Célkeresztben - Szelestey Kinga: Atrum - A fény színei

2017. április 11., kedd
Hála az égnek, egyre gyakrabban találkozom az urban fantasy és a disztópia keverékével. Ennek szívből örülök, nagyon szeretem ezt a műfajt. Az Alexandra Bracken-féle Sötét elmék is hamar a kedvencemmé vált, és számomra elég magasra tette a lécet. A stílus iránti vonzódásom miatt nagyon örültem, amikor Szelestey Kinga is jelentkezett regényrészletével kis projektünkre. Alkotása egészen más, mint a fent említett mű, de mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Célkeresztben az Atrum - A fény színei.

Az elején sikeresen összezavarodtam, amikor vastag betűkkel köszönt rám az első fejezet előtti szakasz Epilógus címmel. Még meg is dicsértem magamban a felépítést, hogy a végkifejlet bemutatásával kezdünk és utána ismerjük meg az okokat - aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak elírás. Mindenesetre rögtön a sztori kezdetén belecsöppenünk négy barátnő sátánidézésébe, mely egészen érdekes tapasztalat volt: így, olvasva még nem találkoztam ennyire konkrétan a témával. A rövid bevezető egyelőre nem sok időt adott enged a karakterek kidolgozására, persze bízom benne, hogy ez később változni fog a történet folyamán.

Ahogy haladunk előre a történetben, kezd kikristályosodni főszereplőnk, a különlegesen hangzó nevű Athena útja és személyisége is. A lány valahogy átlépi egy másik világ határát, máris különös lényekkel találkozik, akik fura nyelvű szavakat mondanak, és itt is nyer magyarázatot a korábbi démonidézés. Némi információt kapunk magáról az Atrumról és a világról is, amibe belecsöppentünk. Wattpadon még éppen csak a történet eleje van fent, de már most látni lehet, hogy valami egészen új, fantáziadús és mély regényhez van szerencsénk. A Kinga által alkotott világ színes képzelőerőről beszél, ami még sok meglepetést tartogat az olvasók számára. Éppen ezért én a helyedben valahogy megpróbálnám kiemelni ezt a vonalat, és ha már a hétköznapi világból indulunk ki, legyünk következetesek: a sztoriban említésre kerül egy létező film (Neveletlen hercegnő), egy létező képregénysorozat (Pókember), és egy kitalált együttes (Dazed Night). Javaslom, hogy inkább az együttes is legyen létező, amíg a hétköznapi világban vagyunk. Hacsak nincs magának az együttesnek később valami különleges jelentősége, ez esetben nem szóltam.

Szóval érdekes koncepció, egészen jó kiindulás, de a leírás több ponton is kívánja béta segítségét. A fentebb említetteken kívül számos apróságot találtam még, Például nem összekeverendő az alaksor az alagsorral, illetve a szövegben a számokat is betűvel javallott kiírni. Az evokáció pedig felidézést, emlékezést jelent és a hangulatteremtés eszköze az irodalomban; a szó, amit használni akartál: invokáció. A hasonló hibákra érdemes figyelni, az elkerülésük sokat javíthat az írói stíluson és a mű olvashatóságán. De biztosra veszem, hogy némi munkával és szakmai segítséggel érdekes könyv kerekedhet ki A fény színeiből.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése