Célkeresztben - Paksicza Krisztián: Glamourpajzs

2017. június 2., péntek
Amikor Paksicza Krisztián megkeresett minket egyedi hangvételű regényével, valamire nem voltam felkészülve: hogy egy ennyire szédítő utazásban lesz részem. Olyan művet alkotott, aminek bekebelezéséhez fel kell készülni. Több lábon kell állni, széles körben ismertnek lenni a világ dolgaival, és persze kell hozzá egy gyomor, hogy befogadja azt az alkotó szavaival élve "tudatos disszonanciát", amit ez a könyv képvisel.

A Glamourpajzs olvasását valami olyasmivel kezdtem, amivel korábban egyetlen projektes írást sem: a fülszövegével. Majd hirtelen felindulásból rá is kerestem az elbeszélésben aktív szerepet vállaló Werner Herzogra, és megtudtam, hogy saját bevallásához méltón valóban élő személy, mégpedig egy német filmrendező. Fájdalom, eddig nem láttam egyetlen művét sem, de szándékomban áll ezen hiányosságaimat pótolni, lévén, hogy független filmesről van szó, én pedig támogatom az indie művészetet.

A kérdés, amit legtöbbször feltettem magamnak olvasás közben, valahogy így szólt: "What the f*ck did I just read?" A könyv tele van popkult-utalásokkal, úgyhogy muszáj képben lenned a jelenkor trendjeivel, bulvárjával, tikkjeivel, ha lépést akarsz tartani a Glamourpajzzsal. Van itt Warcraft, Green Day, Harry Potter és valami eszméletlen mennyiségű Twilight-utalás is, amivel az író jól odaszúr Stephenie Meyernek is. Ha valamivel nem boldogulsz, a Google a barátod, én is csak annak segítsége mellett mertem olvasni.

Igen, ez így furán néz ki, de hidd el, okkal van itt!

A könyv legnagyobb érdekessége az a számtalan kísérlet, amivel a "negyedik falat" bombázza. Emlékeztek még Az élet esszenciájára Rain Arlendertől? Na, valami olyasmit kell elképzelni. Néhol ez az áttörés kicsit erőltetettnek tűnik, de vannak elképesztően jó megoldások is. A könyv tisztában van önnön mivoltával, és erre nem győzi emlékeztetni olvasóját is. Mindössze annyi a probléma ezzel, hogy meglehetősen gyakoriak ezek a kiszólások, ami nagyon szétszabdalja a könyvet. Nagyon oda kell figyelni, kicsit nehezen követhető, de hozzá lehet szokni a szédítő látványhoz.

Muszáj megemlítenem a Glamourpajzs gyenge pontját, ami a karakterábrázolás. Az előbb említett írói stílus miatt a szereplők gyakran összemoshatóak, többnyire csak hanghordozásukban érezni a különbséget köztük. Ebben szerepe van annak is, hogy rövidebb leírásokban olvashatjuk bemutatkozásukat, ami ront a hitelességen. A "negyedik fal" áttörése miatt nyilván tudatos lépés, tehát mindez ne kisebbítse az író munkáját.

Lezárásként álljon itt egy apró anekdota a fenti kritika keletkezési körülményeiről. Paksicza Krisztián a megkeresésünkkor volt szíves bemásolni egy levelet, amiben egy kiadó részletezi, miért lesz nehéz ezzel a történettel érvényesülnie a könyvpiacon. Nagyon szép üzenet, kimerítő, szakmailag korrekt válasz - és nem a saját primitív egyszerűségemet szeretném hangsúlyozni, amikor mégis azt mondom, én mindössze két mondattal meg tudom válaszolni ugyanezt a kérdést: Mert ez nem könyv! Ez egy kib*szott mém!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése