Édes jó Istenem! Ez a könyv fergeteges! Nagyon rám fért már a sok depressziós dráma után egy ilyen kis könnyed, szórakoztató írás. Tulajdonképen az olvasásnak éppen ez az egyik célja: könnyedén kikapcsoljon a stresszes hétköznapokból. Ez a könyv a legalkalmasabb erre a feladatra. Ennek a könyvnek küldetése van: mosolyt csaljon az arcokra, és megtanítson vállalni önmagadat, kiállni magadért és kimondani, amit gondolsz, elfeledve a kegyes hazugságokat.
Egy elfuserált öngyilkosság, egy komplexusos főhős, egy botcsinálta megmentő, egy idegesítő anya, furábbnál furább rokonság, szimpatikus barátok, és egy szintén családjával megvert szépfiú. A egészben az a szép, hogy mindenkinek van valami defektje és senki sem normális. Kerstin Gier ámokfutása oldalakon át, szarkazmusban igen csak bővelkedő elbeszélés E/1-ben, de - és ez fontos! - nem napló formátumban. Muszáj volt megjegyeznem, még mielőtt valaki a német Bridget Jonesnak titulálná a könyvet, holott köszönő viszonyban sincsenek egymással. Tehát, ha valaki eddig ezért nem olvasta el, mert félt attól, hogy hasonlít az említett angol regényre, megnyugtatom: nem hasonlít. Talán a könnyed, humoros stílus miatt valakiben ezt a képzetet keltheti, de nem és nem!
Az elejétől a végéig nevettem, bármennyire drámai dolog is az öngyilkosság, de a humor, amivel át van itatva, egy pillanatig sem hagyja, hogy komolyan vedd ezt a szálat. Miközben haladunk a történetben, megismerve az előzményeket és a jelen történéseit, olvashatjuk Gerri búcsúleveleit is, amiktől garantáltan szakadni fogsz a nevetéstől. Első számú antihősként Gerri anyját tartjuk számon, aki még a gyerekei nevét sem képes megjegyezni, de egyéb tulajdonságai miatt is kiszaladnék a világból. Nem Novoszibirszkig, hanem egyenesen a Holdra, hogy a lehető legtávolabb legyen tőlem, ha ilyen anyám lenne!
Ilyen karaktereket! Csak pislogtam a meglepetéstől! Ezek az alakok zseniálisan lettek megalkotva, annyira elevenek, hogy kilépnek a könyvből és 3D-ben randalíroznak körülötted, körülvéve szegény Gerrit, aki annyira meg akar felelni mindenkinek, hogy elfelejt élni. Egy sor komplexussal, problémával, ennyi ember között egyedül, mert senkinek sem tűnik fel, hogy mennyire a perifériára szorult, sőt! Még rúgnak is rajta, jelezve, mennyire szégyellni való, mert barna hajú, mert író, mert nem ment férjhez, mert nem szült gyereket, mert nincs ízlése, mert nem gyakorlatias, mert nem szerezte meg a diplomát, mert a férfiak között válogatós, mert nincs tapasztalata, mert egyszerűen lúzer, és ezt minél többször az orra alá kell dörgölni... csupán szeretetből. Elveszítve életkedvét zuhan egyre mélyebbre a depresszióba és sodródik az öngyilkosság felé. Talán lesz olyan olvasó, aki néhol magára ismer Gerriben, arra pozitív élményként fog hatni a történések alakulása. A Halálom után felbontandó egy jó könyv. Vigasztal, inspirál, tanít, reményt ad... Csak azért öt csillagos az értékelésem, mert több csillagot nem adhatok rá!
Megjegyzés: Ehhez a könyvhöz érteni és értékelni kell a szarkazmust.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A karakter formálás, írói stílus, sztori... stb. És a humor!
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése