Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre.
Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.
Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.
A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.
Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.
A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.
***
Vajon mennyire etikus elvenni más emlékeit? Ha ő maga kéri, hogy szabadítsd meg traumatikus élményeitől, nem marad-e benned rossz érzés, hogy ezzel mégsem teszel jót? Ugyanaz az ember marad-e, de ami a legfontosabb kérdés, teljes egész-e? Ha ezzel ledöntünk egy dominót, vajon milyen lavinát indítunk el vele? Kérdések, amikre annyi sokféle választ kaphatunk, ahány ember létezik a világon. Erkölcsi oldalát nézve is vitaindító, gondolatébresztő könyv A könyvkötő, nem mellesleg lebilincselő olvasmány.
Van egy pillanat a kötés kezdetekor, amikor a kötő eggyé válik a bekötött személlyel. Leülsz, és kivárod ezt a pillanatot. Hagyod, hogy a csend betöltse a szobát.
De nemcsak emiatt szerettem ezt a könyvet, hanem azért a hiteles ábrázolásért is, ahogy az írónő kibontotta ezt csodálatosan szép szerelmi történetet, ezért tényleg odáig voltam. Apró kis rezdülés a két fiatal között, ahogy minden egyes nap jobban vonzódnak egymáshoz, a gyűlölettől, haragtól eljutva odáig, hogy egymás nélkül lélegezni sem képesek. Ritkán fordul elő velem, de még az én lélegzetem is elakadt, ahogyan figyeltem sorsuk alakulását, ahogyan a tagadástól eljutnak a felismerésig: szeretik a másikat. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni vívódásukat és átlapozni rajtuk.
Azt hiszem, ezután csakugyan barátok lettünk. Végig ott hömpölygött a mélyben egy áramlat, álnok, akár a duzzasztóvíz, amely bármikor magával ránthatott; de valahányszor megéreztem a húzóerőt, ellenálltam, és egy idő után könnyedén elhitettem magammal, hogy nem is létezik.
Emmett útja kerül a középpontba, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket. Az első szakaszban a következményekkel találjuk szembe magunkat, ami lehetne egy szokványos történet is: a fiatal farmer súlyosan megbetegszik, nincs ereje a földeken dolgozni és kap egy lehetőséget, hogy kitanuljon egy szakmát, a könyvkötészetet. Ez így egy teljesen átlagos történet lenne, és bevallom, még így is nagy érdeklődéssel figyeltem volna, hogyan boldogul a fiú Seredith, az idős könyvkötő keze alatt. Teljesen odáig voltam azért a házért és szerettem volna, ha több szerepet kap, ha többet időzünk abban a kis menedékben, de ki kellett mozdítani az eseményeket és tovább lépni, hogy a második szakaszban megismerjük a múlt eseményeit. Végül jött a harmadik szakasz, amit egy kis csalódással fogadtam, hiszen két Emmett-rész után Lucian szemszögéből folytatódik a történet, ezzel megbontva azt az egységet, teljességet, amin keresztül eljutottunk a pontig, ami a végkifejletig vezet minket. Ezt csak akkor lehetett volna másként tálalni, ha nem E/1-ben íródik a regény.
Sajnálom, hogy a világépítés csak érintőleges, szerettem volna többet látni belőle. De azt is értem, hogy miért csak ennyi. Úgy képzelem el, mint egy párhuzamos idősíkot, egy alternatívát az általunk ismert világra, ahol annyi eltérés van csupán, hogy a könyvek nem annyira népszerűek. Persze, erre is vannak elképzelések, mikor még volt olyan korszak, amikor az egyház számára nem volt elfogadott semmiféle világi tudás, szándékosan tartották a híveket tudatlanságban, és gyakoriak voltak a könyvégetések is, hogy ne terjedjenek másféle ideológiák. Ráhúzhatnám erre a sötét korszakra is, mint egy analógiaként, hogy miért irtóznak ennyire a könyvektől az emberek és miért tartják őket boszorkányságnak. Ez csak egy feltevés, és persze ahány olvasó, annyi meglátás.
– Az imént azt mondta, ezt jelenti a könyv. Vagyis minden könyv, az összes kötet, amelyet valaha bekötöttek, valakinek az emlékeiből áll. Abból, amire saját döntése szerint nem kíván emlékezni.– Igen.– És… Megköszörültem a torkomat. Hirtelen apám kezének nyomát éreztem az arcomon, mintha még mindig sajogna a sok évvel korábban kapott atyai pofontól. Ne lássak még egyszer könyvet a kezedben. Hát ettől akart megóvni. S most könyvkötősegéd vagyok, és magam is kötő leszek.
A könyv elején mosolyogva bár, de elfogadtam az emberek ódzkodását az írott szó miatt, később viszont, ahogy értelmet nyertek a dolgok, hogy a könyv és a kötés egészen más jelentőséggel bír, már mindent értettem. Egy babonás ember számára tényleg boszorkányság, egy felvilágosult ember számára lehet bűn és lehetőség is. A lehetőség a legmegdöbbentőbb számomra. Mint minden mesterségnek, a könyvkötésnek is megvannak a szabályai és etikái, és mint mindenhol, itt is vannak, akik betartják ezeket, és vannak, akik nem méltók erre a tisztségre, visszaélnek azzal a hatalommal, ami megadatott nekik azáltal, hogy belelátnak mások lelkébe. Kihasználva azokat az embereket, akik bizalmat szavaztak a kötőnek, árúba bocsátották az emlékeiket, másolatok készültek és gazdag gyűjtőknek kínálták megvételre nem kevés pénzért.
Földhöz vágott ez a gátlástalanság. Ha azt hiszed, ennél nem lehet rosszabb ebben a könyvben, tévedsz. Van még ennél is betegebb, borzasztóbb és fájóbb is. Olvasd el, fedezd fel és próbáld megemészteni.
Értékelés:
⭐⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése