Charlie N. Holmberg: A papírmágus

2018. március 21., szerda
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? 
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. 
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

***


A papírmágia első ránézésre szimpla origamizás. Unalmasnak tűnik, de mégis tetszik az ötlet, hogy életre kell a papír. Nem túl népszerű mágia és ezt meg is tudom érteni.
Azt viszont nem, hogy lehet ilyen jó koncepcióval ilyen gyenge könyvet írni. Unalmas volt. Az elején szinte vánszorgott a történet, túl sok volt a felesleges leírás, azt reméltem, hamar túllépünk ezen és beindul a sztori. De csak még unalmasabb lett és értelmetlen, nevetséges, nem tudtam komolyan venni.

Nem szeretek negatívan nyilatkozni egy könyvről, mert bennem is törést okoz, ha nagy várakozásokkal veszek kezembe egy művet és ilyen szinten csalódnom kell benne. Nem szeretek ilyen kijelentéseket tenni, mert él még bennem valamiféle szentimentális érzület az írók irányába és félek, hogy lerombolom azt a gyermeki áhítattal kialakított képet, amit magamban őrzök. Nem szeretem, hogy mondanom kell, de mondom: rémesen rossz az írói stílus, rengeteg a baki, értékelhetetlen ázott papír karakterek és ellenszenves főhős.

Ceony, aki folyton csak sikongatott, vagy valamiféle ízt érzett a szájában és fonogatta, sütögette a haját. Fontos a színes és szagos írás, ahogy az íróiskolák tanítják, de a mértéket is kellene ismerni, nemcsak a technikát. A másik gyenge pont, amit fájlaltam, a logikai bakik, a kapkodás, a nem átgondolt jelenetek, mint valami kamaszos lelkesedés, írói fellángolás, minden mélység nélkül, ami élvezhetővé tenné ezt a regényt. Ceony pár hete tanulja csak a mágiát, de máris beleveti magát az élet sűrűjébe, gyorsan szerez magának ellenséget, majd éppen csak megszerzett tudásával Emery, a mestere megmentésére készül. Fogja az origamis könyvét és néhány papírlapot, hogy szembeszálljon a sokkal tapasztaltabb, metsző Liraval. 

Talán az ember szívében a tudás szilárdabban van jelen, mint az emlékek vagy a gondolatok.
Tehát ez a kezdő szintű mágus szinte semmi tudással, sarkában a loholó Liraval, aki meg akarja ölni... Na várjunk csak! Hol is az a könyv? Előkotorja a táskájából, felüti és ráérősen lapozgatva keres benne valami használható mágiát, majd ugyanilyen ráérősen nekiül papírt hajtogatni. A feszültség a tetőfokára hág, hiszen Lira a nyomában és én látom magam előtt, amint Ceony reszkető kézzel, tökéletes koncentrációban dolgozik. Na, kész is vagyunk az origamival, jöhet az ellenség! Nem, előbb szépen megvárjuk, amíg Ceony hajtogat: félhajtás, vágás, ami kell… pontosan illeszkedjenek a szélek, mert nem fog működni a mágia! Ez nagyon pepecs munka és nem szabad hibázni, mindennek passzolnia kell. És… Ébredj! Lira pedig egy laza mozdulattal összegyűri a kész művet, amit annyi gonddal hajtogatott a kis papírmágus.

Az izgalmak fokozása végett az egész jelenet Emery hús-vér szívében zajlik. Kamráról, kamrára járva, ahol a mágus emlékeivel, vágyaival, félelmeivel találkozunk. A szívében, mert ez annyira gyönyörű kép, ahogy Ceony végigtrappol a szívén. Meg amúgy is kell egy kis közhely, cukormázas metafora, bármit el lehet adni vele, még egy rossz könyvet is. És vér, mindenütt vér. Se füle, se farka az egész történetnek, de cuki, ahogy a kezdő küzd a mesteréért. Abszurd és sablon. De a sablonnal még nem is lenne baj, ha ez a sablon szépen ki lenne dolgozva és nem lenne összecsapva. Ez egy romantikus történet, amit érzékeny lelkű írók tollából közepes lányregényként ismerhettünk meg. Egy kölcsönvett ötlet fantasyköntösben, túladagolt mágiával, metaforákkal, ahol az arányok nem lettek eltalálva.

Nem tudom, hány nő mondhatja el magáról, hogy bejárta egy férfi szívét, de én bejártam a magáét, Emery Thane.

Igazságtalanság lenne, ha csak a negatív dolgokat sorolnám fel, mert azért volt, ami tetszett. A koncepció, szerintem egészen jó, bevallom, bedőltem neki, azt gondoltam, hogy ötcsillagos regényt fogok olvasni, és a borító is szépen passzolt ehhez az elképzeléshez. Plusz pontok járnak Emery házáért, ami nagyon tetszett, ez a kis búvóhely szépen ki volt dolgozva, és érdekes, egyedi elemekkel volt gazdagítva. De leginkább az animált papírtulipánokkal varázsolt el a kertben Holmberg. Sajnálom, hogy mind ez az összhatáshoz kevésnek bizonyult.


Ha egy mágus otthonáról van szó, sose hihetünk a szemünknek (…)


Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 1/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 2/5

Ajánlom: 2/5







Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése