Claudia Gabel · Cheryl Klam - Káprázat

A ​Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.

***

A virtuális valóság számomra egy erős hívószó, azt gondolom, népszerű téma a disztópikus sci-fi írók körében, mégis kevés figyelmet kap. Talán a legismertebb a Ready Player One, de szeretném megemlíteni az Exodus 2100 és a Végtelen ég alatt című könyveket is, amik zseniálisan mutatják be az apokalipszis-közeli világuk egyik jellegzetes kellékét, annak összes pozitív és negatív hatásával együtt.

Ne becsüld alá az elme erejét. Amit most tapasztalsz, az nagyon is valóságos.

A Káprázat még gyerekcipőben jár, talán ez is az oka annak, hogy túl sokat nem látunk belőle. Első benyomásom az volt, hogy nem nyújt többet, mint egy meditáció, és ahhoz még kütyük sem kellenek. Később már éreztem, hogy valahol félúton járunk a Star Trek holofedélzetéhez, de sajnos nem időzött annyit a történet a Káprázatban, hogy ez kiderüljön. A hangsúly sokkal inkább azon volt, hogy miért nem tökéletes még a program, megjegyzem, ezzel a témával például a Ready Player One is csak érintőlegesen foglalkozott és ott is csak a második részben kap megfelelő figyelmet. Örültem, hogy ezen a vonalon indult el a történet, mert adott egy olyan szempontot is, ami megmozgatja a fantáziát, morális kérdéseket vet fel és táptalajat ad a hatalmasok játszmáinak, az ártatlanok rovására.

A Káprázat Detroitjából kevest látunk, de amit igen, az elkeserítő. Az emberek az utcán oxigénmaszkban járnak a légszennyezettség miatt és olyan, mint természet, lényegében már nincs is. Olajból viszont bőven akad és szinte minden azzal működik, ez egy kicsit hiteltelen volt számomra. Vannak elhagyatott, romos épületek és zsúfolásig telt lakókocsi-parkok, vonatok és felfoghatatlan mozgólépcső-komplexumok. Ötven mozgólépcső, polipkarok módjára elrendezve. Mindenkinek van egy Uni kártyája és azt használják mindenre: ajtó nyitásra, vásárlásra, személyazonosításra, ilyen-olyan jogosultságokra. Ebben a világban lehet jogosultsága egy virtuális valóságnak.

Az egyik csillag kifényesedik; neonsárga, narancsvörös és bíborvörös árnyalatok villannak fel. Életemben nem volt részem ilyen sugárzó gyönyörűségben! Érzem, mekkora energia vibrál a csillag mélyén. Mély sóhajjal veszem tudomásul a köröttem elterülő univerzum valószerűtlen szépségét.

Ami zavaró volt, hogy a középiskolában a korosztályokat tekintve széles a skála, amit nem is tudtam lekövetni. Fura volt, hogy akár 21 évesen is járhat valaki középsuliba, gondolok itt Joshra, vagy épp ellenkezőleg, sokkal hamarabb végezhet és komoly állása lehet az Orexisnél, mint Patricknek.

Apropó, Orexis! Ez az a cég, ami a Káprázatot jegyzi. Itt dolgozik Regan apja, aki jó szándékkal alkotta meg a programot, de ahogy lenni szokott ilyen esetekben, a kapzsiság és a hatalomvágy átveszi az uralmat munkatársai felett. A Káprázat veszélyessé válik a felhasználók számára és aggasztó hírek érkeznek esetekről, hogy többen kómába estek kalandozásaik során. Klasszikus történet, ami ezen a ponton sajnos nagyon is kiszámíthatóvá válik, de olykor mégis hoz olyan fordulatokat, ami vitte előre a történetet.

-Néha várni kell, amíg megvilágosodik a dolgok értelme.

Ha van gyengepontja a könyvnek, az éppen Regan. Enyhén szólva kétdimenziósra sikeredett és bár az ő szemszögéből látjuk a történetet, mégis úgy tűnik, az esetek nagy részében csak szemlélő. Hangoztatja, hogy ki akarja deríteni, mi folyik a Káprázatban, de inkább csak megy mások után. Nekem furcsa volt, hogy olyan kevés tudást szedett fel az apja és a legjobb barátja mellett informatikából, akiknek szinte csak abból állt az életük. Igyekeztem mentegetni magamban a gyásza miatt és az elfogultságáért is, amiért foggal-körömmel védte a Káprázatot és amiért naivan és vakon hitt Patrickben. 

A sok belsőmonológ és gyász miatt helyenként nagyon nehezen gördült a történet, de a végére kapunk egy egészen szép csavart, ami kellően megágyazott a folytatáshoz, és bár azt is szívesen olvasnám, de úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Fájlalom, hogy általában ezekkel a regényekkel így járok, a Végtelen ég alatt és az Exodus 2100 is éppen így lett elkaszálva.

Értékelés:

VR-megszálottaknak és disztópikus kalandozóknak ajánlott olvasmány.

⭐⭐⭐⭐