BEZÁRÁS

Szabó Magda: Abigél

2017. augusztus 24., csütörtök
"A változás, ami életében bekövetkezett, annyi mindentől megfosztotta, mintha bomba pusztított volna az otthonában." - Hányszor, de hányszor olvastam ezt a mondatot! Valahány nyaramat nagyszüleimnél töltöttem, ez a könyv mindig jött velem. Később már két példányom volt belőle, egy a nagyiéknál, egy otthon. Még emlékszem az első találkozásunkra, a pillanatra, amikor ez a mondat magával ragadott és egy életre szóló barátságot kötöttünk. Én és Vitay.  

Különös barátság volt. Sokszor haragudtam rá, értetlenül álltam tettei és zárkózottsága felett. Próbáltam áttörni a falat, de makacsul tartotta magát. Próbáltam megállítani, próbáltam rávenni, hogy ne csináljon butaságokat, de nem hallgatott rám, tétlenül néztem, ahogy fejjel rohan a falnak. Akkor még nem értettem, sok mindent nem értettem, ahogy ő sem. Fel kellett fedezni, meg kellett ismerni egy egészen más világot, látnunk és tapasztalnunk kellett dolgokat. A felnőtté válás rögös útján egymás kezét fogva bukdácsoltunk.

Nagy szerepe volt Szabó Magda regényének abban, hogy megszerettem az olvasást. Az Abigél a legtöbbször újraolvasott könyv a polcomon, nem lehet megunni, valahogy mindig visszatérek hozzá és átélem azt a zűrös időszakot Árkodon a lányokkal együtt, mintha én is egy lennék közülük. Talán épp ez a nagy sikerének titka is. Az írónő olyan világot teremtett, olyan karakterekkel, ahol bárki fel tudná találni magát, és be tudna illeszkedni közéjük. Mint egy nagy család, aminek a tanárok is tagjai, függetlenül attól, hogy kedveljük őket vagy sem. Mint egy korabeli Roxfort mágia nélkül. Az intézet falain belül élik a lányok az életüket elzárva a külvilágban zajló zűrzavar elől. A béke szigete is lehetne, de a háború ide is belopakodik és a hatalom megrengeti a biztonságot nyújtó épület alapjait.

A regény legfőbb erőssége a karakterábrázolás. Ahány szereplő, annyiféle jellem. Ki más lehetne a kedvencem, mint König tanár úr és Zsuzsanna testvér? Vagy tegyek említést a legizgalmasabb karakterről, Horn Miciről, akit éppúgy, mint Gina, eleinte gyűlölsz, aztán mindennél jobban szeretsz. A szenvedélyes és szép Kalmár, aki annyira szerette a szabadságot és olyan nagyon szeretett élni, hogy Gina rokonlélekre talált benne.  És Torma Gedeon? Ki ne gondolná, hogy annyira jelentéktelen figura, pedig az egyik legjobban megkomponált, legösszetettebb ember. Tanár, barát, nagybácsi, intézetvezető, igazi úriember, aki szavát adta és foggal körömmel védi a rábízott gyerekeket.

Ne feledkezzünk meg azokról a szereplőkről, sem, akik a zárt falak között áldásos munkájukkal, egymással szövetkezve direkt és indirekt módon tesznek meg mindent, hogy óvják Vitay tábornok lányát, a zsidó származású lányokat és családjukat, vagy csak azokat, akik betegek, vagy egyéb problémákkal küzdenek. Mráz úr, König, Horn Mici és bizony még Zsuzsanna is, aki szabályok között élve szolgálja az urat és tereli az ő bárányait, de ha kell behunyja a szemét, hogy segítsen.

El lehet mondani, hogy Abigél csak egyetlen személy lenne?

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése