"Vannak álmok, amiket az ember nem akar elemezni, csak minél gyorsabban elfelejteni."
A trilógia első kötetét olvasva úgy éreztem, ez a történet igazán nagy dobás lesz. Liv és barátai kalandjai egymás álmaiban - olyan különleges koncepció, ami vonzza az olvasókat. Vonzza a felnőtt olvasókat, akik már régen kinőttek a tini korszakból. Egy young adult, amit a megcélzott olvasó közönség mellett más korosztályt is be tud szippantani az álmok világába.
Azt reméltem, hogy ezúttal sokkal többet barangolhatunk a folyosókon és még több ajtó mögé bekukkanthatunk. A sztori nem kötött le annyira és az érdekesnek tűnő új karakterről, Senator Obitus Hazardról is kiderül, hogy semmi extra. Pocséklás így eldobni egy szereplőt, ha már ilyen jól kitalálta, megálmodta az író, dolgozhatott volna még vele egy kicsit, igazán ármánykodhatott volna többet a folyosón, úgy hogy féljek is tőle. Liv karakterénél úgy éreztem, Kerstin ezúttal egy kicsit túltolta, néha idegesített és átbillent a nyafka, butácska tini lány szerepébe és éppen ezért, vagy ezzel együtt nem éreztem hitelesnek szerelmét Henryvel. Számomra sokkal inkább Grayson a potenciális fiújelölt. Nem is lennék meglepve, ha a harmadik kötetben összejönnének, de valamiért úgy érzem az írónő ragaszkodik Henryhez. Mia karaktere végre elkülönül Livtől, bár úgy érzem korához képest lebutított, sokkal inkább tippelném 10 évesnek, mint majdnem 14-nek.
A karaktereknél érzett csalódottságomon hamar túltettem magam és inkább a sztorira koncentráltam. Sztori? Ha lenne! Kerestem a fő szálat, ami mentén haladtunk a történetben, de az apró családi perpatvarok mellett igazából semmi extrát nem tudott felmutatni Kerstin Gier. Legyünk őszinték, az első kötethez képes langyos lötyögés ez a könyv, amiben megfigyelhetjük a szerelmespárunk nem túl meggyőző kapcsolatát, valamint Bokker ártalmatlan intrikáit, amiket szintén nem lehet komolyan venni. Vártam valami igazán nagy csavart, valami mély titkot, ami felpörgeti az eseményeket, de csak a régi szereplők bolyongtak továbbra is a folyosókon. Arthur bosszúját eltúlozottnak érzem, de az alvajárás nagyon tetszett, annyiban volt kifogásom, hogy ennyire a végletekig nem mentem volna el. Ezt már indokolatlannak éreztem.
A mellékszereplőket viszont imádtam. Liv anyját, Lottiet, Bokkert és még azt a flancos Emilyt is, akit lehet utálni, mert minden könyvbe kell ilyen karakter. Ha most lennék tini, akkor fülig szerelmes lennék Graysonba, és miatta tutira én is biciklivel járnék iskolába. Egészen jó kis tini regény Az álmok második könyve, de nekem éppen az hiányzott belőle, ami köré lett építve történet.
Az álmok leírása elképesztőek voltak. Ha lehet ilyet mondani, hiteles ábrázolás, tényleg ennyire abszurd ez a világ, hasonló elemeket bárki vélhet felfedezni az álmaiban.
A könyvnek magának jó hangulata van, szerettem olvasni, jól éreztem magam ezek között a karakterek között, a mindennapjaikban. Lottie köszönöm a receptet, ki fogom próbálni!
Erőssége: Kerstin fergeteges stílusa, humora. Leírásai és egyes karakterek megformálása telitalálat. Függetlenül attól a pici hiányosságtól, amit találtam, most is remekül éreztem magam az írónő világában. Kellemes kikapcsolódás volt a könyv.
Újraolvasnám: NEM
A trilógia első kötetét olvasva úgy éreztem, ez a történet igazán nagy dobás lesz. Liv és barátai kalandjai egymás álmaiban - olyan különleges koncepció, ami vonzza az olvasókat. Vonzza a felnőtt olvasókat, akik már régen kinőttek a tini korszakból. Egy young adult, amit a megcélzott olvasó közönség mellett más korosztályt is be tud szippantani az álmok világába.
Azt reméltem, hogy ezúttal sokkal többet barangolhatunk a folyosókon és még több ajtó mögé bekukkanthatunk. A sztori nem kötött le annyira és az érdekesnek tűnő új karakterről, Senator Obitus Hazardról is kiderül, hogy semmi extra. Pocséklás így eldobni egy szereplőt, ha már ilyen jól kitalálta, megálmodta az író, dolgozhatott volna még vele egy kicsit, igazán ármánykodhatott volna többet a folyosón, úgy hogy féljek is tőle. Liv karakterénél úgy éreztem, Kerstin ezúttal egy kicsit túltolta, néha idegesített és átbillent a nyafka, butácska tini lány szerepébe és éppen ezért, vagy ezzel együtt nem éreztem hitelesnek szerelmét Henryvel. Számomra sokkal inkább Grayson a potenciális fiújelölt. Nem is lennék meglepve, ha a harmadik kötetben összejönnének, de valamiért úgy érzem az írónő ragaszkodik Henryhez. Mia karaktere végre elkülönül Livtől, bár úgy érzem korához képest lebutított, sokkal inkább tippelném 10 évesnek, mint majdnem 14-nek.
A karaktereknél érzett csalódottságomon hamar túltettem magam és inkább a sztorira koncentráltam. Sztori? Ha lenne! Kerestem a fő szálat, ami mentén haladtunk a történetben, de az apró családi perpatvarok mellett igazából semmi extrát nem tudott felmutatni Kerstin Gier. Legyünk őszinték, az első kötethez képes langyos lötyögés ez a könyv, amiben megfigyelhetjük a szerelmespárunk nem túl meggyőző kapcsolatát, valamint Bokker ártalmatlan intrikáit, amiket szintén nem lehet komolyan venni. Vártam valami igazán nagy csavart, valami mély titkot, ami felpörgeti az eseményeket, de csak a régi szereplők bolyongtak továbbra is a folyosókon. Arthur bosszúját eltúlozottnak érzem, de az alvajárás nagyon tetszett, annyiban volt kifogásom, hogy ennyire a végletekig nem mentem volna el. Ezt már indokolatlannak éreztem.
A mellékszereplőket viszont imádtam. Liv anyját, Lottiet, Bokkert és még azt a flancos Emilyt is, akit lehet utálni, mert minden könyvbe kell ilyen karakter. Ha most lennék tini, akkor fülig szerelmes lennék Graysonba, és miatta tutira én is biciklivel járnék iskolába. Egészen jó kis tini regény Az álmok második könyve, de nekem éppen az hiányzott belőle, ami köré lett építve történet.
Az álmok leírása elképesztőek voltak. Ha lehet ilyet mondani, hiteles ábrázolás, tényleg ennyire abszurd ez a világ, hasonló elemeket bárki vélhet felfedezni az álmaiban.
A könyvnek magának jó hangulata van, szerettem olvasni, jól éreztem magam ezek között a karakterek között, a mindennapjaikban. Lottie köszönöm a receptet, ki fogom próbálni!
"...ha az álmok nem lennének, megölne az unalom."
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori:3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Koncepció: 5/5
Sztori:3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Kerstin fergeteges stílusa, humora. Leírásai és egyes karakterek megformálása telitalálat. Függetlenül attól a pici hiányosságtól, amit találtam, most is remekül éreztem magam az írónő világában. Kellemes kikapcsolódás volt a könyv.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése