Lois Lowry: Nyáron történt

Sokféleképpen jelen van az életünkben a változás. Van, amikor egy költözés indítja el a folyamatot. Összecsomagoljuk addigi életünket és elindulunk valami ismeretlen felé, ahol nem tudjuk, mi vár majd ránk. Addigi életünk minden egyes szálát elvágjuk. Szálakat, amik emberekhez, szomszédokhoz, barátokhoz, osztálytársakhoz fűztek, mint amikor lezárunk egy fejezetet.

Ez a sztori Molly epilógusa. A véget meséli el, egy fiatal élet elmúlását. Ugyanakkor prológus is, mert Meg most kezdi felfedezni önmagát, kikukucskálva nővére árnyékából, ahol eddig, alul értékelve képességeit, adottságait, nem tudott kibontakozni. Egyszerre szomorú és szép történet, egy tizenhárom éves lány szemén keresztül, ahogy szembesül az elmúlással, a búcsúval és az állandóan jelenlévő lelkiismeretével.

Az írói stílus tökéletesen visszaadja egy tizenhárom éves lány naplójának hangulatát. Fájdalmasan őszinte gondolatok, a marcangoló féltékenységgel való örökös harc, az önbecsülés hiányával karöltve képesek kimondatni olyan gondolatokat, amikkel másokat megbánthatsz. Meg értékrendszerének látványos átalakulását követhetjük figyelemmel. Hogyan csap a külső, felszínes megítélésből a mély, belső értékek felfedezésébe, ahogyan tizenkét éves kislányból gyakorlatilag felnőtté válik egyetlen nyár leforgása alatt. A regény hangulatában az első oldaltól érezni a veszteség torokszorítóan fájdalmas ígéretét, és hogy fel tudd dolgozni, Lois Lowry ügyesen elrejtett kapaszkodókat biztosít számodra, hogy végig tudj haladni ennek a történetnek a vonalán a végkifejletig, a remény lépcsőfokain lépkedve.

Ilyen kapaszkodó például az anya kézimunkája. A takaró az élet szimbóluma. Molly létezésének, itt létének gyönyörű metaforája, a középpontból kiindulva a lány pillangós ruhájának kockáival, mintha egy emlékkönyvet lapoznánk fel. Ahogy múlnak az évek, úgy változnak a ruhák, a hozzájuk fűzött emlékek, a nővé válás pillanatáig, az első melltartóból kivágott kockától az elnyűtt farmerokig. Mire elkészül a takaró, a család is feldolgozza a megváltozhatatlant, az elkerülhetetlen búcsút.

A mérleg a történet végére egyensúlyban marad. Az élet értelme, az örökös körforgás, valaki elmegy, valaki születik, a lehetőség, hogy meghal valaki, éppen úgy lehetséges egy csecsemőnél, mint egy tizenhat éves lánynál.

Értékelés:

Koncepció: 4/5

Sztori:4/5

Karakterek: 5/5

Leírás: 5/5

Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: Szokatlanul életszerű ábrázolás, fölösleges hatásvadászat nélkül. Végre egy olyan regény, amiben helyén tudtam kezelni a rákos beteg elvesztését. 

Újraolvasnám: IGEN