Egy fiú és egy lány egymásba szeret. Tökéletesen átlagos téma, tizenkettőből egy tucat. Szerelmi történet, ahol a két fél nem lehet egymásé. Valami mindig a boldogságuk útjába áll, valami akadály, ami miatt nem lehetnek egymáséi. Ebben a történetben az idő játssza ezt a szerepet. Olvasás közben úgy éreztem, hogy ez egy teljesen átlagos szerelmes történet egy csipetnyi fűszerrel. Nagyon csipetnyivel. Az, ami kissé feldobja a sztorit, megmozgatja a dolgokat, az időutazós rész. Nincs túlbonyolítva, nincs túlmagyarázva, van Bennettnek ez a képessége és ez tényként van tálalva, semmiféle misztikum nincs körítve hozzá.
Ha csak a szerelmi szál kibontakozását veszem figyelembe, azt mondom, aranyos kis sztori két szerethető karakterrel, de semmi egyéb. Az időutazás, mint bonyodalom, teszi izgalmasabbá a történetet, és a levegőben lógó érzés, hogy ez nem működhet, ennek előbb-utóbb vége lesz. Anna 1995-ben, Bennett pedig 2012-ben él. Fájó, szívet szaggató érzés, hogy a srác egyszer majd nem fog visszatérni, de Anna hűségesen vár rá.
Semmi több, mint egy esős hétvégi könnyed kis olvasmány, egy bögre forró teával, kedvenc puha plédedbe burkolózva a kanapé sarkában. Romantika, szerelem, szerethető karakterek. Tipikusan az a történet, amit szívesen látnék filmvásznon: laza, romantikus mozi egy fárasztó nap után.
Értékelés:
Sztori: 3/5
Karakterek: 4/5
Ajánlom: 3/5
⭐⭐⭐
⭐⭐⭐
Erőssége: Könnyed kikapcsolódást ígér, az érzelmeket mozgatja meg. Egy pihentető hétvégéhez tökéletes.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése