Mitől lesz lovag egy lovag? Egy kardlap érintése és a testi erő, az ambíció, hogy bajnok legyen valakiből - elegendő, hogy elnyerje ezt a címet? Vagy a "lovagnak lenni" kérdése a szívben dől el? Számomra nagyon szimpatikus oldalról közelíti meg a témát Martin, viszont Dunk kicsit együgyű, naiv képzelgéseivel jelzést küld az olvasó felé, hogy nem baj, ha valaki álmodozik is, de inkább maradjon a realitás talaján. Főhősünk kissé elrugaszkodott a valóságtól és sokszor jutott eszembe róla la Mancha lovagja, aki ugyanígy szélmalomharcot vívott a képzelt valósággal.
Dunk idealizált eszményképét ellensúlyozva Egg tapasztalatai egészítik ki, bár önmagát, idősebb lévén, tapasztalt férfiként kezelve nem mindig fogadja el a fiú tanácsait. Döntéseivel sokszor bizonyítja, hogy még nem áll készen a feladatra, de szívében igazi lovagként él és eszerint cselekedik. Dunk patyolat lelkülete a mai kor meg nem értett hőseit juttatja eszembe, akik nagyra törő álmain viccelődni szokás.
Kissé irritálóan hatott rám a Dunk eszére tett célzásként többször is elhangzó mantra, amiről folyton a Nem tudsz te semmit, Havas Jon! strófa jutott eszembe, mint valami gonosz tündér átka a népmesei elemmel fémjelezve, hogy mindenki idefigyeljen, ő itt a történet igazi hőse!
Tetszett a világ, ahogy ugyanúgy beszippantott, mint A tűz és jég dala, bár folyton számolgattam az éveket és próbáltam beazonosítani a szereplőket, párhuzamot vonni, hogy jobban el tudjak helyezkedni térben és időben. Azt hiszem, nem igazán sikerült, de Martin szereti amúgy is szándékosan megkavarni az olvasót és bizonytalanságban tartani. Legyünk bármelyik korban a Hét Királyság világában, intrika, árulás mindig lesz, hogy mozgásban tartsák a történetet.
A Targaryen-házról kapott bővebb információ kicsit más színben tünteti fel számomra a sorozatban szereplő leszármazottat, és már nem is tudok ugyanazzal a szemmel tekinteni rá, mint azelőtt. A plusz információk fényében, úgy érzem, jobban értem A tűz és jég dalát.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése