Elérkeztünk a negyedik tételig Lois Lowry sorozatában. Ezúttal Claire történetét ismerhetjük meg és visszatérünk az első kötet helyszínére is. Újra találkozunk Gabe-bel, Kirával és Jonasszal.
Mielőtt belekezdenék a véleményezésbe, egy rövid kitérőt tennék.
Ahogy olvasgattam mások kritikáit, azt vettem észre, hogy legtöbben rosszul álltak hozzá ehhez a sorozathoz. Lois Lowry kvartetjét nem úgy kell kezelni, mint a többi sok kötetes történetet. Itt nem egyetlen főszereplőről szól a sorozat, itt négy különböző hőst ismerünk meg, akiknek a harcát, döntéseit követhetjük végig. Sorrendben: Jonas, Kira, Matt és Claire útját járhatjuk be. Persze ez a négy út keresztezi egymást, de meg kell érteni, hogy egy teljesen egyedi felfogás szerint dolgozta ki az írónő a kvartettjét. Ez nem egy szokványos regényfolyam, nem egy sablonos történet és koncepció. Mondanivalója van, nem is kevés. Arra késztet, hogy gondolkozz, és ne fogadd el azt, amit tényként eléd tárnak.
Sokan beleestek abba a csapdába, amikor kezükbe vették Az emlékek őrét, hogy azt hitték, végig a négy könyvön keresztül Jonas kalandjait olvashatják. És mindenhol azt láttam: Jonas, Jonas, Jonas... Tovább nem is láttak, mert leragadtak egy "könyves pasinál", aztán azon sírtak, hogy a második részben már nem találkoztak vele, és persze elfogultságukban Kirán töltötték ki a frusztrációjukat, jogtalanul. Azt gondolom - és itt üzenem ezeknek a bloggereknek -, hogy aki nem tud elvonatkoztatni és objektíven véleményezni, annak nem való a kritikaírás.
Hmm. Mondom ezt úgy, mintha biztos lennék abban, hogy velem nem fordul elő ilyesmi. Egyáltalán nem vagyok biztos benne. Bocsánat, csak egy picit bánt, hogy így kezelik ezt a csodálatos remekművet.
Sok helyen olvastam, hogy csalódtak a befejezésben, mert elvarratlanok maradtak a szálak. Igen, megint egy történetként kezelték a sztorit, Jonasszal kezdődött, vele kellett volna záródnia. Hagyjuk már Jonast! Boldogan élnek Kirával, amíg meg nem halnak. Ők már révbe értek, harcoltak önmagukért, a boldogságukért, mindketten jó helyen vannak ott, ahol vannak, ahogy szegény Matty is beteljesítette a sorsát. Ha nyitott maradt néhány kérdés, az szándékos. Nem kell mindent megmagyarázni, nem kell mindent a szánkba rágni, mert ha készen kapunk mindent, akkor nem tanulunk meg gondolkozni, véleményt alkotni, akkor csak egy hang leszünk a tömegből, de ez a hang ugyanazt a szólamot mormolja majd, mint a többi. Gondolkozzunk és alkossuk meg a saját verziónkat, legyen az a mi világunk része! Észrevettétek, hogy Jonas, Kira, Matt és Claire is eltérően gondokodtak másoknál, hogy ők nem fogadták el azt, amivel a fejüket tömték?
Nos... ez a történet Gabriellel kezdődött és vele záródik be. Ő volt az első rész fő konfliktusforrása. Egy csecsemő volt a mozgatórugó, miatta szökött meg Jonas, vele került a Faluba. Neki hála ismerhette meg Christophert, Mattyt és Kirát. És Gabriel miatt szökött meg Claire is, és jutott el ugyanabba a Faluba, ahol végül a szálak összefutottak.
Ebben a kötetben első sorban Claire történetét ismerhetjük meg. Fura módon ő az egyetlen, aki semmilyen különleges képességgel sem rendelkezik. Annyira egyszerű teremtés, hogy a Tizenkettő Ceremóniáján is csak a megalázó szülőanya hivatást kapja, amivel szolgálhatja a tökéletes társadalmat. Tizennégy évesen már életet is ad egy apró, gyönge kisbabának, akinek a súlya sem éri el az előírt mennyiséget. Claire, akinek nincs különleges képessége, de hatalmas szíve van, aki bármit megtenne és meg is tesz a gyermekéért, Jonashoz hasonlóan megszökik a városukból. Claire hétköznapi értelemben vett hős, olyan, mint bárki más, a szíve vezérli és meghozza ő is a maga áldozatait.
Imádtam a mászást, mint metaforát. Felemelkedés, kiemelkedés egy társadalom fogságából, út a szabadság, a remény felé, melynek kapujában törvényszerűen magával a kísértéssel találjuk szembe magunkat. Egy próbatétel, a bátorságé, az elhivatottságé, a kitartásé: végig akarod csinálni? El akarod érni a célt? Akkor fizetned kell. Áldozatot hozunk mindenért, ahogy egy anya is áldozatot hoz a gyermekéért - és Claire fizet.
Bónusz útként kapjuk meg Gabriel történetét. Amíg olvastam, többször is elgondolkodtam a névválasztás szándékosságáról. Gabe a gyökereit keresi, és meg is kapja a sorstól azt a lehetőséget, amire éppen szüksége van - azzal a szépséghibával, hogy nem akarja észrevenni a lehetőséget, önmagán és a Falun kívül akarja megtalálni a megoldást. Hányan vagyunk ezzel így, hogy kívülről várjuk a megváltást, miközben a szemünk előtt van! És Gabe története a válasz a kérdésünkre: Gabriel harca a gonosszal a zárótétel. Ő a kijelölt hős, a kiválasztott, akinek meg kell vívnia Cseremesterrel. És ha képes lesz elvonni a figyelmet a külső körülményekről, és önmagába tekint, akár győzhet is.
Mint minden történetnek, mesének, ennek a kvartettnek is megvannak a hősei, akik áldozatokat hozva küzdenek. Néha másokért, néha önmagunkért kell kiállnunk, de legyen bármi a cél, tenni kell érte, vagy... választhatjuk a könnyebbik utat is. És hogy mi lesz az ár? Lois Lowry ezzel a négy csodálatos történettel arra szeretne rámutatni, hogy mindenki előtt áll egy vagy több lehetőség, és csak rajtunk, a döntéseinken múlik, milyen jövőt választunk magunknak: válhatunk áldozatokká, vagy válhatunk mi magunk is hősökké. De a legfontosabb: miénk a döntés joga.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A karakterek, a használt szimbólumok, a főszereplők történetének beteljesedése és a végső harc.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése