Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

2016. március 20., vasárnap
Ti elképzeltétek már, hogy milyen lenne, ha valami csoda folytán egy-kétszáz évvel visszarepülnétek az időben? Kik lennétek, hogyan boldogulnátok, mivel foglalkoznátok, hogyan illeszkednétek be és hogyan telnének a napjaitok a megszokott technológiai vívmányok nélkül? Én bizony igen! És most itt ez a regény és emlékeztet arra az egykori gyermeki énemre, aki hasonlóan álmodozott. Utazni a múltba és átélni a kalandokat: ez a könyv megadja számodra ezt a lehetőséget. Ráadásul másodszor is sikerült beleszeretnem a Skót-Felföldbe!

1945-ben kicsit nehézkesen indult a történet, nem zavart, mert végre nem a napjainkban játszódó regényt tartottam a kezemben. Frank nem volt szimpatikus a számomra, túl merev volt és sokszor elfeledkezett Claire-ről, talán kicsit terhére is volt, ezért javasolta, hogy találjon magának hobbit. Nem tűnt egy ideális házasságnak. Claire-t szemmel láthatóan untatta férje szenvedélye, a családfakutatás és a múlt tanulmányozása. Úgy tűnt, csupán a szex az, ami összeköti ezt a párost.

Az 1743-ba való ugrás, kicsit megrémisztett: azt hittem valami háborús sztori lesz végig, rengeteg harccal és csataleírással, de szerencsére nem így történt. Első pillanattól elvarázsolt a táj és a beinduló történet. Az írónő gyönyörű leírásaival hűen láttatta a vidéket, és ennek köszönhetően belecsöppentem én is a kalandba. Kicsit ráncoltam a homlokomat, mert Diana Gabaldon az elején belegabalyodott az idő, a hónapok múlásába, és nem igazán volt tisztában azzal, hogy adott hónapban éppen mi terem és mi nem terem a fákon. Egyik pillanatban még hónapok teltek el, másik pillanatban meg, mikor Claire-t elvitték Randall kapitányhoz, egy megjegyzés szerint pontosan egy hónapja jött át a kövön, tehát április 21. körül lehettünk. Akárhogy is, az előtte lévő napokban nem szedhetett kis kosarába meggyet a hősnőnk. Csak nekem tűnt fel ekkora fatális hiba? Mindegy, lépjünk túl rajta, úgy döntöttem, ha a továbbiakban is ilyen fordulatos lesz a sztori, szemet hunyok felette és nem vonok le ezért csillagot.

Nem csalódtam, szinte le sem bírtam tenni a könyvet, annyi minden történt, annyi mindent ismerhettünk meg. Helyeket, titkokat, embereket, pletykákat, mozgásban volt az egész sztori. Imádtam, egészen az esküvőig és a sorozatos szexjelenetig. Jamie és Claire folyton egymásba volt gabalyodva, oldalakon keresztül más sem történt, csak szex, és előtte vagy utána sokszor unalmas beszélgetések a múltról és a klán viselt dolgairól. Persze nem árt megismerni a háttértörténetet, csak éppen nem volt igazi ez a megoldás: beszélgetés-szex-beszélgetés-ismétlés. Később ismét visszatalált a könyv ritmusához az írónő: sok-sok izgalmas dolog történt, csupán a Fraser-birtokon lassult be kissé a sztori. Mindezek ellenére is élvezetes, izgalmas olvasmány, és nem utolsó sorban egyedinek mondható a koncepciója alapján.

Hmm. Annyi átnedvesedett ruhában való flangálás után a hideg évszakokban hogy nem kapott senki sem tüdőgyulladást?


Claire karaktere miatt ambivalens érzéseim voltak. Tetszett határozott talpraesettsége, nem ült a fenekén, hanem mindig feltalálta magát. Ugyanakkor nem tetszett néha érezhető felsőbbrendűsége, ami abból fakadt, hogy kétszáz évvel előrébb járt a kor embereinél, és azt hitte, mindent jobban tud. Bár talán hasonló helyzetben én is ezt gondolnám. Tévesen. Döntéseikor nem vette figyelembe a kor íratlan szabályait és sokszor fejjel rohant a falnak, aminek meg is lett a következménye. Éppen ettől lett hiteles az ábrázolás.

Ez a kettősség Jamie-nél is megfigyelhető: egy hatalmas, konok, keményfejű kölyök. Sokszor elhamarkodott következtetései miatt tévesen ítél meg dolgokat, és nyakas-makacs természete miatt nagyon nehezen győzhető meg tévedéséről, mégis az összes hibájával együtt annyira szerethető! Eleinte egy nagyra nőtt kamaszként gondoltam rá gyerekes viselkedése miatt, de később, ahogy jobban megismertem, változott a kép róla. Hatalmas szíve, emberszeretete, segítőkészsége és intelligenciája lenyűgözött. A mai világban is ritka az ilyen férfi, hát még abban a korban!

A mellékszereplők egytől-egyig jól kidolgozott, színes karakterek. Némelyikük jócskán tartogatott meglepetést számomra. Kedveltem még a negatív figurákat is, mert annyira őszinte volt az ábrázolásuk. Nem voltam biztos benne, hogy a Randall-féle aberrált karakternek mennyire kell jelen lennie a történetben, de végül úgy döntöttem, hogy a kor hiteles ábrázolásához szükség volt egy ilyesféle alakra. Nem különben a regénybe is kellett valaki, akit lehet utálni.

Megjegyzés: Ó, Geillis! Annyira, de annyira sajnálom!


Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori:5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: Sokszínű karakterek, a kor és a helyszínek leírása. Elgondolkodtat az időutazással kapcsolatban.

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése