BEZÁRÁS

Alexandra Bracken: Sötét játszmák

2017. október 23., hétfő
Végre! Ez volt az első gondolatom, amikor Levandrától megkaptam a könyvet. Annyira vártam már, hogy végre olvashassam a Sötét elmék második kötetét, mint szerintem semmilyen más könyvet az elmúlt évben. És mindez éppen akkor, amikor eldöntöttem, hogy az utolsó vizsgámig a tananyagaimon kívül semmi mást nem olvasok. Ember tervez, Levandra végez...

Az első kötet nálam nagyon magasra tette a lécet. Nem sok olyan könyvet olvastam mostanában, ami annyira lekötötte volna a figyelmemet, mint Ruby Daly története. Nos, ha voltak is elvárásaim, Alexandra Bracken magasan túlteljesítette őket! A történet ugyanis elment egy olyan irányba, amire én se számítottam: a várakozással ellentétben nem az IAAN-szindróma gyógyítása, hanem az eredete került előtérbe. Ezzel együtt megismerkedünk pár új, zseniális karakterrel, ahogy az első kötet néhány kedvence is visszaköszön a könyvben.

Bracken nagyon ért az érzelmek játékához. Több jelenet megmosolygatott, például Ruby és Dagi újratalálkozása, máskor összefacsarodott a szívem a történtek hatására. Pont ez az érzelmi hullámzás az, ami letehetetlenné tette a kötetet, és akkor még semmit nem beszéltem az izgalmas és változatos történetről! Ha most egy rövid beszámolóra számítottál, csalódni fogsz. Olvasd el a könyvet! ;)



A karakterábrázolás, ha lehet, még jobban sikerült, mint az előző kötetben. Kb. fél évvel járunk a Sötét elmék eseményei után, ami a már ismert szereplőkön nem tűnt el nyomtalanul. Ruby erősebbé, határozottabbá vált, megedzette a Ligánál töltött idő. Kimondottan tetszett, hogy közte és Liam között egy időre felcserélődtek a szerepek, és ezúttal a lány védelmezte a szerelmét. Dagi olyan badass, hogy először el se hittem! Clancyt pedig jobban utálom, mint valaha, habár egy kicsit mintha veszített volna a profizmusából. Ki ne felejtsem az új szereplőket: Vidát egyenesen imádtam, hamar belopta magát a szívembe keménységével álcázott bájával. Jude számomra elég jellegtelen volt, de azért tartogatott meglepetéseket a könyvben. Az igazat megvallva azonban ez pont az a történet, amiben még a legapróbb mellékszereplőknek is komplett háttértörténetük van, ezzel is könnyebben elfogadhatóvá téve az egész sztorit.

Külön bekezdésben szólnék arról a szálról, amire mindenki tűkön ülve várt. Liam és Ruby végre újra találkozik, és a kezdeti nehézségekkel együtt jobban szeretik egymást, mint valaha. Hogy lehet ez? Az írónő ezt annyira egyszerűen magyarázta, hogy azt képtelenség felülbírálni: Liam szíve emlékezett arra a lánnyal kapcsolatban, amire a tudata nem. Különös módon ez nem olyan csöpögős, mint amilyennek hangzik, sőt, meglehetősen nehéz megemészteni, de a könyv erre bőven hagy időt.

Ezzel a könyvvel az írónő felkerült kedvenc íróim listájára. Hiába a klasszikus szuperképességes alap, olyan világot épített rá, amivel igencsak nehéz felvenni a versenyt. Hol a harmadik kötet?

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: Az új és megújult karakterek, a történetvezetés és a magyarázat Liam visszatérésére.

Újraolvasnám: IGEN

2 megjegyzés:

  1. Neked leesett, hogy Jude lány vagy fiú?? Én nagyon sokáig azt hittem, hogy lány, aztán kiderült, hogy nem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, nekem azonnal világos volt. :D Annyi, hogy nagyon vérszegény volt nekem a karaktere...

      Törlés