A Dream válogatás könyvei számomra garanciát jelentenek a tartalmas és kellemes kikapcsolódásra, még egyetlen egyszer sem csalódtam a könyveiben. Abszolút kedvenc. Ezúttal sem volt ez másként.
Véletlenül akadt a kezembe a könyvtárban. Első pillanatban nagyon nem tudtam mit kezdeni vele, sem a borító, sem a fülszöveg nem fogott meg, viszont valami belső hangra hallgatva kosárba tettem és hazahoztam, hogy "na, majd meglátjuk"! Sci-fi, végül is ez az érv szólt mellette, olyan ritkán találok könyvet ebben a műfajban és hosszú kihagyás után az első volt, amit kiszúrtam: végre, végre, végre. Éhes rajongó szellemi táplálékához jut(hat). Akartam, hogy jó legyen, szeretni akartam, éppen ezért óvatosan, várakozással vegyes félelemmel nyitottam ki a könyvet és olvastam bele. Első pillanatban kicsit idegennek éreztem az egészet, szokatlan volt ismét a műfaj sajátosságai közé csöppenni, de ez az érzés hamar elszállt és élvezettel navigáltam végig magam a könyv lapjai között.
A kiváló koncepcióból olyan mesterien építi fel a sztorit Amy Kathleen Ryan, hogy egy pillanatig sem lankadt az érdeklődésem, mindig történt valami az Empyreum fedélzetén. A karakterei annyira életszerűek, mintha tényleg élő emberek lennének, akik nem szuper képességekkel rendelkező alfa-egyedek, hanem hús-vér alakok jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Waverly abszolút nem hőstípus, de mivel szerencsétlenségére éppen a hajón lévő gyerekek közül az egyik legidősebb és a többiek számítanak rá, kénytelen magára venni a megmentő szerepét, ha akarja, ha nem. Okos lány, de csak annyira, amennyire mondjuk bármelyik legjobb tanuló az osztályból. Szerettem a szereplők esendőségét. Szerettem, hogy mindenki mögött van háttértörténet, és a karakterformálásban az érzelmi intelligencia is hangsúlyt kapott.
Sztori szempontjából az is nagyon tetszett, hogy az írónő nem ringatja olvasóit hiú reményekbe. Kint a világűrben minden és mindenki sebezhető, bármi megtörténhet és az élet bizony nagyon törékeny, nem habozik, ha valakit be kell áldoznia, megteszi és ettől válik az egész történet valóságossá, gördülékennyé, élvezhetővé. Lépjünk túl a veszteségeken és koncentráljunk a túlélésre, keressük a kiutat és tekintsünk mindig előre! Egészséges szemléletmód a túlélési ösztönre való hallgatás, ami mögött a mélyben ott rejlik mindegyik karakter drámája. Seth az apai elnyomás és brutalitás áldozata. Kieran az első gyermek, aki a hajón született, és ennek felelősségét hordozza magával: a sztár, aki nem bírja az ezzel járó terheket. Waverly pedig az édesapja elvesztését körülölelő titok rabja.
Érdekes több szemszögből is végignézni, hogy melyik karakterrel mit tesz vagy mit tett a hatalom. A dolgok mögé nézve valahogy a negatív szereplőket sem tudod gyűlölni, mert érzed, hogy valahol az ő saját világukban, a saját érveik mellett nekik is igazuk van. Anne Mather gonoszságáról sem tudsz teljes 100%-ban meggyőződni, mert mindig ott lebeg vele kapcsolatban a kérdés, hogy miért teszi. Jó célért harcol, csak az eszköz nem jó, amit használ. Végül összezavarodsz, mert már nem tudod, melyik oldalnak higgy, hogy ki a jó és ki a gonosz, a saját ítélőképességedre kell hagyatkoznod, ha tudsz, ha bírsz, ha képes vagy dönteni. Sosem lehetsz biztos abban, hogy bármelyik oldal is jobb a másiknál. Elárulom: nem az. De neked kell felfedezned, hogy miért, neked kell megtapasztalnod, saját szemeddel látnod, hogy mi folyik az Új Látóhatáron és az Empyreumon. El kell olvasnod ezt a könyvet!
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A karakterformálás.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése