Célkeresztben - RexFan: Magányos lány a vonaton

2017. május 16., kedd
RexFan Novelláját elsőként olvashattátok a Célkeresztben-projekt keretein belül. Az a kis halloweeni szösszenet kellően mély benyomást tett rám ahhoz, hogy amikor megláttam a zónában új művével való jelentkezését, kapva kaptam az alkalmon, és rögtön el is olvastam. Ezúttal az egyszerű történet bonyolult lelkivilágot tárt elénk, melyen keresztül egy kicsit a blogger személyébe is beleláthatunk. Célkeresztben a Magányos lány a vonaton.

Szóval adott a főhősünk, a címben említett Magányos lány, aki ül a vonaton. És ezzel simán le is zárhatnám az értékelést, mert technikailag ennyi történik - de mi van a háttérben? RexFan novellája nem pusztán egy utazásról szól, hanem egy kicsit talán az életről is. Beszédes képekkel, érzékletes leírásokkal és válogatott zenékkel igyekszik maradandóvá tenni hazautazásának élményét. Amúgy meglepő párhuzam, hogy a lány blogján az utolsó bejegyzés pont a vonatozással kapcsolatos meglátásairól szól. De térjünk is vissza a novellánkhoz!

Ami az egész történetet különlegessé teszi, azok a lány meglátásai, észrevételei. Ahogy felszáll a vonatra, már veszi is elő a fülhallgatót, indítja a lejátszási listáját, fogja a könyvét és kizárja a világot. Ami mégis betolakodik. És ezzel felborít a fiatalokkal kapcsolatos sztereotípiákat, és új megvilágításba helyezi az eseményeket. Ami számomra talán a legérdekesebb volt: hová tűnt a könyv? Talán csak figyelmetlenség és én látom bele a szimbólumot, de a könyvet felváltották a való világ eseményei. A Magányos lány számos történetet fedezett fel maga körül, ami elvette a könyv jelentőségét: a testvéréhez (?) visszatérő lány, a harsány emberek, a sűrűsödő tömeg egy-egy sors, egy-egy új belső világ eseményei, melyet csak érintőlegesen látunk és nem avatkozhatunk beléjük. Nagyon ügyes!

Van még egy ellentét is, ami kimondottan tetszett a műben, ez pedig az első és a második utas érkezése. Talán csak én nem merültem el eléggé a témában, de nem sok olyan ábrázolást láttam, ami a gótikus feketét szebbnek, tisztábbnak és csendesebbnek ábrázolta a rikító szivárványnál. Közben, ahogy leírtam ezt a mondatot, leesett a poén: nálam is inkább ez működik. Semmi bajom a színekkel, mégis többnyire feketében és szürkében járok, és én is jobban érezném magam a gót csaj, mint a nyalóka társaságában.

Ismételten köszönjük a novellát, RexFan! :) Pláne az ismétlés lehetőségének kihasználását!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése