Rewrite - Reread - Recycle

2017. szeptember 19., kedd

Nagyon köszönjük a kihívást Rétának, HaBár mindketten nagyon megszenvedtünk vele. A feladat egyszerű: írd fel harminc könyv címét egy-egy cetlire, és tíz körre osztva húzz ki belőlük körönként hármat, és határozd meg azok közül, melyiket olvasnád újra, melyiket ajánlanád átírásra, és melyiknek szánnád a nemes feladatot, hogy a kandalló tüzében gondoskodjon a kinti fagy elűzéséről. Nincs olyan, hogy nem választasz a három közül, ez pedig többször okoz fejfájást és aggodalmat, mint gondolnád. Mindketten fejenként 15-15 könyvet áldoztunk be az idei olvasási listánkról, és az adott helyzetet megbeszélve írtuk meg ezt a bejegyzést.

Megjegyzés: a kihívás végrehajtása közben egyetlen könyvnek sem esett bántódása.

***

Ez volt az a pont, amikor mindketten megharagudtunk a kihívásra. Sokáig rágódtunk a kérdésen, majd mielőtt elkezdtük volna egymás fejét ütögetni fémvázas székekkel, úgy döntöttünk, az Abigél túl zseniális alkotás ahhoz, hogy csak úgy elégessük. A Sötét játszmákban vannak olyan pontok, amiket feljavítanék, úgyhogy végül ez döntötte el a kérdést. Úgyhogy nem bántásból, de végül mégis a feketerigót sütöttük aranybarnára, és tálaltuk petrezselymes burgonyával.


Az első 100%-os Levandra-kör! A szél árnyéka iránti szerelem már az elején elrendezte a kérdést, A katedrálisért meg mindketten odáig voltunk, habár az írói stílus miatt legalább egy stilizálás ráférne az épületre. Lois Lowry könyvének csillaga viszont ezen a ponton leáldozott.


Először és utoljára voltam hálás Lakatos Leventének. Az Aktusával határozottan megmentette a helyzetet, így nem volt nehéz eldönteni, melyik könyv tapasztalja meg a vég napjait. Apropó, az Angelfall utolsó kötete ezzel újraírásra került, elvégre nem kapott vele olyan befejezést a trilógia, amilyet megérdemel. A Rúnajelek természetesen így újraolvasásra került, Levandra nagy örömére, aki bizonyára alig várja a viszontlátást élete szerelmével, Lokival.


100%-os Sol-kör - mondjuk a Horizontot és Az alkimistát mindketten olvastuk. Wee könyvét képtelenség lenne ennél jobban újraírni, Az alkimistára viszont ráférne egy átdolgozás, hogy egy kicsit nagyobb népszerűséget nyerjen a molyok körében. Julie Anne Peters alkotása pedig hiába állja meg a helyét mondanivaló tekintetében, ha a már maga a könyv hamvad el azelőtt, hogy bárki újraolvasná.


Levandra strikes again! Hiába jó mindhárom könyv, végül a Sixteen kissest ítéltük égetésre. Kissé csöpögős tartalma miatt több füstöt fog okádni magából, mint Sally Lockhart története, ami viszont korai zsenge mivoltából átdolgozást igényel. Ove pedig hiába kívánja annyira a sír ölelését, ha újra és újra elő fogjuk venni az ő történetét.


Mondjon akárki akármit, az Árnyak és jelek igenis kiváló könyv! Akos és Cyra szerelme könnyedén belopta magát mindkettőnk szívébe, így kézenfekvő volt a döntés. Az Alvó óriásokat nem szándékozom felébreszteni, viszont a könyvet szívesen öntetném olyan formába, ahol nemcsak interjúkat, kihallgatásokat és jelentéseket láthatok, de némi leírást is. A Sötét erdő közepén alapból nem vált a kedvencemmé, könnyű szívvel dobtam a máglyára, hogy legalább fényt és meleget adjon.


Szerintem Levandra kritikája elég magyarázat arra, miért végezte Blackmoore a lángok között. Martin, a mészáros mindkettőnk által elismert mesélő, de A Hét Királyság lovagjába mégsem tudott annyit sűríteni a zsenijéből, mint vártuk. A Mímes Rend koncepciója ellenben zseniális, a története fantasztikus, és könyörgöm: cica van a borítón!


A két végpontot azonnal megadta a Szólít a szörny és az Elidegenítve. Előbbit rajongásig szerettük, utóbbit már olvasás közben is tűzre dobtuk volna. B. A. Paris könyve viszont elkerülte az Összeomlást, bár a rosszul magyarázott, túlságosan a szerencsére bízott megoldásra kitalálhatnánk valami jobbat.


Az előző körhöz hasonlóan azonnal megvolt a felállás. A Tünékeny lányok már eleve megér egy újraolvasást a csattanós befejezés ismeretében, az Álomgyárban viszont leállt a termelés, vagy ha belegondolok a könyv tartalmába, inkább el se kezdődött. Ha van oka annak, hogy Az elátkozott gyermek újraírásra kerüljön, csak annyi, hogy regényes formában olvashassuk. Cheat mode activated!


Alea története annyira régi korban íródott, határozottan megérdemelne egy modernizálást, és akkor talán a fiatal molyok is szívesen megismerkednének vele. Az Alice Csodaországban zsenialitását mindketten szerettük, bármikor újraolvasnánk az általunk ismert vagy egy másik fordítását is. És hogy B. N. Toler erőltetett nyáladzása miért került égetésre? Nos, a magam részéről nem érzem lelketlen húzásnak.

***

Akinek pedig hasonló szenvedésben lesz része: Nos, végül úgy döntöttünk, hogy ezt senkinek sem kívánjuk. Annyira kegyetlen ez a kihívás, hogy mindenki csak saját felelősségre töltse ki!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése