Music Projekthét 2017 - Sztoriból muzsika

2017. október 8., vasárnap

Az előző bejegyzésemben a Music Projekt résztvevői által összeállított book tagre válaszolgattam. Az alapján kicsit bepillanthattál kedvenc zenéim sorába, amit amúgy megtehetsz például a Rexfan által indított 30 nap zene kihívásra adott válaszaimból is. Ez utóbbit mindenkinek ajánlom figyelmébe, néha igazi kihívást jelent megfelelő választ adni a kérdésekre.

Ebben a bejegyzésben viszont egy sokkal mélyebb dologba engedek bepillantást. Szeretnék elmesélni egy történetet egy fiúról, aki szeretett olvasni, szeretett zenét írni, és végül megtalálta a módját, hogy ezt a kettőt összekovácsolja. Elmondom a történetet, hogyan születik a sztoriból muzsika.


***

Habár jóval korábban is kreáltam kisebb dalocskákat, az egész akkor kezdődött, amikor még gyerekkoromban Budapesten laktunk. A család többi tagja a nappaliban ülve nézett valami esti TV-műsort, én meg a szobámban keresgéltem. Volt egy játékom, amit nagyon szerettem, egy műanyag kobrakígyó, amit kis darabokra lehetett szedni és világított a sötétben. Aznap este nem találtam sehol, és amíg kerestem, egy kis dalt dúdolgattam róla. Aztán hirtelen támadt ötletből úgy döntöttem, inkább nem csak dúdolgatom ezt a dalocskát. Leírtam. Noha kottát még nem tudtam írni, leírtam a dal szövegét, fölötte pedig kis vonalakkal jelöltem, milyen magasan kell énekelni: minél magasabban volt a vonal, annál magasabb a hang. Ekkor voltam 6 éves.

Azt a dalt azután sok másik követte. Persze, mindegyik egyszerű, bugyuta gyerekdal volt, amit rajtam kívül soha senki nem fog hallani - úgy gondolom, minden alkotó életében vannak ilyen szárnypróbálgatások -, mégis meghatározóak voltak abban, akivé váltam. A bugyuta gyerekdalokat aztán felváltották a rockszámok, amitől eljutottam az epichez. Levandrában nagyon jó támogatóra találtam, aki folyamatosan biztatott az alkotásra és a publikálásra. Mindeközben egyre tapasztaltabbá váltam, de az alkotásom olyan volt, mint a háborgó tenger: egy-két próbálkozáson kívül - musicalírásra, meditációs album létrehozására vagy egy komplett YouTube-csatorna működtetésére -, gyakorlatilag nem volt semmi, ami szabályozott volna. Aztán úgy másfél éve minden megváltozott.

Szerencsére Levandra az olvasás terén is tökéletes partnernek bizonyult. Éppen egymás mellett az ágyon fekve olvastuk az aktuális regényünket, amikor történt. A hollófiúk végjátékát olvastam, amikor Adam meghozza az áldozatot Cabeswaterben és felébreszti a Ley-vonalat, amikor olvasás közben ért az ihlet: komplett szimfonikus zenekari mű formálódott a sorok között, ami annyira beszippantott, hogy csak a zene kedvéért kb. ötször olvastam el azt a szakaszt. Ugyanez a daltéma korábban már megszólalt bennem Lois Lowry Hírvivőjének olvasása közben, de akkor nem teljesítettem neki nagy jelentőséget, csak A hollófiúknál. Aznap este sokáig ébren voltam, és megírtam a szám nagy részét. Valahogy nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, azt hittem, egyszeri alkalom volt, de nem sokkal később az élmény megismétlődött. Mindössze egy héttel később végeztem a Tizenhárom okom volttal, és este Levandrával beszélgetve Hannah történetéhez is jött egy dallam. Ebben csak az volt a vicces, hogy kb. a mondat közepén hagytam ott Levandrát és ültem le a gépemhez, szegény meg nem tudta elképzelni, mi történt. Amikor megmutattam neki, persze már nem volt kérdése. :D Hadd ismételjem meg, akkor még fogalmam sem volt, mit csinálok, úgyhogy ez a két zeném azóta is függőben van, de a zenék azóta is csak jönnek és jönnek.

Az első, amit feltöltöttem a YouTube-ra, szintén A hollófiúkhoz íródott. Szokásom, hogy séta közben gyakran elmélyedek a gondolataimban, a lábaim csak visznek előre, és általában észre sem veszem, hogy már meg is érkeztem a célállomásra. Így történt ez akkor is: a könyvből azt a jelenetet forgattam a fejemben, amikor Ronan beszélget az erdővel. Gondolataim mélyéről megszólalt ez az andalgósabb, kicsit meditatív zongoratéma, amit aztán az egyes szólamokkal tettem teljesebbé: a különböző hangszerekkel az erdő életét igyekeztem ábrázolni. Egyértelműen a jelenet hangulata inspirált, ami nem is annyira meglepő: Maggie Stiefvater leírásai életre keltik a képet, és annyira megfoghatóvá teszik a történetet, mintha benne élnél.

Történt egyszer, hogy az Ulpius Baráti Kör közzétett egy felhívást B. A. Paris Zárt ajtók mögött c. könyvének előolvasására. Mivel soha előtte nem kaptunk recenziós példányokat, kapva kaptunk az alkalmon, és mindketten jelentkeztünk az Ulpius Facebook-oldalán - aminek az lett az eredménye, hogy utána mindkettőnknek el is küldték a könyvet. :D Korábban soha nem olvastam pszicho-thrillert, és egyszerűen megbabonázott az élmény. Ahogy a kritikámban is, most is elmondom: lehet, hogy ez a könyv gyengének tűnhet valakinek, aki Stephen Kingen nevelkedett, de nekem ez volt az első élményem a műfajban, és határozottan elnyerte a tetszésemet. Az egyik jelenetet olvasva - amikor felszínre kerül Jack valódi személyisége - meg is született a daltéma, amit minden korábbi rekordomat megdöntve, mindössze két éjszaka alatt írtam meg. Kapóra is jött a videó, jó marketing-célokat szolgált a könyv hazai megjelenésének. A zenét megosztottam a Twitteremen is, amit maga az írónő eképpen kommentált:
"Ez csodálatos - köszönöm, Sol, nagyon megtisztelsz! Ez megérdemli, hogy hallgassák és retweeteljék, remélem, az emberek fogják is!"
Az élmény persze csak tovább ösztönzött, hogy még többet és még jobban alkossak.

A következő szám megint kilóg egy kicsit a sorból, mert nem azt a könyvet olvastam, amihez megszólalt. Az író mindenesetre közös volt: a Coraline felénél jártam, amikor meséltem egy kicsit Levandrának az olvasmányélményemről, majd lelkesedésemben kifejtettem neki, mennyire tetszik eddig Neil Gaiman munkássága. Eszembe jutott az Óceán az út végén, és már jött is ez a lágy, zongorás dallam. A zongoraszólamot még aznap este le is kottáztam, másnap megmutattam Levandrának és egy közös barátunknak, Ara Rauchnak is. Mindkettőjüknek elnyerte a tetszését, én pedig meglehetősen gyorsan végeztem a zenével és a videóval.

Ezt a művemet viszont egy hosszabb szünet követte. Kissé zűrzavaros időszak volt az: több költözés, családi zűrzavarok és munkahely-váltások állnak mögöttünk; igazándiból csak mostanában kezdenek kitisztulni a dolgok annyira, hogy újra alkotni tudja. Könyves zene tekintetében pedig kiváló lehetőség volt erre Vivien Holloway játéka. A játék lényege az volt, hogy a versenyzők alkossanak valamit Wee egyik könyvéhez, az alkotók között pedig az írónő kisorsolt pár példányt A bross nyomtatott verziójából. Kapva kaptam az alkalmon, nem is annyira a nyeremény lehetőségéért, hanem azért, mert úgy éreztem, ez most érdekes lesz. Sose alkottam korábban electro-swinget, de úgy érzem, ahhoz képest jól sikerült. Persze, számtalan csodálatos alkotást küldtek Wee-nek, több rajzot, grafikát, volt, aki filmborítót, sőt, volt cosplay-fotó is. Végül nem kerültem kisorsolásra - annál ezerszer nagyobb megtiszteltetésben volt részem: Wee megkeresett emailben, hogy habár nem húzott ki a kalapból, szeretne nekem külön küldeni egy példányt, mert annyira tetszett neki a trailerem! Ha ez nem lelkesíti az alkotót munkára, hát nem tudom, mi az. :)

És ezzel be is fejezhetném a felsorolást, ha nem épp most töltöttem volna fel a legújabb zenémet a YouTube-ra. :) A Ready Player One nagy hatással volt rám különleges világábrázolásával, egyedi hangulatával, zsenialitásával. Egyszer a történeten gondolkoztam, miközben utaztam a metrón a munkahelyem felé, és ott kapott el az ihlet! Az ilyen alkalmakra már bevett gyakorlat nálam, hogy addig járatom magamban a számot körbe-körbe, amíg nem tudok elvonulni valahova, hogy a telefonom hangrögzítőjére dúdolhassam. Akkor is így történt a dolog, és nem sokkal később már a teljes koncepció megszületett bennem. Tovább nem is szaporítanám a szót róla, ha szeretnéd, hallgasd meg! :) Megtisztelnél, ha elmondanád róla a véleményedet, vagy kifejeznéd a YouTube-on egy lájkkal.




Hogy merre tovább? Nos, egyelőre számtalan daltémám van, amit szeretnék megalkotni. Már régóta folyamatban van A szobához, a Fagyos ikrekhez és az Éjszakai cirkuszhoz is egy-egy szám, de kottázásra kerültek kisebb szösszenetek a Sötét elmékhez, az Itt vagyokhoz, az Összeomláshoz és A szél nevéhez is. Szeretnék még több könyves zenét létrehozni, például örülnék, ha írhatnék Dora Craibennek és Gabriella Eldnek is, mindkettejük könyveiről sok jót olvastam, nem egy koncepciót magam is kellően izgalmasnak találok. Úgyhogy, ha valaki megdobna belőlük egy recenziós példánnyal, nem lennék hálátlan. :D

Ezzel zárom is a Projekthetet! Köszönöm ismételten Virágnak a meghívást, egy élmény volt! Nézzetek be a többi bloggerhez is, akik érdekes és ötletes bejegyzésekkel készültek a Music Projektre:



#01
Virág
-
Never Let Me Go
#02
Annie
-
Lap lap után
#03
Réta
-
HaBár, a könyves kocsma
#04
Ashley Redwood
-
Fleur de Livre
#05
Neverhood
-
Neverhood's Diary
#06
K. A. Hikari
-
Írásaim Tárháza
#07
Dorka
-
Anya olvas
#08
Wandamaci
-
Wandamaci (könyv)birodalma
#09
Gothic
-
Goodbye Agony
#10
Sára
-
Metaforaszennyezés
#11
Csokitorta
-
Varázstinta
#12
Barby Malik
-
Kitablar
#13
Molly
-
Coffee and Manga
#14
Perpetua feat. Indie
-
Könyvjelző
#15
Kovkira
-
Miss Library
#16
Sol
-
Könyvvadászok

7 megjegyzés:

  1. Ez fantasztikus lett *-* Nagyon kíváncsi vagyok, mit fogsz majd összehozni a Sötét elmékhez, mert a már elkészült munkáid briliánsak. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! ^^ Jól esik ilyeneket hallani. :) Igen, akkor már hárman vagyunk, akik kíváncsiak rá: Te, Réta és én. :D

      Törlés
  2. Ez nagyon jó volt Sol! Jó volt olvasni soraidat :) Meg közbe hallgatni a zenéket is :) a Zárt ajtók mögött zenéje nagyon jól illik egy pszicho-thrillerhez!
    Az Éjszakai cirkuszra és a Sötét elmékre nagyon kíváncsi vagyok!! :)
    Meg az esetleges Gabriella Eld zenére is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :) Igen, B. A. Parisnak is nyilván ezért tetszett. :D A Sötét elmékre gondoltam, hogy kíváncsi vagy. Remélem, jól tudom majd visszaadni az élményt, ami ihlette. :)
      Hát, Gabriella Eldtől előbb a könyvre lenne szükségem. :D

      Törlés
    2. Kölcsön adjam??? :D :D

      Törlés
    3. Még megbeszéljük. :D

      Törlés