Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Nem sok könyv értékelésénél voltam olyan bizonytalan, mint a Tövisek Hercegénél. A műfaj nagy rajongója lévén számtalan fantasyt olvastam már, az alternatív steampunk-stílusú Aranyiránytűtől kezdve a klasszikus díszletezésű és zseniális Eragonig. Aztán egy kedves olvasónk ajánlására megszereztem ezt a könyvet. A nem túl informatív fülszöveg elolvasása után a várólistámon landolt. Kb. fél évig. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit vártam ettől a könyvtől. De semmiképp sem azt, amit kaptam tőle.

Mark Lawrence is elkövette azt a hibát, amivel egyre gyakrabban találkozom: nem ragadta meg a figyelmemet már a könyv legelejénél. Ezzel így még nem is lenne semmi baj, hiszen végül kiolvastam a könyvet. De már az elejét is teletűzdelte a pocsék leírásaival, ami miatt úgy a 30. oldal környékén be is akartam fejezni az olvasást. Egy dolog állított meg: Jorg.

"- Tudod, hogyan lehet megszakítani a gyűlölet körforgását?

- Szeretettel - mondta csendesen Gomst.

- A körforgást úgy lehet megszakítani, hogy kinyírunk minden egyes rohadékot, aki kibaszott velünk."

És ez csak ízelítője Ancrath hercege személyiségéből. Egyetlen mondat, ami szerintem mindent elárult róla. Kicsi, gonosz, aljas - és zseniális! A gondolkodásmódja egészét a gyűlölet és a szadizmus alkotja, de minden, amit mond, tesz és gondol, valóban herceggé emeli őt. A meglátásai a játszmáról egyszerűen lenyűgöztek. Jorg herceg már az elején megvásárolt magának, ahogy néhány bajtársa, Makin, Rike és kedvencem, a Núbai is. Imádtam az egész csapatot, szinte éreztem, hogy bevontak engem is az úti testvériségbe, ami úriasan mondva igencsak megtisztelő, de emellett haláli jó szórakozás is volt.

Aki még nem ismeri, mindenképpen ajánlom megnézésre a Korgoth of Barbariat. A stílusa nagyon hasonlít a Tövisek Hercegéhez, úgyhogy csak óvatosan!

Szükség is van a jó karakterekre, hogy ellensúlyozzák az írói stílust. Mert nem hiszem, hogy egy klasszikus, régies fantasyben helyet kell kapniuk az SI-mértékegységeknek (értsd, a távolság mérföldek vagy x-napi járóföldek helyett kilométerekben mérése), de a gyakori káromkodás sem feltétlenül illik bele. Félre ne érts, nem várom el egy csavargó rablóbandától, hogy virágnyelven beszéljen, de valahogy akkor sem tudtam azonosulni ezzel a kevert nyelvezettel. Persze volt jó oldala is: Jorg hercegtől olyan mély filozófiai dogmákkal gazdagodhattunk, mint például "A királyi szar éppen olyan büdös, mint a többi.". És akkor még nem beszéltem Gelleth és Veresvár indokolatlan technikai fejlettségéről. Levandra meggyőzött róla, hogy ez így megállja a helyét a sztoriban, én azért még ferde szemmel nézem.

A cselekmény fordulatos, és bár végig ott volt a levegőben, magamtól nem jöttem rá a legnagyobb fordulatra. Összességében nagyon tetszett a könyv. Szándékomban áll újraolvasni, de a sorozat folytatásában már nem vagyok ilyen biztos. Viszont bátran merem ajánlani a fantasy-fanoknak, és mindenkinek, aki úgy érzi, a világ sokkal mélyebb szabályok szerint működik, mint ahogy ismerjük.

Értékelés:

Koncepció: 4/5

Sztori: 4/5

Karakterek: 5/5

Leírás: 3/5

Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: A karakterábrázolás, Jorg tragédiája, útja és világnézete.

Újraolvasnám: IGEN

"Amit nem tudsz feláldozni, az lebéklyóz. Kiszámíthatóvá, gyengévé tesz."