Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege

Egyszerű volt és nagyon kevés. Én nem szeretem a túlírt könyveket, nem szeretem, ha mindenféle értelmetlen töltelékkel van teledobálva, csak, hogy minél hosszabb és "tartalmasabb" legyen a sztori. Viszont ennek ellenkezőjét sem kedvelem, amikor végigrohan az író a történeten, lyukakat hagyva benne, nem használva ki a benne lévő lehetőségeket, főleg úgy, hogy a koncepció nagyon gyenge lábakon áll.

Ez egy sablonos történet, de attól, hogy az író egy sablonhoz nyúl, még lehet jót kihozni belőle. Bár sokkal jobban szeretem az egyedi koncepciókat, lehet tiltakozni, hogy a romantikus regényeket tekintve miért is támasztok ilyen elvárásokat. Attól még, hogy valaki megír egy romantikus, a 19. században játszódó történetet, még lehet különleges. Szóval ebben a sztoriban nem volt semmi extra, amit ne láttam volna filmben vagy ne olvastam volna már mástól. Az útonállós malőrt simán ki lehetett volna hagyni, hiszen nem sok köze volt a továbbiakban a történethez, vagy ha mégis ennyire ragaszkodott hozzá az írónő, akkor jelezni kellett volna, boncolgatni, hogy ez a múlt mennyire nincs jó hatással Jack jövőjére nézve. Ugyanis a könyv a továbbiakban nem nagyon részletezi ezt a témát, egy-két megjegyzést még elejt vele kapcsolatban, de mintha meg sem történt volna, hogy Wyndham elveszett hercegének múltján folt esett.

A karakterábrázolástól sem voltam elragadtatva. Ugyanúgy kevésnek éreztem, mint a könyvvel kapcsolatban bármi mást. Sokkal jobban szerettem volna belelátni a szereplők lelkébe, múltjába, személyiségébe. Nagyon utáltam az özvegyet, ami azt jelenti, hogy a karaktere már majdnem tökéletes, ha ilyen érzelmet képes kiváltani belőlem - de mégis maradt bennem hiányérzet. Miért ilyen az özvegy? Mitől vált ilyen megkeseredett öregasszonnyá? Az ő karaktere simán elbírt volna egy jellemfejlődést, adva volt a lehetőség, amivel Julia Quinn nem volt képes élni. Lehetett volna vele játszani, több konfliktus forrásává tenni, belefért volna még több gonoszság, és végül egy mélyrepülés, ahogyan azt meg is érdemelte volna. Szóval hiányzott a fejlődés vagy éppen a bukás ábrázolása.

Az epilógusra mi szükség volt? Sosem tudom megérteni, hogy miért kell leírni a könyv végén 3-4 oldalban, hogy 10-15 évvel később hogyan éltek-haltak a szereplők? Vagy folytatom a történetet, középpontban egy másik szereplővel, és abból kiderülnek a szükséges információk; vagy az olvasó képzeletére bízom.

Végére hagytam egy aprócska észrevételt. Tényleg nem nagy ügy, de az én ízlésemnek kicsit meredek, ha egy 19. században játszódó történetben a "riposzt" szó szerepel. Könyörgöm, fordítsuk már le! Igazából a mai korban játszódó YA regényekben olvasva is ráncolom a homlokomat, ha találkozom vele, de ott elfogadom, mert mai.

"Grace egyet sem mondhatott ki a három riposztból, ami azonnal az eszébe jutott.
Azért, mert nem figyel, kegyelmes asszony.
Azért, mert ritkán van okom nevetésre az ön jelenlétében.
Vagy: És akkor mi van?"

"Ehelyett mosolygott – ráadásul melegen. Nos, ez tényleg különös. Olyan sok ideje nyeli vissza a riposztjait, és az mindig keserű szájízt hagyott maga után. De ez alkalommal nem. Most könnyűnek érezte magát."

"A hétköznapi Jack sosem hagyta volna, hogy egy efféle megjegyzés gúnyos riposzt – egy foghegyről odavetett vélhetőleg – nélkül maradjon, de ez a Jack – aki kétségbeesetten igyekezett kitalálni, hogyan utazhatna úgy Írországba, hogy a nagybátyjával, nagynénjével vagy bármelyik unokatestvérével ne kelljen találkoznia – csak az ajkát harapdálta."

"Grace első gondolata az volt, rákérdez, a róka alatt nőt vagy férfit kell-e érteni, de úgy döntött, ezzel csak tovább bátorítaná Mr. Audley-t. Ráadásul még mindig nem engedte el a kezét, a hüvelykujja lustán cirógatta Grace tenyerét, és azon kapta magát, hogy az ilyen meghittség erősen megnehezíti, hogy szellemes riposztot találjon."

A borítóról nem szoktam írni, de most értetlenül állok előtte. Nem értem az összefüggést a külső és a belső között. Ha az ember borító alapján választaná ezt a könyvet, nem biztos, hogy azt kapja, amire számít.

Értékelés:

Koncepció: 3/5

Sztori: 3/5

Karakterek:2/5

Leírás: 4/5

Írói stílus: 4/5

Ajánlom:3/5

Erőssége: Tetszett, ahogy Wyndham jelenlegi hercege kezelte a fennálló helyzetet, azt hiszem, ez meg is lepett engem, erre nem számítottam volna. Végre nem egy sablon megoldás.

Újraolvasnám: NEM