feloldódik. Mellesleg itt van annak példája, hogy az RJ-fertőzésnek nem szab gátat semmilyen műfaj, sikeresen betört a fantasybe, sőt, egyre bizonyosabbá válik, hogy lassan teljesen be is kebelezi azt. Őszintén kívánom, hogy erre soha ne kerüljön sor.

Nem lenne teljes a lista a legtipikusabb és talán legnépszerűbb példa, a Twilight említése nélkül. A könyv új, csillogó köntöst adott a vámpír-kultusznak (ez de patetikus volt!), szerintem nem is kell senkinek bemutatni ezt a történetet vagy akár elmagyarázni, mitől lesz ez a sztori RJ-szindrómás. Hogy kinek mennyire tetszik, az más kérdés. Köszönet a teljesítésért Fridának. Ugyanakkor csodálom, hogy nem jutott eszébe senkinek A szürke ötven árnyalata, ami hasonlóan megosztotta a közönséget, mint a vámpír-ember szerelem.

Idősek reakciója A szürke ötven árnyalatára. Könyvidézetekkel. Haláli! xD

Szintén számítani lehetett Virág teljesítésére is, aki az Árnyak c. könyvvel szerzett plecsnit magának. A luxen-ember szerelem ugyanúgy illik a gyűjteményünkbe, mint az eddig felsoroltak. Egyébiránt J. L. Armentrout teljes sorozata e köré épül. Ugyanígy várható volt a Hamuváros is Cassandra Clare sorozatából, amit Hraurie hozott a kihívásra. Hadd emeljem ki, hogy a lány két RJ-szindrómás párt is megemlített a könyvből; külön köszönet érte!

Kicsit eltávolodván a fantasy műfajtól Mackólány Az Arab szeretőjével érkezett a kihívásra. Az Árnyalat-trilógiához hasonlóan itt is inkább a romantikus-erotikus elemek kerültek előtérbe, ráadásul ezúttal egy magyar írónő tollából. Ugyancsak magyar könyv Nikkytikky teljesítése, az Apa, randizhatok egy lovaggal? is, ami ismételten visszanyúlt a fantasybe (mondom, hogy a Pacsuliszagú Szörnyeteg felzabálja ezt a műfajt!).

Vannak a listában természetesen kevésbé pozitívan értékelt könyvek is, például a Tampa, amit Timesznek köszönhetünk. A perverz tanárnő története szinte klasszikusnak számít, habár meglehetősen negatív visszhangot kapott. Igazándiból ez a könyv még pornó-kategóriában annak a hardcore mocsoknak számít, ami úgy vágja pofán az embert, hogy abból csak nehezen térjen észhez. Talán ezért nem lett valami népszerű.

Az RJ-szindróma egyre gyakoribbá válik az irodalomban, könnyen kezelhetősége, előre felvázolt történetvezetése és beállított fordulatai miatt. Íróknak és olvasóknak egyaránt barátja lehet ez a forma: előbbinek csak annyi a dolga, hogy az általa kívánt környezetbe helyezze a főszálat és kiegészítse mellékszálakkal; utóbbi pedig élvezi a nyolcvanadszorra is nyakába öntött csöpögést. De ettől természetesen nem válik kevesebbé egy történet, sőt! Ha egy stílus beválik, miért ne használnánk a magunk szórakoztatására újra és újra? És igen, ebben áll a veszélye is: mivel gyakran előforduló forma, nagyon ügyelni kell a megfelelő kidolgozásra. Fontosak az alapok, de végtére is a teljes könyvet kell figyelembe venni az olvasáskor, ehhez pedig minden más építőkockának is a helyén kell lennie, hogy az eredmény élvezhető legyen. Épp ezért úgy gondolom, kezdő írók számára tökéletes alapot jelenthet az RJ-szindróma, de aki nagyban gondolkozik, tanuljon meg ennek mankói nélkül is járni.

Ezzel véget is ért a Valentin Projekthét. Még egyszer köszönöm Virágnak és bloggertársaimnak a lehetőséget, egy élmény volt. :) Most pedig sablonosan boldog Valentin napot kívánok... a francokat! Felejtsétek el ezt az ostobaságot! Inkább azt kívánom: merjetek szerelmesek lenni, és éljétek meg annak teljességét minden áldott nap! Végső soron pedig: Isten éltessen, Lara Croft!








Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése