Tudjátok, ha rossz könyvet olvasok, sokkal könnyebben megy az értékelés írása. Miféle kezdet ez egy kritikához? Kezdjük előröl. Tudjátok, ha egy jó könyvet olvasok, nehezebben találom a szavakat. De nem vagyok az a fajta moly, aki csak annyit ír az olvasása alá: Tök jó volt, ajánlom olvasásra! A szavak néha nagyon szégyellősek, úgy kell előráncigálni őket a sötétből és a figyelem középpontjába állítani. Most aztán nem lesz könnyű dolgom velük, mióta befejeztem a könyvet, a szavak bújócskáznak velem, de én sem hagyom ám magam, mert ez tipikusan olyan könyv, ami az utolsó oldal után sem ereszti az olvasót!
Lányok, ti ismeritek az érzést, hiszen mindannyiunk életében legalább egyszer előfordul, hogy álmodozunk egy titokzatos idegenről, aki csalárd módon rászed minket... elrabol... elcsábít. Bocs, fiúk, de nem tudom, hogy ti mikről álmodoztok, de mesélhettek róla, ha már így szóba került! Szóval mi, lányok és a titokzatos idegen, akinek rossz híre van, minden egyéb a múltjára vonatkozó tényt balladai homály fed, de azért szívesen kalandoznánk vele. Na jó, maradjunk a tényeknél és a Stockholm-szindrómánál, amikor is beleszeretünk fogva tartónkba! Mindenkinek van egy ilyen sztorija, legalábbis képzeletben. Ugye? És még mielőtt felébredne valakiben a kétely azt illetően, hogy nem sablonos-e ez a koncepció egy kicsit, közlöm, 1820-ba helyezett történetnél az lenne, de ez a történet minden, csak nem sablon. 2140-ben egy steampunk világban járunk! A karakterek pedig híján vannak minden hétköznapiságnak.
Vivien Holloway tollából ismét olyan világba csöppenhetsz, amiben eddig még sosem jártál. Nem akarok matekozni, de a történet 80%-a a levegőben játszódik, léghajókon, amikből nincs kettő egyforma, és a típusok maguk is eléggé széles skálán mozognak, gyártótól és évjárattól kezdve a felszereltségig, mert még erre az apróságra is kitér az írónő! Nem ám csak sima navigációs rendszert szereltetünk be a hajónkba! Van neve! Gyártója! Szériája! Szerintem még sorozatszáma is. A legtöbb író csak tesz egy homályos utalást, hogy van egy kütyü, és a többit rád bízza. Itt a világfelépítés a legapróbb részletekre is kiterjed, mégpedig úgy, hogy nem áraszt el információkkal annyira, hogy ne tudnál vele mégis lépést tartani. Könnyen emészthető, mégis elég izgalmas és szokatlan, hogy szívesen időzz benne.
Mabel Mechanikus Manzárdja. Szívesen elvezetnék egy ilyen kis üzletet, remélem, vagyok elég flúgos hozzá. Imádom Mabelt, ő a kedvenc karakterem. De választhattam volna Mrs. W.-t is, akit, amint "megláttam", éhes lettem. Őrülten elvont karakterek, akik mellett nem mennél el úgy, hogy vissza ne fordulj és még egyszer meg ne bámuld őket. Wee legerősebb oldala a karakterábrázolás, habár már a világával is el tudja csavarni a fejedet. Beck, a főhősnőnk is meghökkentő figura. Szerencsére nem tökéletes, de attól még miért ne lehetne valamiben ő is kimagaslóan jó? Ha történetesen nők között nőtt volna fel, képességei kimerültek volna a főzésben és a varrásban, viszont a férfiak között egy hajón élve praktikus megoldás, hogy az érdeklődése más irányba tendálódott. Nem okoz gondot neki összelegózni egy fegyvert és ettől nem is fogjuk a szánkat húzni, hogy ja, persze!, mert természetesen hat ebben a világban.
A cselekménytől tartottam egy kicsit, de felesleges volt, mert olyan megoldások és fordulatok születtek, amikre nem gondoltam. Anélkül, hogy spoilereznék, megemlítem Mabelt, Duke-ot és Junipert, akik sorsa nem alakult olyan szokványosan, ahogy azt elképzeltem volna. És, a fene enné meg, még most is rágom a körmömet, mert nem tudom, mi történt azzal az átok Garrahyval!
Egyetlen dolog volt, amivel elégedetlen voltam, ez az utóbbi időben kedvenc vesszőparipámmá lett: váltott nézőpont. Nick szemszögéből olvasva annyira nem tudtam elmerülni a sztoriban, talán, mert nem tudtam vele úgy azonosulni, mint Beckyvel.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori:5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: Egy könyvben számomra mindig a különlegessége az, ami megfog. Az egyediség már félsiker. Ez a könyv pedig bővelkedik szokatlan, egyedi elemekkel. A világábrázolás és a karakterformálás zsenialitása mellett pedig ezúttal sem tudok szó nélkül elmenni.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése