David Levithan: Nap nap után

2016. február 23., kedd
Leszbi-Meleg-Bi-Transzi, röviden LMBT. Habár nem vagyok a meleg társadalom tagja, sőt, elfogadással kezelem azt, ha valaki a saját neméhez vonzódik, az ilyen címkéjű könyvektől mindig óvakodtam. Mert bár elfogadom minden szerelem és vonzódás egyenlőségét, nem akarok a piszkos részletekről olvasni. Paulo Coelho Tizenegy percét sem tudnám végigolvasni, olyan gusztustalan részletességgel tálalja a szexuális együttlétet, pedig hetero-kapcsolatról ír. Szóval egyszerűen csak nincs igényem az ilyesmire. De amikor elolvastam a Nap nap után fülszövegét, felrúgtam szabályaimat és kockáztattam. Teljesen megérte!

Az LMBT-elvét ismerők hajlamosak megfeledkezni egy ezekhez hasonló hajlamról, habár az ugyanolyan fontos, mint a többi. Tudod, mi az, hogy pánszexuális? Hasonlít a biszexuálishoz, csak más alapokra épül: míg a biszexuálisok tisztán vonzódnak mindkét nemhez, a pánszexuálisokat nem a testi jegyek, hanem az illető személyisége, jelleme, lelke vonzza. Ez alapján elmondható-e egy pánszexuálisról, hogy mindenképpen a szerelem legteljesebb formáját éli meg? Ítélje meg mindenki maga. Szerintem nem: a test ugyanúgy hozzátartozik a párkapcsolatokhoz, sőt, magához az emberhez, aki benne van a kapcsolatban, és nehéz függetleníteni tőle. Viszont van, aki képes rá. Ilyen történetet olvashatunk David Levithan tollából.

Az alapkoncepció nagyon magával ragadó: a történet főhőse "A", egy szellem (magam sem tudom, hogy nevezzem - találóbb lenne életnek hívni, de az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél), aki mindennap más fiatal testében ébred fel. Az egyes alteregóiban többnyire nincs semmi közös, kivéve, hogy mindegyik 16 éves (annyi idős, mint maga "A"), és általában egy területről valók. "A" a történet elejéig már hozzászokott a változatossághoz, és felállított magának néhány egyszerű szabályt, ami segíti a túlélésben: nem kötődni senkihez és semmihez, érzelemmentesnek maradni, nem beleavatkozni a gazdatest átlagéletébe, hiszen csak egy napig uralja az életét.

Kép: Sol

Megy is minden a maga útján, aztán belép az életébe Rhiannon, akibe első látásra beleszeret. Emiatt szép lassan felrúgja szabályait, idővel felfedi kilétét a lánynak, akiért fiú- és női testben is odáig van, a lány beleszeret "A"-be, összejönnek, stb. Szép szerelmi történet egy olyan brutális csavarral, ami miatt már az elejéről tudhatjuk, hogy márpedig ez a kapcsolat nem működhet. Ugyanis Rhiannon nem képes elvonatkoztatni a testtől, így hiába szereti "A"-t, előbb-utóbb véget ér a románcuk.

A történet tehát zseniális, szerethető, és a folyamatos testből-testbe ugrálás mellett is élvezhető. Ráadásul az egész egyszerre annyi mindenről szól, hogy én, akinek szokása kiírogatni a legkedvesebb idézeteit a könyvekből, a felénél abbahagytam a jegyzetelést - ennyiből lemásolhatnám az egészet. Van itt a szerelmen kívül vallási fanatizmus, gyász, küzdelem, kritika a külcsínmániáról, öngyilkosság, szegénysor, szóval kis mértékben maga az élet.

Külön kiemelném a karakterábrázolást, ami elég hitelesre sikeredett: döbbenetes, hogy "A" minden megfoghatatlansága ellenére mennyire emberi, mert ugyanúgy önző, gyarló, türelmetlen és félénk, mint bármelyikünk. Rhiannont nagyon szépen sikerült megfogni, érthető, miért különleges a történet szempontjából, hiába nyerünk bepillantást 300 oldalban kb. 40 fiatalnak az életébe. Amúgy utólag találtam rá, de hihetetlen, hogy a neve beszélő név: Rhiannon az ihlet kelta istennője! Eszméletlen csavar, nagyon tetszik!

És most jön a vicc: hiába láttam benne csókolózó fiúkat, hiába sejttette az író szerelmeskedő lányok románcát, hiába volt ott minden sarokban az LMBT, nem érdekelt! Az "akció"-jelenetek egyáltalán nem voltak az említett Coelho-féle szafttal átitatva, ami miatt nagyon kellemes volt olvasni a történetet. Az üzenet határozottan átjött: légy bárhol, bármilyen nemű, rangú, vagy származású, tudd, hogy mindig minden szerelem egyenlő! És akinek ez nem tetszik, nemedtől függetlenül bekaphatja! Amúgy itt hadd jegyezzem meg zárójelben, az egyik alteregóban annyira magamra ismertem, amivel csak tetőzni tudta meglepetéseim sorát az író.


Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: az üzenet tálalása, a szerelem különlegességének bemutatása, a karakterábrázolás, a történet és annak befejezése.

Újraolvasnám: IGEN

2 megjegyzés:

  1. Na ezt megszívtam. :) Én névértéken vettem a könyvet, léven sci-fin nevelkedtem, a "testcserés támadás" nem volt szokatlan, vagy elfogadhatatlan. A történetben a küzdésre koncentráltam, ahogy A és Rhiannon próbálják összehangolni nem mindennapi életüket.
    De ezt most olvastam nálad, hogy ez LMBT....sose gondoltam, és sose akartam volna elolvasni, ha ezt tudom. Ezt az egész önmagát lesilányító "mozgalmat" teljes szívvel rühellem, pont azért amit írtál, hogy a pofánkba tolják a rühös részleteket, Plusz mert közben észre sem veszik, hogy ennek köze nincs a szabadsághoz, annál több a nemi identitás elrablásához, ami által manipulálható bégető tömeget teremtenek...szegények.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ezért érdemes néha jobban utána nézni a könyvnek, amit épp meg akarsz szerezni. :D Ettől a könyvet nyugodtan olvasd el, őszintén merem ajánlani! Magának a "mozgalomnak" amúgy nincs sok tere a könyvben: A mindössze egy alkalommal vesz részt melegfelvonuláson, azon sincs semmilyen zavaró vagy propaganda-jellegű esemény. A könyv üzenete inkább a szerelem korlátlansága, mintsem a melegek elfogadása lenne. Túl sok sci-fi elem nincs benne, és ha zavarnak az LMBT-re vonatkozó részek, javasolnám inkább a könyv spin-offját, az Egy másik napot Rhiannon szemszögéből.

      Törlés