Félve kezdek hozzá ehhez az értékeléshez, aludtam is rá párat, hogy ne hamarkodjak el semmit se.
Megint egy felkapott könyv, amitől mindenki el van ájulva! Kerstin Giert nem régen fedeztem fel magamnak, és nagyon megkedveltem az írói stílusát és a történeteit, éppen ezért fel voltam dobódva, amikor megláttam, hogy sorra egymás után olvassák az ismerőseim ezt a könyvet. Nosza, kerítsünk rá sort minél előbb, nehogy már lemaradjunk! Amúgy is annyi sok jót írnak róla...
Megjegyzem, egy kicsit túl lett értékelve a könyv. Nem rossz, nem rossz, de valahogy nem elég. Na, akkor lássuk is, hogy miért!
Egy kicsit kettészakadva olvastam. Próbáltam a megcélzott közönség, 13-18 év közötti lányok szemén keresztül nézni a sztorit, valamint az objektív szemlélő szempontjából. Hah! És akkor arról nem is lesz szó arról, nekem hogy tetszett?
Halloween éjszakáján részeg tizenévesek démonidézést játszanak.
A sorozat első része nem érte el a Rubinvörös színvonalát. Sem a sztori, sem az írói stílus szempontjából. Van egy erősen közepes, kis jóindulattal a közepesnél azért jobb koncepciónk. Csak azért nem értékelem jobbra, mert már egy egész könyvespolcnyi kötetben rajzolgatnak boszorkányháromszögeket a főhősök. De nem is ebben a szimbólumban rejlik a könyv erőssége, hanem egy zseniálisan megálmodott folyosóban, ami telis-tele van titokzatos ajtókkal. Hatalmas ötlet, ami számomra az egész könyvet élvezetessé tette! Ajtók, amelyek egy-egy személyhez tartoznak, ami mögött az álmaik rejtőznek, és ha a helyzet úgy hozza, besétálhatunk egymás álmaiba.
Milyen lenne az én ajtóm? - Türkiz lenne. Határozottan türkiz és még határozottabban rusztikus.
Kép: Levandra
Liv karaktere néhol eléggé flegma, de ezzel együtt végül is rendben volt: vannak egészen vicces beszólásai, de Miát jobban kedveltem. Egyébként a két lány alig választható el egymástól. Mindkettő humoros, Mia nyomozót játszik, Liv pedig szereti a rejtélyeket és Shelrock Holmes-t, a gondolkodásmódjuk is nagyon hasonló. Graysonnal nem igazán tudtam mit kezdeni, szinte nem is volt személyisége. Arthur meg Jasper személye folyton összemosódott, ahogy Florence, Emily és Persephone is. Megjegyzem Persephone családjában mindenki "P" kezdőbetűs keresztnevet kap, pont mint a Bűbájos boszorkákban! Lottie egészen jól sikerült, nagyon bírtam. Henryt kedveltem, bár egy kicsit A Hollófiúk Gansey-jét jutatta eszembe. És a könyv még néhány mozzanatáról is arra a regényre asszociáltam. Misztikus rejtély, négy fiú és egy lány, a nem szokványos anya figura... stb. Szóval nem bántam volna, ha a karakterek egy kicsit kidolgozottabbak lettek volna. Viszont az Anabellel kapcsolatos csavar nagyon jó volt.
Borotválkozó Ken? - na ezen szakadtam! :D
A regény másik nagy erőssége a humor. Bár itt is megjegyzem, hogy a régebbi regényeihez képest, sokkal erőltetettebbnek tűnik, de még így is élvezhető. Főként Mia megjegyzései, aki valahol a Silber Xemeriusa lett ebből a szempontból.
Kerstin kedvenc zöld szeme ebben a könyvben is szerepel. Egyrészt a borítón, amit egyszerűen imádok, másrészt Anabel szeme. Na és itt jön egy aprócska baki. A könyv elején Anabelnek még zöld szeme volt, ami a továbbiakban türkizre változott. Mondjuk a két szín annyira nem áll távol egymástól.
Vegyes érzéseim vannak. Voltak részek, amik nagyon tetszettek a könyvben, de volt sok-sok hiányosság is. Ezekből fent már említettem párat. A hétköznapok leírása talán túl sok és vontatott volt, ami miatt lassan is indult be az igazi sztori. Ha egy egyszerű lányregényről lenne szó, említésre sem méltatnám, de ez Az álmok első könyve, és több hangsúlyt kellett volna kapjon a fő motívum, köztük a tudatos álmodás. Ezt nagyon hiányoltam. Keveselltem a folyosókon való barangolást, az ajtók kinyitását, a felfedezéseket. Szerettem volna a könyvről is többet tudni, egy kicsit jobban kidolgozni a mitológiát. Szerintem sokkal, sokkal, sokkal de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
Nos, az objektív énem eléggé szigorú volt, de mi a helyzet a szubjektív véleményemmel? Azért egészen jó kis könyv, a felsorolt erősségei miatt szórakoztató, kalandos és elgondolkodtató. Kellemes kikapcsolódás lehet azoknak, akik kedvelik a young adult könyveket némi fantasy elemmel. Keményvonalas fantasy rajongóknak kevés lehet, de egy próbát mindenféleképpen megér.
Tittle-Tattle blog? Hű! Kétségtelen, hogy feldobta az egész könyvet! Na és ki lehet Secrecy? Hmmm... Szerintem... Persephone vagy Jasper! Meredek feltételezés?
Gondoljátok, az lesz most az új őrület, hogy a rajongók majd elkezdenek álomnaplót vezetni és boszorkányháromszogeket rajzolgatni? :D
Nem lett kedvencem a könyv. Ezúttal nem fogok belehalni, ha nem olvasom a második részt.
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Az ajtó, mint szimbólum. Az egymás álmában való betekintés.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése