Sylvain Neuvel: Alvó ​óriások

2017. július 19., szerda
Talán csak nekem ártott meg túlságosan az Attack on Titan, de az Alvó óriások címet olvasva valami apokaliptikus, világpusztítós történetre számítottam. Szerencsére ezen elgondolásomat hamar feloldotta a könyv fülszövege, ami egy egészen más sztorit ígért. Sylvain Neuvel egy kicsit mindennel foglalkozik, ami szerepet kap a könyvében: robotikával, elektronikával, programozással. Első regényével saját bevallása szerint fiának akart segíteni az angol tanulásban. Hogy ebben végül milyen eredményt ért el, arról nincs információm - de hogy első regénye igazi sikerré vált, tagadhatatlan.

Egyedi koncepció, egyedi történet, egyedi írói stílus - nagyjából ez jellemzi az Alvó óriásokat. Az író csupa olyan technikát alkalmazott a könyvében, amikhez hasonlóval eddig soha nem találkoztam. Érdekes volt, hogy a fejezetek nem a klasszikus regényformát használták, hanem jelentéseket, kihallgatásokat és privát naplóbejegyzéseket. Ebből kifolyólag az írói stílus teljesen párbeszédalapú, csak az egyes szereplők elmondásaiból ismerhetjük meg környezetüket, sőt, magát az óriást és az akciójeleneteket is, ez egy kicsit talán ront a történet élvezhetőségén.



Apropó, szereplők: az írói stílus hibájának és Neuvel tapasztalatlanságának tudom be, hogy a karakterek sajnos igencsak összemoshatók. Nincsenek egyedi vonások, nincsenek elkülönülő személyiségek, csak nyomokban lehet megtalálni az eltérést két szereplő között. Sejtésem szerint ennek oka az lehet, hogy egyik karakter sem kommunikál a könyvben egymással, csak a névtelen emberrel. Ez így elég egysíkú.

Muszáj szót ejtenem magáról az óriásról is. Mint említettem, az író robotikával foglalkozik, innen ered a regény központi témája: címszerepben egy hatalmas robotot látunk, aminek csak találgatni lehet a származtatását, habár a történet elég egyértelmű magyarázatot ad rá. A szakemberekkel való beszélgetések elég pontosan leírják a robot szerkezetét, működését és képességeit, ami - nem szakmabeli lévén - számomra egészen lenyűgöző élmény volt. A gépezet minden pontja külön rejtély, kezdve a 8-as számrendszert jelölő szimbólumrendszertől a hátrabicsakló lábszerkezetig. Ehhez hozzátenném, hogy Vincent megoperálásának körülményeit zseniális csavarnak tartottam, ahogy a sisak különös tulajdonságát, hogy csak bizonyos személyekre reagál.

Éppen az előbb említett furcsaságai miatt pedig érdeklődéssel várom a sorozat következő kötetét. Őszintén ajánlom addig is mindenkinek legalább egyszeri elolvasásra az Alvó óriásokat.

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5






Erőssége: Egyedülálló koncepció, írói stílus, és magának a robotnak a leírásai.

Újraolvasnám: NEM

3 megjegyzés:

  1. Lehet mondtam már: Ti is azokhoz a bloggerekhez tartoztok, akik képesek meggyőzni arról, hogy, amit ajánlotok, azt el kell olvasnom. Pedig már egy ideje kerülgetem ezt a könyvet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a bizalmat! :D Igen, és ha ezt már mondtad, én meg valószínűleg azt reagáltam, hogy ez azért van, mert mi mindig őszintén írunk kritikát. :D Szerintem egyszer mindenképpen érdemes megpróbálkozni vele, főleg azoknak, akik szeretik ezt a műfajt illetve a földönkívülieket, robotokat... Szóval hajrá!

      Sol

      Törlés
  2. Örülök, hogy akkor kb. ugyanúgy látjuk a dolgokat. :D Miért vártad az értékelésemet, volt egy sejtésed? :D

    Sol

    VálaszTörlés