On Sai: Scar

2018. április 5., csütörtök
Hát nem mondom, elég sokáig vártam ezzel az értékeléssel. Hasonló aggodalom volt bennem, mint anno a Késtél kritikámmal kapcsolatban, hiszen egy olyan írónő könyvére adok alacsony csillagozást, akiért az olvasók igen nagy része szinte a vallási imádattal hasonlatos mértékben rajong. Ismételten képtelen vagyok felfogni ennek a rajongásnak az okát… Talán csak bennem van a hiba, amiért igen válogatós vagyok hazai művek terén, de a magam részéről semmit nem láttam ebben a történetben mindabból, amiről számos bloggerkollégám áradozik. És nem, On Sai neve sem jelent garanciát arra, hogy ez egy jó könyv lehet. Van is erről egy rövid sztorim, a kritika végén elmesélem, de előbb lássuk a Scart!

Mi a koenyál volt ez, hogy az Isten vagázza meg?! Olvastam már olyan könyvet, amiben a teljesen fölösleges információkat ezrével hányják az olvasó képébe, de ez a mű mindegyiken túltett – ráadásul mindezt olyan fellengzősen, amit még a briliáns Kennek fantasztikus génállományánál sem tapasztaltam. Mindemellett vonj ki a történetedből minden logikát, tűzdeld tele semmit mondó karakterekkel, és voilá! – máris kész van Scar zseniális története.

És most menjünk bele a részletekbe!

Kezdetben vala az Ige, aminek köszönhetjük szánalmas létezésünket, aztán jött az Alany, akit Walkingnak hívtak, és leigázta az Isten követőinek kiterjedt táborát. Hogy mindezt hogy volt képes elérni az Ő szakrális szimbólumát lefelé forgató, mindössze 666-ig számolni tudó divatsátánistákkal, olyan rejtély, amit nem ebben a bejegyzésben fogunk kibogozni. Az viszont érdekelne, hogy az ördögbe vált az Antikrisztus Isten Bárányává szinte pillanatok alatt, hogy még süteményt is elneveztek róla. Nagyon enyhe magyarázat van minderre a könyvben, és az sem kielégítő. És messze nem ez a legdurvább logikátlanság a könyvben, és nem is a legröhejesebb. Ez utóbbi címet az a jelenet kapta, amikor Lucy nekiáll, hogy molekulánként letartóztassa Dont.

„Don molekulája, ezennel letartóztatlak. Jogodban áll hallgatni. Bármi, amit mondasz, felhasználható ellened a bíróságon. Jogod van egy ügyvéddel beszélni. Ha nem tudsz ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet neked.” 

„Don molekulája, ezennel letartóztatlak. Jogodban áll hallgatni. Bármi, amit mondasz, felhasználható ellened a bíróságon. Jogod van egy ügyvéddel beszélni. Ha nem tudsz ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet neked.” 

„Don molekulája, ezennel letartóztatlak. Jogodban áll hallgatni…”

És így tovább, egész a végtelenségig… Ami drasztikusan lerövidül, mert, mint tudjuk, a mentálok mindent a másodperc töredéke alatt elvégeznek…

Apropó Don! Ő és Chester voltak a legjobban kidolgozott karakterek az egész sztoriban, mindkettőjüket nagyon szerettem. Aki még nekem kellemes meglepetés volt, Lucy: hihetetlenül kidolgozott háttértörténet, mély karakter, érdekes magyarázatok a cselekedeteire és a gondolkodásmódjára. Ez egyébként majdnem minden szereplőről elmondható, úgy általánosságban mindegyikük háttértörténete elég szerteágazó volt, látszik, hogy erre sok figyelmet fordított az írónő. A gond a személyiségükkel és a megnyilvánulásaikkal volt, ami sokszor rosszul magyarázott és értelmetlen. Kedves Artúr, nagy nehezen eljut a borsónyi agyadig a felismerés, hogy szereted azt a lányt, akivel egész előéletetekben barátok voltatok, majd a legszemetebb módon megbántod? Mutasson rá valaki ennek az értelmére! Szegény srác am bloc egy nyámnyila kis senkiházi, és azzal a meglátással ellentétben, hogy a végére levetkőzi a pipogyaságát, jellemében szerintem semmi fejlődés nem volt. A másik személy, aki kiborított, maga Scar, aki ott csücsül ennek az egész káosznak a kellős közepén. Nagyon kidolgozatlan, nagyon személytelen, ehhez képest nagyon szélsőséges: ideje nagy részében vagy kínosan vigyorog mindenen, vagy ötéves módjára hisztizik. Ha Artúr egy pocsék karakter, hát a lány még rosszabb – és ez csak azért gáz, mert ő az egész történet tengelye. Ha egy regény már az alapjaiban rossz, akkor rossz a regény, és nem látom azt a pontot, ahol nekem mindezért rajongani kellene.

Még egy dolog: az írói stílus. Említettem már a túlmagyarázást és a fölösleges terjengősséget, ami az egész könyv sajátja, és ez csak egy dolog. Mert lehet, hogy egy nem vallásos neveltetést kapott személy nem képes felfogni Isten vagy a Gonosz hatalmasságát, ezért igényli az elnagyolt, ömlengő jelzős szerkezeteket; és, oké, talán van olyan perverz alak, aki él-hal az információért, hogy hogyan pisilt Scar az űrhajón szökése közben – de nekem mindez zavaró és kellemetlen volt. Mégis jobban fájt, hogy nem telt el egyetlen rohadt fejezet sem szexuális utalás nélkül. Most komolyan muszáj volt ábrázolni, hogyan zökkenti ki az ellenfelét Lucy a küzdelemből, hogy megmutatja neki a maszturbálásáról való emlékét? Szükséges volt leírni ezeket a perverz utalásokat? Ma már ez kell a népnek?! Talán tényleg csak velem van a baj, hogy mindez engem nem érdekel… Talán nem. Nem dolgom az író és a marketing fejével gondolkodni.

Lezárásként hadd mondjam el a történetet, amit fentebb ígértem: az olvasási linkem alatt kaptam a rajongók lelkes érdeklődését, hogy tetszik a könyv. Akkor már fontolgattam, hogy félbehagyom az olvasását, így elmondtam, hogy nagyon nem győzött meg. Visszakézből megkaptam, hogy „Ugyan már, On Sai Magyarország legbefolyásosabb írója, minden könyve magas százalékon áll, blablabla”… Végül emiatt is olvastam végig. És most is feltenném a kérdést: Na és? Miért kellene, hogy a neve miatt minden regénye kifogástalan legyen? A nap végén mindannyian emberek vagyunk, és az ember alapjában véve tökéletlen. Poén, de ez egyébként benne van a könyvben is. És sajnálom, ha ezzel megbántom bárki érzékenységét, de nekem ez a könyv akkor sem tetszett. Kerüljük az ilyen fajta általánosítást! Maggie Stiefvater örök kedvencem, pedig tőle is tudnék olyan könyvet mondani, ami nem nyűgözött le. Én a regényt értékelem, nem a nevet, ami mögötte van. De természetesen most is elmondom: az én véleményem is csak egy a sok közül. Olvasd el, hátha neked tetszeni fog! Én viszont egyelőre biztos nem veszek On Sai könyvet a kezembe.

Értékelés:
Koncepció: 2/5
Sztori: 1/5
Karakterek: 2/5
Leírás: 1/5
Írói stílus: 1/5
Ajánlom: 1/5





Erőssége: Az a két karakter.

Újraolvasnám: NEM

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése