Kiera Cass: A Párválasztó

Jó, ha tudod, America Singer tökéletes, gyönyörű, szuper nő és még tehetséges is. Mindenki arról áradozik a környezetében, hogy milyen szép, sőt, a környék legszebb lánya, és ott a helye a Párválasztón és tuti, hogy ő fogja megnyeri. Ezzel szemben America húzza a száját és nem túl meggyőzően próbálja velünk elhitetni azt,  hogy ez az egész nem így van, ő nem is szép, és komolyan: most hogy is kerülhetne be a Párválasztóba? A kis naiv, hiszen még a neve is különleges, de neki fogalma sem lehet róla, hogy ilyen névvel egy disztópiában rá még nagy dolgok várnak!

Ennél pocsékabb világfelépítéssel is ritkán találkozni! Az ország, az államok és a városok nevénél már csak a személynevek hangzása idiótább. De hát muszáj egy disztópiában a különlegességre törekedni, ha már egyszer a sztorit nélkülöznünk kell. De maradjunk a világ felépítésénél. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Próbálkozásnak sem tudom nevezni, mert ahhoz is gyenge. Az írónő elindul egy pontról, próbál egy kis kreativitással építkezni, de vagy megunta közben, vagy csak ennyire telt tőle, de hamvába hullt, inkább el sem kezdte volna és hagyott volna minket, olvasókat, a jótékony homályban. Most komolyan: Kína Amerikai Állama? Nos és az indok, amiért Kína megtámadta az Egyesült Államokat: mert sok pénzzel tartozott neki? Na, ilyenkor mondom azt, hogy akkor inkább bele se menjünk a történelmi háttér kidolgozásába, kedves Kiera.

Egy magára valamit is adó disztópiába kellenek ellenségek is! Kiera Cass erre a posztra a Lázadókat szemelte ki. Csak így... lázadók. Északiak vagy déliek. Ilyen tehetségtelen lázadókat sem láttam! Arctalanok és névtelenek. Legalább lenne valami nevük, mondjuk: Szabadság A Paradicsomos Tészta Imádók Testvériségének! - Bár minek név, ha ügyük sincs, mert csak úgy, vaktában berontanak a palotába, feldúlnak mindent, aztán hagyják magukat leverni. Remélem, azért az írónő a következő kötetre kitalált valami magyarázatot, hogy mi a fészkes fenéért rohangálnak ezek a szerencsétlenek a palota folyosóin, mikor úgy hozza a kedvük!

Az ország gazdasági élete is igencsak érdekes. Vajon mennyibe kerülhet a Párválasztó a kincstárnak? Ha pedig erre futja a költségvetésből, hogy nem lehet felállítani egy tökös védelmi rendszert, katonai helyőrségeket, de leginkább egy biztonsági rendszert a palota köré, hogy ezt a maroknyi lázadót kívül tudják tartani. 

Most pedig rátérnék a karakteralkotásra, mint problémára, mert van vele baj! Harmincöt lány. Ha nem is ismerjük meg mindet, azért néhányat nem ártott volna alaposabban bemutatni. Kezdjük ott, hogy America beköltözik a palotába, és az az érzésem, hogy az egész versenyben tök egyedül van, mert a többiekből szinte semmit sem látok, tökéletes díszletek a történet szempontjából, alaktalan, lélektelen, színes pacák a vásznon. Aztán America egyszer csak megemlít egyet-kettőt közülük, és úgy beszél róluk, mintha nekem kellene bármilyen fogalmamnak is lennem, hogy kiről is van szó. Elhiszem, hogy neki természetes, de nekem, aki eddig semmit sem látott belőle, nagyon nem az. Nem azt mondom, hogy mind a 35 lány életrajzára lenne szükségem, de legalább néhányukat jobban kidolgozhatott volna Kiera, és nem ezen a módon, ahogy főhőse megemlíti néha, hogy ez meg ez milyen aranyos, kedves vagy utálatos.

Bár mire is várok, ha az E/1-ben megírt történetben éppen a főszereplő karaktere sem üti meg a mércét! America hihetetlen életbölcsességgel rendelkezik. Annyira okos és tapasztalt, hogy  társainak osztja az észt, mivel teljesen tisztában van azzal, hogy is működnek ezek a valóság show-k, és mely típusú lányok fognak legelőbb kiesni. Americának nincs túl sok kapcsolata a külvilággal. Nem járt iskolába, magántanulóként tett szert csekélyke tudására, nincsenek emberi kapcsolatai, mert még dolgozni is az édesanyjával kettesben szokott, de mégis annyira okosan osztogatja jó tanácsait a többi versenyző között, mint aki nem kevés élettapasztalattal rendelkezik. Te csak légy önmagad! Az egészben az a legviccesebb, hogy alig van elképzelésem arról, hogy milyen személyisége is van Americának. 

Nem értem ezt a nagy felhajtást e körül a könyv körül. Miközben olvastam, megfogalmazódott bennem: ez egy nagyon buta könyv. Aztán olvastam valaki más értékelésében, hogy már használta ezt a jellemzést, ezért elnézést kell kérnem az ismétlésért, de egyetértésemet is szeretném kifejezni. Ezt a színvonaltalanságot csupán az ellensúlyozza, hogy a könyv mégis olvastatja magát. Talán a koncepciónak van valami egyedisége, valami újdonsága, ami megragadja az olvasót. Bevallom, nekem is tetszik ez a beköltöztetős dolog, megragadta a fantáziámat, látok benne lehetőséget, de lehetett volna ez azért ennél sokkal több is.

Megjegyzés: Kedves Keira! Vörös hajú nőre ne adjunk már vörös ruhát! Szerintem. Grrrrr...

Ja, és a kasztok. Hogy lettek ezek kitalálva? Négyes kaszt, gyári munkások és földművesek, és eggyel alattuk a művészek? Grrrrr 2...

Tovább olvasom a sorozatot, mert hátha... Hátha rájövök, miről is szól...

Értékelés:

Koncepció: 4/5

Sztori: 3/5

Karakterek: 2/5

Leírás: 3/5

Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 3/5

Erőssége: Egyedisége. Eddig nem olvastam még ilyen történetet, és az ötlet nagyon tetszik, az újdonság is vonz benne.

Újraolvasnám: NEM