L. J. Wesley: Afférok

2017. november 5., vasárnap
Fun fact: a Windows a Creators Update óta nem tartalmazza a Paintet. A borító készítőjének érdemes lenne frissítenie a gépét és igényesebb rajzprogram után néznie.

Az idei év hajtása mellett a magam kárpótlására mostanában többnyire jó könyveket olvastam. Ideje volt már beesnie egy ilyen műnek is. Mondanám, hogy a molyos értékelések eltántorítottak az Afféroktól, de nem lenne igaz. Az alacsony százalékot látva és korábbi élményeim hatására mindenképp el akartam olvasni a könyvet, ha másért nem is, csak azért, hogy ilyennel is találkozzak. Nos, nem mondhatom, hogy csalódtam volna: pontosan ennyit vártam ettől a könyvtől.

Mielőtt a lényegre térnék, hadd szögezzem le: korábbi fogadalmamnak megfelelően sohasem húznék le egy könyvet csak azért, mert a tömegízlés szerint rossz! Mindig igyekszem objektív maradni, és annak megfelelően megfogalmazni a véleményemet. Itt sem lesz ez másként, azzal az aprósággal, amit Levandrán kívül kb. senkivel sem osztottam meg. Hónapokkal ezelőtt, amikor beütött a Colorcom-szindróma, írtam egy hosszabb bejegyzést a kiadóról és a körülötte lévő hisztériáról. Díjazom a kiadó üzletpolitikáját, véleményem szerint forradalmasítania kéne a hazai könyvkiadást, de amikor már az ötödik értékelhetetlen könyv reklámját láttam meg a Molyon, kezdeti lelkesedésem hamvába hullt. A cikkemben kiemeltem három könyvet - köztük az Egy űrállomás-takarító naplóját is. Meglehetősen vulgárisan írtam a Viscera Cleanup Detail és a Diaries of a Spaceport Janitor c. játékokból lopott koncepcióról, az általam olvasott részletekről és a borítóról, ami olyan, mintha Buzz Lightyear pörögne valami mosógépben, kezében ódivatú felmosóval. Saját magam iránti elítéltségemben végül publikálatlanul töröltem a cikket. Képzelheted, mit éreztem, amikor megláttam az író legújabb könyvét, amit a Colorcomtól függetlenül, magánkiadásban adott ki, ráadásul utóbbi elmondása alapján valami kihagyhatatlan lehetőség miatt. Nos, valami nagyon jó lehetőségnek kellett lennie, mert félig szerkesztetlenül, hibákkal tele, önmaga bevallása szerint is félkész állapotban adatta ki.

Tudom, hogy nem így írja a nevét, de hát na... :D 
Mivel molytársaim kritikái alatt az író néha önmagának ellentmondva próbálta menteni a menthetetlent, figyelembe veszem szavait, és azzal kezdeném: ez a mű nem regény, nincs benne se romantika, se szex. Hanyagolja a szépirodalmi stílust, és erősen kiemeli, hogy ez egy NAPLÓ (mert az írónk sajnos másféle írásmódra nem képes), és az emberek, persze, nem igazán tudják, hogy az milyen is tulajdonképpen. Röviden megválaszolnám a kérdést: számomra nem ilyen. A naplóban összegzem a gondolataimat, az említésre méltó életeseményeimet, amiket valamiért fontosnak tartok. Napló írásakor magát az írást használom ki, hogy rendezzem a fejemben lévő káoszt, és amikor később visszaolvasom, esetleg tanulhatok belőle, visszaidézhetem ezeket a fontos történéseket, újra átélhetem a megörökített pillanatokat. Nos, az Afférok sokban hasonlít ehhez, csak Martin, a delikvens a nőügyeit és kocsmatúráit tartotta fontosnak megjegyezni. Akkor mi a baj? Az, hogy Martin a végén még a pofánkba is vágja a magyarázatot, amiért az afférjait csokorba gyűjtötte, és ezzel a könyv már ki is lépett napló mivoltából.

Amikben bővelkedik a könyv, azok a hiányosságok (paradoxon). Nem beszélhetünk karakterábrázolásról, mert mindegyik szereplő tökéletesen összemosható. Az, hogy némelyek másként viselkednek, egy kérdés, attól még nincsenek egyedi személyiségjegyek, és erre az sem mentség, hogy ez egy... NAPLÓ. Nem beszélhetünk leírásokról, mert kb. minden helyszínt ugyanazokkal a szavakkal jellemez - de amúgy se tudna róluk részletesebben beszélni, hisz a történet teljes tartama nagyjából 85%-ban részeg volt, a többiben másnapos. De mindegy, mert ez egy... NAPLÓ. Ugyanakkor a történet javára kell írni, hogy legalább összefügg, pont azért, mert egy... NAPLÓ (zúzás ezerrel)! Mondjuk, egy naplóban nem biztos, hogy kétszer is leírom, hogy az ismerősöm él-hal New Yorkért. Feltételezem, szerencsétlen napló elsőre is megjegyezte...

Nos, nagy vonalakban ennyi. Úgy gondolom, ez az egész gyakorlatilag csak az író kísérlete volt, hogy kiemelje saját férfias mivoltát, mely szerint ő aztán akkora nőcsábász, hogy két mondattal leimádkozza akárkiről a bugyiját. Csak óvatosan, hölgyeim, egy igazi rosszfiú van köztünk! Ha az értékelések arányait nézzük, a csajozási tanácsok közkinccsé tétele kudarcba fulladt - bár az író azt is kiemelte, hogy szerinte a molyos kritikák túlzóak. Nos, köszönöm az előzetes ledegradálást, ezek után hadd ne érezzem rosszul magam, amiért elmondtam a véleményemet. Szóval, kedves Klaudia, nagyon hálásak vagyunk, amiért visszaterelted Wesley-t az íráshoz - Sarcasm Self Test complete. De ha kérhetném, inkább segíts neki más hobbit választani, ez ugyanis nem neki való. Adok is egy tippet: Photoshop...

Breaking: Alább a könyv legkiakasztóbb jeleneteit találjátok, amikre többnyire intenzív facepalmmal reagáltam. Nem nagy a SPOILER-veszély, de azért csak óvatosan!

Levandra értékelését pedig ide kattintva olvashatjátok!

Értékelés:

Koncepció: 2/5
Sztori: 1/5
Karakterek: 1/5
Leírás: 1/5
Írói stílus: 1/5

Ajánlom: 1/5





Erőssége: Nos... khm... ez így elég kínos...

Újraolvasnám: NEM




***

"Már a harmadiknál tartottam, amikor egy nő a pultnál felsikított. Mindenki odanézett persze, a nő pedig meredten bámulta a TV-t. Odapillantottam... és meghűlt a vér az ereimben. A képen a belvárosi hőlégballont dobálta oda-vissza a szél."

Ahogy írtam, a könyv egyik hibája, hogy még nyomokban sem tartalmaz természetes emberi viselkedést. Itt az egyik példa: tegye fel a kezét, aki meglát a híradóban egy vadidegen nőt, amint dobálja a szél a hőlégballonban, és erre felsikít! Na, ne tolongjatok...

***

"Nem szükséges megköszönni. Apácának készülök, nem hagyhatok ott valakit, aki szinte nincs magánál. A végén még meghaltál volna."

Igen, ráéreztem, hogy a csaj csak viccelt. Ugyanis ebben sem sokkal több a természetesség...

***

"Hű, nagyon durva lett ez az éjszaka, ha ennyit aludtam."

Wesley, kérlek, dobd ki a szerkesztőidet! És ez csak egy volt a tengernyi szintaktikai, központozási és helyesírási hiba közül...

***

"Ma éjjel elrepítelek Csodaországba"

Persze, ez nem feltétlenül igaz, de ki mer kockáztatni? Az Afférokkal együtt ez már a második ilyen könyv...
***

"Így, hogy elmondta mi bántja, sokkal felszabadultabb lett, úgy beszélgettünk, mint a régi szép időkbe. Mindenre kíváncsi volt persze. Nőügyekre, utazásokra."

Az eddig olvasottak alapján ez a srác kb. ennyit is ér. Nőügyek, utazások... Amúgy hadd kérdezzem már meg, miért pont a budapesti affér van tele nyelvtani hibákkal?

***

"A zajra már Bogi is megjelent, és rákiabált a támadómra:
– Tibi, azonnal engedd el Martint!
– Majd elengedem, ha úgy látom jónak. Így talán végre figyel rám – vetette oda a fickó.
– Lennél szíves elengedni a pólómat? Nem lenne jó, ha tönkretennéd – próbáltam barátságos hangnemet megütni. Még mosolyogtam is, nehogy fenyegetésnek érezze a szavaimat.
– Kussolsz – pirított rám. – Vésd szépen bele abba a csöppnyi eszedbe: kerüld el csajom, nagyon messziről!
– Újfent meg kell kérjelek, hogy engedj el.
– Kuss! – ordított fel Tibi és bemosott egyet. Erre azért nem számítottam.
– Most már elégedett vagy? – masszíroztam meg sajgó orromat. – Kitomboltad magad? – kérdeztem, ügyelve arra, hogy még véletlenül se ejtsek meg fenyegető hangnemet."

Öregem, nemcsak csajozni nem tudsz, de még ebben a helyzetben is puhány vagy... Íme, az ideális férfi, hölgyeim!

***

"Kac kac"

Ha ez így önmagában nem lenne alapból szánalmas, két karakter egymástól teljesen függetlenül is használja! Természetesség ezerrel! Oké, lehet, hogy ez csak szőrözés, de volt egy barátom, aki sosem nevetett mások viccein, csak annyit mondott: "Hö-hö, lol!" Egy idő után k*rva idegesítő tud ám lenni...

***

"Biztos a ti életetekben is van olyan, akivel mindenáron össze akartatok jönni, de valahogy sohasem sikerült. Bizony, még velem is előfordult."

Woah, reped a plafon! Everybody run away!

***

"Jó barátomnak tartalak. Tényleg. Viszont soha, soha nem gondoltam rád potenciális pasimként. Különben is, vőlegényem van."

Aha, persze... Akkor nem mászkálnál a barátaiddal romantikus vacsorákra mélyen dekoltált, vörös estélyiben, kisasszony! Ez a srác mindenkiről azt hiszi, hogy ribanc?!

***

"Én persze nem hoztam magammal női társaságot. Minek? Van itt éppen elég nő. Utazás előtt legalábbis még így gondoltam, de aztán az első két nap után már nem voltam annyira biztos a dologban. Az addigi próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak, amihez azért nem vagyok túlzottan  hozzászokva..."

"Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!" Mire fel képzeled magad ekkora kannak, áruld már el!

***

"Nyolc előtt pár perccel ő is megérkezett. A szavam is elállt volna, ha éppen beszélek, de így egy roppant kínos szituáció helyett csak bámultam rá, amíg oda nem ért hozzám."

Szóval akkor most miért is tartottad ezt olyan fontosnak megjegyezni? Vagy ez most vicc volt? Szólj, ha nevetni kell...

***

"– Látod, egy rugóra jár az agyunk – villantottam rá egy hatalmas vigyort."

Megvan még a vigyorgós, vonóval combcsapkodós jelenet a Késtélből? Na, most próbáld ki, hogy csak egy pillanatra rávillantasz valakire egy ilyen vigyort:

WTF am I doing here?!
Bemelegítés nélkül óvatosan csináld!

***

"Úgy látszik nincs meg bennem a képesség, hogy igazi baráti kapcsolatot tartsak fent egy nővel... na jó, persze Bogi kivétel, de ő az egyetlen."

Csak néhány afférral ezelőtt húztad meg! Mármint nincs kimondva, de elég egyértelmű az utalás... Ezek szerint nem volt maradandó élmény.

***

"Előző nap rendesen kirúgtuk a ház oldalát a barátaimmal. Persze ez nem csoda, csak egyszer huszonöt éves az ember elvileg. Bár ki tudja, lehet jövőre újra ennyi leszek."

... Akkor ez most egy poén volt? Ja, bocsi! Akkor kac kac...

***

"– Mondd, gyakran megesik veled, hogy ennyire elázol."

Mondja ezt a srác, aki majdnem minden afférjában vadidegen nők lakásán köt ki, és nem emlékszik az előzményekre. Amúgy ide nem kérdőjelet szerettél volna írni. Ugye, milyen idegesítően néz ki?

***

"Persze… egy második éjszakára, még csak véletlenül sem mondanék nemet. Csak ne hagyj inni.
– Pedig tényleg mókás volt – kuncogott.
– Józanul viszont jobb vagyok"

Azt te csak szeretnéd, Martinka...

***

"Korábban értem haza, mint általában (tehát nem hajnalban vonszoltam haza magam félrészegen)"

... Legalább következetes.

***

"Elkezdtem átforgatni az egész szobát, de semmit nem találtam. Sem ruha, sem pénztárca, sem („SE” csak felszólító, ill. óhajtó mondatban) telefon. Mindenem eltűnt."

Excuse me, WUT?! Most komolyan benne maradt egy szerkesztői kommentár? Vagy én kaptam rossz verziót?

***

"– Te házas vagy? Így ránézésre, izgalmas éjszakád lehetett.
– Nem tudom milyen éjszakám volt, csak azt, hogy minden ruhám és pénzem lenyúlta a csaj, akit felhoztam.
– Ó, te szegény – simult hozzám. – Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak?
– Éppen most mondtam, hogy nincs pénzem. Lenyúlták – ismételtem.
– És? – vonta meg a vállát. – A haverod kifizette az éjszakát, de nem használta fel.
– Kár lenne veszni hagyni a pénzét, igaz? – villantottam egy hatalmas vigyort.
– Kár bizony – bólintott."

És megint:

Sol, leave me alone or I'll eat your face!
Amúgy levontam a következtetést: a srác agyát megfertőzte a pornó, és azt hiszi, tényleg így működik a világ. Hogy ez a normális. Hogy az egyéjszakás kalandok állandóak, hogy minden nő k*rva, és ő mindet meg is kaphatja. És mindezek után még jön a leukémiával, mint magyarázattal az életmódjára. Talán most kegyetlennek tűnök, de nekem ez nem mentség.

***

"– Üdv – köszöntem a pult mögött álló nőnek. – Egy lányt keresek.
– Szerintem eltévesztette az épületet – nézett végig rajtam megvetően. – Ez egy tánciskola, nem bordélyház.
– Igen, tisztában vagyok vele – nevettem el magam. – Tegnap, a karneválon láttam egy lányt, aki ehhez az iskolához tartozott.
– Uram, harminc lány tartozik hozzánk. Ennél kissé pontosabb leírásra lenne szükségem.
– Igen, persze – feleltem elgondolkodva, igyekeztem összeszedni minden emlékem a lányról.
– Felismeri, ha látja? – kérdezte hirtelen a nő.
– Persze – bólogattam serényen.
– Akkor menjen be azon az ajtón"

Zárásként pedig íme, a természetesség csimborasszója! A pult mögötti nő épp az előbb állította, hogy ez nem bordélyház, de azért beengedi a kangörcsös, vadidegen faszit, hogy a lányokat stírölje. Szép munka volt!

2 megjegyzés:

  1. Ahhoz képest, hogy milyen rövid, jó sok idézetet kivettél belőle :D
    Kb. ilyesmire számítottam, megmondom őszintén :)
    De legalább jól szórakoztam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a vicc, hogy a legelején pont a hosszára hivatkozva mondtam Levandrának, hogy ebből nem fogok tudni idézeteket gyűjtögetni. Hát, ember tervez... :D Örülök, ha tetszett. :D

      Törlés