Rengeteg történetet olvastam már a holokausztról, jót is, rosszat is. Attól, hogy ezt a témát feszegetjük, nem feltétlenül kötelező jelleggel ötcsillagos történetek születnek az írók tollából. A szándék nagyon fontos, felhívni az emberek figyelmét arra, hogy történtek szörnyű dolgok. Lois Lowry munkásságát ismerve ezzel a művel is a figyelemfelkeltés és a tanítás volt a cél. A koncepció kifogástalan, viszont a kidolgozással most rengeteg problémám volt.
A sztori rengeteg helyen lyukas maradt, összeszedetlen és kidolgozatlan. Az írói stílust is nagyon kezdetlegesnek éreztem, hiányoltam belőle Loist. Talán éppen azért is éreztem úgy, mert ez a történet nem teljesen a sajátja. Egy lány mesélt neki történeteket a háborús Dániáról, a dánok hősies cselekedeteiről. Csaknem az összes zsidót sikerült kimenekíteniük az országból és megmenteni őket a koncentrációs táborok szörnyűségétől.
A sztori rengeteg helyen lyukas maradt, összeszedetlen és kidolgozatlan. Az írói stílust is nagyon kezdetlegesnek éreztem, hiányoltam belőle Loist. Talán éppen azért is éreztem úgy, mert ez a történet nem teljesen a sajátja. Egy lány mesélt neki történeteket a háborús Dániáról, a dánok hősies cselekedeteiről. Csaknem az összes zsidót sikerült kimenekíteniük az országból és megmenteni őket a koncentrációs táborok szörnyűségétől.
Olvastam olyan tényeket a könyvben, amikről eddig nem is tudtam. Minden tiszteletem a dánoké.
Két kislány ül a nappaliban a szőnyeg közepén, és babáznak. Egyikük zsidó. Számomra ez volt az a kép a könyvből, ami belém égett. Egyikük, de melyikük? Ki tudná megmondani?
Van, aki szerint lerágott csont, mások szerint nem lehet eleget beszélni róla. Számunkra felfoghatatlan, de tudjuk, ha egyszer megtörtént, megtörténhet máskor is. Talán most is zajlik, másként, más formában, más eszközökkel, más néven. És vannak, akik most is becsukják a szemüket és nem vesznek tudomást róla.
A könyvben szereplő emberek, nem tudták elfordítani a fejüket, ők bátrak voltak és önfeláldozók. Tudták, hogy mindent elveszíthetnek, de mégsem tudták megtenni, hogy ne cselekedjenek, hogy ne nyújtsanak segítő kezet embertársaiknak.
Az emberi oldal mindig bámulatos. A háborúban is. Amikor történeteket hallunk, mindig elfeledkezünk róla, hogy a katonák is emberek. Lois egyik jelentében erre is rámutatott. Megállítják a két kislányt, hogy hova sietnek, előadják a szigorú és kegyetlen katonát, szerepet játszanak. Feszült a helyzet. Aztán az írónő feloldja annyival, hogy az egyik katonának otthon ugyanilyen kislánya van, mint az egyikük. Eszközök, bábok egy nagyobb hatalom kezében, mégsem lehet őket feloldani annyival, hogy csak parancsot teljesítenek, féltetik a családjukat, az otthoniakat - mert velük szemben ott voltak azok a bátor dánok, akik ugyanígy féltek, mégis mindent megtettek, hogy megmentsék a zsidókat.
Rengeteg erkölcsi kérdést vet fel ez a könyv, amikre nem lehet helyes választ adni. De a cél nem is az, hogy válaszoljunk a kérdésekre, hanem, hogy gondolkozzunk rajtuk. Igen, Lois megint elérte a célját, megint tanított valamit a gyerekeknek. Ha csak ezt kellene értékelnem, menne is az öt csillag, mert kevés ilyen író van, aki ilyen fontos, a társadalmat érintő témákat feszeget, ahogy ezt a többi regényében is megszokhattuk már, mint például a The Giver Quartetben is. Az ötlet kiváló, de most az írói stílust és a kivitelezést, a technikai részt kevésnek éreztem.
Lois Lowry műveiből rendszerint készülnek színdarabok is. A képek a könyvből készült darabból valók.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori:3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Elgondolkodtat és tanít. Olyan tényeket ismerhettem meg a bátor dánokról, amikről eddig nem volt tudomásom.
Újraolvasnám: Nem
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése