Nagyon sok egyedülálló koncepcióval találkoztam már. Vannak egy- és többszálú cselekmények, lineáris történetvezetések és időbeli ide-oda ugrálások is. Az ilyen könyvek egyes elemei olyanok, mint a kirakós darabkái: néha csak akkor válik érthetővé a történet, ha minden darab a helyére kerül. Bizony, vannak olyan könyvek, amiknek nem lesz azonnal értelme. Olykor-olykor az írók csavaros eszének áldozatai vagyunk, és tudod, mit? Én élvezem a hullámvasutat!
Ezt a könyvet nem a fülszövege vagy a címe alapján választottam; itt maga a koncepció fogott meg. Találkozunk Naomival, megtudjuk, hogy elmegyógyintézetbe került, de csak szép lassan értjük meg ennek az okát. Előbb látjuk a dolgok eredményét, mint a miérteket - ez az ábrázolás pedig lenyűgöző. A főhősnő végigkalauzol minket azon események láncolatán, amik megtörték az elméjét, közben pedig képeket kapunk a múltjából is, amin keresztül ő is és a többi szereplő is kirajzolódik. Az egésznek pedig az a legnagyobb érdekessége, hogy az én szememben Naomi az utolsó pillanatig teljesen normálisnak tűnt. De erről bővebben majd lentebb.
A karakterábrázolás kifogástalan. Tudom, hogy ezt gyakran mondom, de muszáj itt is kiemelnem, milyen öröm számomra, ha a szereplők nemcsak kétdimenziósak, hanem igazi élő, lélegző teremtmények. Naomi karaktere szerethető és megérthető. Gyerekkorától végignézhetjük a fejlődését, a változásait, emiatt könnyű azonosulni vele. Ennek pedig kettős hatása van: a játékos gyerekkor jelenetei elviselhetőbbé teszik a tragédia élét, ugyanakkor el is mélyítik azt. Lachlant az elejétől a végéig szerettem, Lanáért pedig a szívem szakadt meg. Az ő karaktere igazi meglepetés volt számomra, minden küzdelmével és fájdalmával együtt csodáltam, ahogy viselte terheit.
A leírásban sajnos találtam némi logikátlanságot. Mert bár az is elég furcsa volt nekem, hogy Naomi lovát Szóbeszédnek nevezték, nemigen hallottam még olyanról, hogy a ló a nyereggel a hátán pihen az istállóban éjszaka. Az ilyen apróságokra érdemes odafigyelni, hogy ne törjön meg a könyv lendülete. A másik dolog inkább személyes vonatkozású: a könyv potom 328 oldalán kb. 5 részletes leírással találkozni arról, ki kivel és hogyan létesít szexuális kapcsolatot. Persze, ezek hozzátartoznak a new adult műfaji sajátosságaihoz, arra is ráébresztett, hogy ez a műfaj nem igazán az én világom. Természetesen ez semmit sem csökkent a könyv kiválóságain, azért érdemes tudnod, mibe fogsz, ha az elolvasása mellett döntesz.
Végül pedig az anekdota: amilyen lelkesedéssel kezdtem a könyvet, úgy csappant az érdeklődésem a történet előrehaladtával. Márcsak kb. 30 oldal volt hátra, amikor Levandra megkérdezte, mit szólok hozzá, hányasra fogom értékelni. Azt feleltem:
- Fogalmam sincs. Az elején még öt csillagot akartam neki adni, de már a négyben sem vagyok biztos.
- Miért? Nem olyan jó, mint ahogy mondják?
- Nem erről van szó. Végre megtudtam a főhősnő teljes történetét, és mindez nekem nem elég ahhoz, hogy elmegyógyintézetbe kerüljön. Viszont vannak elméleteim egy olyan csavarról, ami az egészet értelmessé fogja tenni. De attól félek, az írónő nem azt fogja megírni, és én csalódni fogok...
Mint a végére kiderült, tévedtem. Calia Read pontosan azt a csavart írta meg a könyvben, amit magam is megéreztem belőle, és ennek kimondhatatlanul örülök. Szóval, ha az elején még nem teljesen tiszta a kép, ne add fel! Olvasd csak végig a könyvet! A végén majd mindent megértesz. És Naomi: őszintén sajnálom...
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A zseniális koncepció, a történetvezetés, a kiváló karakterek és az a hihetetlen csattanó, amiért nem lehetek elég hálás.
Újraolvasnám: NEM
"A legtisztább lelkek is magukban hordozzák a sötétséget. Lehet, hogy nehéz észrevenni. Talán sikerült tökéletesíteniük annak a művészetét, hogy elrejtsék a világ elől. Vagy talán az elméjük egy sötét sarkában bújik meg. De ott van. Ezen a világon senki sem mentes a sebektől."
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése