Marie Rutkoski: The ​Winner's Curse – A nyertes átka

2016. november 3., csütörtök
Az elmúlt hónap meglepetéskönyve. Kicsit bátortalan, kicsit erőtlen, de határozottan van benne valami, ami magával ragadja az olvasót. Ó, hogy én mennyire jól éreztem magam ebben a világban! Egy utópisztikus ókori Róma jól eltalált hangulata, bár egy picivel többet tettem volna a világfelépítésbe, nagyobb hangsúlyt a díszletre, több információt a hétköznapok szokásairól. Egyszóval szívesen elmerültem volna még benne, ennél sokkal jobban is, de mint a legtöbb utópisztikus történetben mostanság, itt is jól megfigyelhetők a műfaj betegségei. Viszont az utóbbi időben olvasott utópiákhoz képest ez kimagaslott a többiek közül.

A szerelmi szál gyönyörű, bár már az elején tudod, hogy be fog következni, mégis szépen, lassan bontakozik ki, nincs elsietve, nincs eltúlozva. Tipikus Rómeó és Júlia történet, lappangó érzelmekkel és sok fájdalommal. Vívódtam, mert nem tudtam, melyik oldalra álljak, melyik népnek drukkoljak, egyformán szimpatikusnak éreztem a két felet, ugyanakkor elképzelni sem tudtam, hogyan teljesedhet ki a szerelmi szál, hogyan találhatnának egymásra Kestrel és Arin. Esélytelennek éreztem és érzem most is, bár az írónő kíváncsivá tett, hogyan viszi tovább a folytatásban az érzelmek kibontakozását, vagy éppen elfojtását.

Éppen csak egy hajszálnyival mélyítettem volna még az érzelmeken. Maradt bennem hiányérzet.

A könyv közepe kissé ellaposodott, a háborús stratégiák untattak, töltelékjellegűnek éreztem őket. Kiforratlan, erőtlen és ügyetlen volt. Kötelező elem, amit nem sikerült jó kidolgozni. Aztán átlendültünk ezen, és a vége felé ismét át tudtam érezni azt a hangulatot, amit az első oldalakon. Voltak mozzanatok, amiket túlzásnak éreztem, vagy éppen nem egészen kidolgozott, túlságosan átlátszó, egyszerű tervekkel. Ezek nem győztek meg.

Nagyszerű karakterformálás, kidolgozott és részletes. Vannak szerethető és nem szerethető szereplők mind a két oldalon, de egyikük sem hagy hidegen, megszólítanak, foglalkoztatnak, és bár mellékszereplők, mégis szeretnék többet tudni a múltukról, jövőjükről.

A lezárás abszolút megállja a helyét és felkelti a figyelmet, nem várt fordulat, amire adok egy piros pontot: így kell ezt! Ezzel tényleg nem számoltam, és, bizony, újabb lehetőségeket nyitott meg, pedig még így is maradt jócskán a történetben. Tetszik az ív, amit felépített Marie Rutkoski. Bár ez nem egy túl bonyolult sztori, nem egy fullra kidolgozott világ, mégis szeretném minél hamarabb olvasni a következő részt.




Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek:5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5







Erőssége: Kifogástalan karakter ábrázolás. Élvezhető, szépen megálmodott utópia, ahol szívesen barangolnál. Tetszett, hogy hétköznapi dolgok tették különlegessé a karaktereket. 

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése