Joanne Harris - Rúnajelek

2017. május 2., kedd
Istenekre! Csalfa hatalmasok, ti sem vagytok másabbak a halandóknál! Viszályok, hatalmi harcok, csalárdságok, súlyos személyiségek egyvelege csipetnyi humorral.

Ha az első pár fejezeten túl tudsz lendülni anélkül, hogy az unalom elemésztene, páratlan élményben lehet részed. Izgalmas kaland rengeteg morális kérdéssel, és mind e sorok között, kimondatlanul egy sokkal komolyabb kérdés feszegetése. Egyfajta görbetükör az egyistenhitnek, az egyháznak, vallási fanatizmusnak, a hatalom gyakorlásának, elvakultságnak és az emberi ostobaságnak. Mintha egy olyan képletet kapnánk, amiből kivontuk Jézust és az ő tanítását. Íme egy vallás, amely a gyűlöletre lett építve.

Nem szeretném ezt a vonalat feszegetni, bár vannak gondolataim róla, de tartok tőle, hogy akadémiai beszédet nem tudnék belőle tartani, ezért inkább átadom a lehetőséget másnak, hogy értekezzen róla.

…ti, emberek, mindenhol isteneket láttok. Ez csupán ürügy, hogy ne kelljen a saját fejetekkel gondolkodnotok.

A világábrázolás az első oldalakon nem nyűgözött le. Zavaros volt, szokatlan és nagyon idegen. Talán éppen ez volt az, ami miatt elsőre nem tudtam befogadni. Mintha egy zavarodott író ámokfutásába csöppentem volna. Küzdöttem vele, és aztán... minden kitisztult, mindennek lett értelme. Véresen komolyan akartam venni, nem érzékeltem a humort, beletelt kis időbe, amíg rájöttem, hogy a rossz írói stílusnak vélt szövegalkotás jócskán át van itatva iróniával. Ez volt az a pont, ahonnan élvezni tudtam a könyvet.

Aztán minden megfordult. Az egyszerre minimalista világábrázolás és a skandináv mitológia elsőre bonyolultnak tűnő egyvelege egy csapásra elnyerte tetszésemet. Néha olyan érzésem volt, mintha a Xéna sorozat egyes epizódijaiban járnék, persze más korban, más istenekkel, de az otthonosság érzetét keltve bennem.

Karakterábrázolásban Maddynél az elején még nem tudtam eldönteni, hogy a falu bolondja-e, a belső monológokból ez az érzet erősödött bennem, és körülbelül a könyv feléig nem is tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. Túlságosan éles volt a váltás, ahogy átcsapott a tökéletes szívjóság mintapéldányába, bár ezeket az embereket általában éppen, hogy bolondnak szokták tartani, így nem is tévedtem sokat. Ambivalens érzéseim a könyv végéig megmaradtak vele kapcsolatban. A többi karakternél a humort éreztem dominánsak, ezért sokkal jobban el tudtam fogadni őket. Odint és Lokit pedig egészen közel éreztem magamhoz, még barátságot is kötöttünk.

A történettel kapcsolatban egyetlen apróságot jegyeznék meg: a jóslat a világfa két új hajtásról beszél. Számomra nem derült ki, ki volt a másik. 

Bár ahogy a történet haladt előre, kezdtem aggódni az alvilágban zajló eseményektől, mégis a legjobban Hél birodalma nyűgözött le. Tetszettek a leírások, hitelesnek és elevennek éreztem. A lezárással elégedett voltam, minden más befejezés rontott volna az élvezeten, még akkor is, ha Odin a szívemhez nőtt. Örülök, hogy végig következetes maradt az írónő és nem talált ki valami mondvacsinált megoldást a jóslat fölülírására.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori:4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5




Erőssége: A világábrázolás különösen magával ragadott. A rúnák használata, alapos leírása, a mágia ismertetése elevenné tette a történetet és magasabb szintre emelte.

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése