Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Ez a könyv nálam telitalálat volt. Imádom a poszt-apokaliptikus disztópiákat, hihetetlen módon mozgatják meg a fantáziámat. A Végtelen ég alatt eddig az egyetlen regény, ami miatt felötlött bennem egy fanfiction lehetősége. Már csak ezért is jó könyvnek kell lennie, mert az utolsó betű elolvasása után sem engedett el.

Lehet nagyon szeretni és lehet másokhoz hasonlítgatni. Szerencsére én még a kezdetek kezdetén olvastam ezt a sztorit és nem kellett semmihez sem mérnem, csak önmagához és azt kell mondjam, fantasztikus olvasmány, amit azóta már többször újra olvastam. Talán, ha egy kicsit több reklámot kapott volna, akkor legalább annyira felkapott könyv lenne. mint mondjuk az Éhezők viadala.

A történet a szokásos klisék köré lett építve. A modern földalatti városok a technológia csúcsán, az életet programok és gépek teszik tökéletessé. Ezzel szemben a szabadban élő klánok, akik a természet törvényei által vezettetve harcolnak a túlélésért, csupán az ösztöneikre és képességeikre hallgatva. Van egy lány a technológia világából és egy fiú a vadak közül. Mindketten kitaszítva a maga kis társadalmából próbálnak együtt boldogulni. A köztük lévő hatalmas szakadék ellenére, legyőzve az ellentéteket, bolyongnak a szabadban számtalan veszélynek kitéve magukat.

A regény kiváló példa arra, hogy miért ne a borító és a fülszöveg alapján döntsünk amellett, hogy elolvassuk-e vagy sem. Érdemes belelapozni, garantáltan felkelti az érdeklődést néhány hasáb elolvasása után. Izgalmas olvasmány, amit nem tudtam letenni. Csupán egyetlen dolog volt számomra bosszantó: a nevek használata. Túl sokat találkoztam ezekkel a nevekkel más történetekben, és ettől kicsit sántított az olvasási élmény. Az írónőnek a felhasznált klisékből talán az utóbbi idők egyik legjobb disztópiáját sikerült kihoznia, még a Rómeó és Júlia mozaikot is sikerült kiszíneznie.

A helyszínek bemutatásával éppen annyit foglalkozott, ami szükséges. Se nem sok, se nem kevés. Hagy teret az olvasó fantáziájának is. A karakterek kidolgozottságával is elégedett voltam. Jó az írói stílus, olvastatja magát a könyv. Disztópia-rajongóknak kötelező, aki eddig nem találkozott még ezzel a műfajjal, megéri a próbálkozást, nem fogja megbánni.

Egyetlen hibája, hogy Magyarországon a folytatás(ok) nem jelentek meg. Azért nem adom fel, mert szeretném olvasni a trilógia következő két és a két feledik részét is. A goodreads-en elérte a 4,5 csillagot, ami szerintem kimagasló pontszám.

Erőssége: Végre egy történet, ami nem E/1-ben van elmesélve!

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5

Újraolvasnám: IGEN - már kétszer megtörtént! :D