Ez a kötet is nehezen indul, talán még lassabban, mint az első rész. Kicsit úgy tűnik nekem, mintha az írónő nehezen idézné vissza Claire személyiségét, Brianna pedig az elején még üres teremtésnek tűnik. Bevallom, megijedtem, hogy róla fog szólni a folytatás, nem szívesen engedtem volna el Claire-t és Jamie-t.
A sztori nem tartalmaz annyi izgalmat, mint az előző kötet. Bevallom, a Szitakötő borostyánban számomra unalmas volt, nem élveztem. Nyűglődtem vele, és mivel nem olvastatta magát a könyv, lassan haladtam, alig várva, hogy végre letehessem. Tizenhat nap kellett hozzá úgy, hogy átlapoztam részeket! Nem szokott ennyi ideig tartani nekem egy könyv. A fordulatok és konfliktusforrások meg sem közelítik Az idegen színvonalát. A párbaj, a vetélés, a nemi erőszak és a francia királlyal történt kis légyott véglegesen elvette a sorozat varázsát. Értelmetlen, felesleges, másként is meg lehetett volna oldani. A Jack Randall-től való megszabadulás is értelmetlen, nélkülözhető. Nem hiszem, hogy ennyire fantáziátlan lenne Diana Gabaldon, hogy csak ennyi tellett tőle, ha viszont mégis, akkor nagy csalódást okozott. A mellékszereplők el vannak hanyagolva. Történik velük valami, aztán 100-200 oldal után visszatérünk rájuk, hogy "ja, ez volt velük", de semmi lényeges.
Ebben a részben már nem állt olyan közel hozzám a két főszereplő, már nem kedvelem őket, sőt! Mindkettőjük viselkedésén dühöngök, és az egész átment egyfajta húzd-meg-ereszd-meg játékba. A baj csak az, hogy az olvasó idegivel játszanak. Rengeteg a konfliktus kettőjük között, valamelyikük mindig megsértődik, miközben folyamatosan áldozatokat hoznak egymásért, csakhogy ez már egy cseppet sem meggyőző számomra. Nincs már az a nagy szenvedély sem közöttük, csak az ellentétek, a viták: megbántják egymást, ezt megbeszélik, majd kezdik elölről. Ettől még az is jobb volt, ahogy az előző részben állandóan szexeltek. Szóval ha ezzel akarta terjedelmesebbé varázsolni a kötetet az írónő, hát felesleges erőlködés volt. Tipikus példája annak, amikor a mennyiség a minőség rovására megy. Lapos volt és unalmas, összecsapott.
Claire semmiféle jellemfejlődésen nem ment keresztül, továbbra is az ellenkezőjét teszi, mint azt mondják neki. Jól ismert séma: fejjel rohan a falnak, hogy némi konfliktust okozzon - szokása szerint. Legalább 200 oldalra volt szüksége az írónőnek, hogy visszataláljon a főszereplő karakterébe, addig eléggé idegenszerű volt Claire. Bár az első részben még szórakoztatónak találtam Claire szokásait, mostanra elkezdett bosszantani.
Jamie egyre idegesítőbb, és már nem találom szimpatikusnak sem, köszönhetően forrófejű, értelmetlen döntéseinek. Mintha nem is a XVIII. században lennénk, hanem az őskorban! Jamie karaktere eléggé ledegradálódott, bár továbbra is fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy belesétáljon olyan helyzetekbe, amikből egyedül nem tud kijönni. Persze Claire a segítségére siet és megmenti, de éppen ezért hatalmasat veszít férfiasságából és eléggé életképtelen ember benyomását kelti. Lassú és nehéz felfogású, jóval lebutítottabb, mint az első részben volt, sokat veszített a varázsából.
Nagy csalódást jelentett számomra Saint-Germain gróf esete, de úgy látszik, az időutazós könyvek elengedhetetlen kellékévé vált. Jack Randall után a gróf lett az első számú közellenség; valljuk be, Claire nagyon is ért hozzá, hogyan tegyen szert rájuk. A gróffal való "leszámolás" számomra kész röhej, többet nem is mondok róla: olvassátok és tapasztaljátok.
Térjünk ki Diana Gabaldon írói stílusára is: rengeteget romlott. Erőltetetté vált, mintha kötelező kört futna, hogy legyen már egy második kötet is az első után. Az olvasónak az az érzése támad, mintha lenne egy adott recept, ami szerint meg kell írni egy könyvet: csak beledobáljuk a hozzávalókat - csakhogy itt azok minősége hagy némi kívánnivalót maga után. A visszautalások az első kötetben történtekre őrjítőek. Nem győzöm ismételni magamat: tudom, mi történt, nem kell mindent újra elmagyarázni, megtörve vele a lendületet, kizökkenteni az olvasót jelen történetből! Eltúlzottak lettek a dialógusok, minden felmerülő témát olyan alaposan körüljárnak, átbeszélnek, megrágnak, hogy unalmamban továbblapozok. Claire és Jamie lelkizése is az érdektelen kategóriába csúszott át: túl sok, túl hosszú, lapozzunk!
És akkor ott van az utolsó 200-250 oldal. Újra Skóciában vagyunk és elkezdenek pörögni az események. Claire és Jamie is majdnem a régi, a köztük lévő kapcsolat is megközelítően visszaalakul azzá, amit az első kötetben megszoktunk, már megint szeretem őket, de aggodalommal számolom a hátralévő oldalakat, hogy nekem ez nem lesz elég! Miért kellett ez a sok felesleges kitérő? Miért kellettek azok a se füle-se farka francia kalandok? És akkor most Jamie él vagy meghalt? Ugye nem csak ez a nyomorult két évük volt együtt?
Megjegyzés: Az első kötet óta sejtem, hogy Jamie is időutazó lett. Emlékeztek a könyv elején, amikor Frank azon a viharos éjszakán ment haza és elment egy mogorva skót népviseletetben lévő alak mellett, aki Claire-t bámulta az ablakon keresztül? Azt hitte, szellemet lát.
Megjegyzés2: Próbálkoztam a sorozattal is, de pár rész után abbahagytam, mert nem szerettem Claire magyar hangját. Túl érett volt hozzá.
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Sztori:3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 3/5
Erőssége: Raymond mester karaktere feldobta kicsit a történetet. Érdekes volt, hozott némi frissességet. A korabeli Párizs ábrázolása is hozzáadott a sztorihoz némi újdonságot, de nem volt elég ahhoz, hogy felhúzza a regényt.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése