B. N. Toler: Lélekvesztők

Néha elgondolkodom, bennem van-e a hiba. Annyian dicsérik ezt a könyvet, hogy képtelen vagyok felfogni, nekem miért nem tetszett. Pedig én próbáltam. Egyáltalán nem volt rossz, nagyon is akartam szeretni, de nálam valahogy kimaradt az a katarzis, amiről mindenki beszél. Folyton azt olvasom a molyon, hogy mindenki megkönnyezte a könyvet, én meg néha csak a fejemet fogtam miatta. Érzéketlen vagyok vagy realista? Talán ez a kritika magyarázatot ad rá.

Emlékszel még, mit szoktam felhozni a kritikáimban? A jó koncepció-rossz kidolgozás problémáját? Nos, a Lélekvesztők is küzd valami hasonló problémával, de itt még a koncepció is bajos egy kicsit. Az még hagyján, hogy ugyanezt már kidolgozták mások is sokkal jobban.: leginkább a Ha igaz volna c. filmre emlékeztet, bár a sztori akár a Szellemekkel suttogó előtörténete is lehetne. De vannak olyan dolgok, amiket nehezen vett be a gyomrom. Ilyen például az, hogy lehet egy szellemnek merevedése, vagy hogyan gyűrődhet fel a pólója. Nem tudok sokkal többet a szellemekről, mint bármely földi halandó, de számomra e tekintetben a Ghost az irányadó: a szellemlét nem egy test, csak egy kivetülés, ami a Lélekvesztőkben kicsit több jelentőséget kapott, mint kellett volna.

Apropó merevedés: vajon mi az oka, hogy Toler minden oldalt teletűzdelt pornográf tartalmakkal? Oké, oké, csak minden második oldalt - ahova nem került szexuális utalás, ott trágár kifejezéseket használt. Hol Ike adná oda a fél golyóját azért, hogy megüthesse Charlotte apját, hol Charlotte-nak van orgazmusa a fürdés gondolatától. Szóval nem vagyok úgy odáig a könyvért, mint az átlag, de azért nem volt annyira rossz, hogy ezekkel a hülyeségekkel kelljen eladni! Most nézd meg ezt az idézetet:

"A látomás, hogy ott van alattam, meztelenül, és egyenesen a szemembe néz, egyszerre gyönyörű és gyötrelmes. Szinte érzem is a leheletét a nyakamon, miközben nyöszörög. El tudom képzelni, hogyan nyílnak szét az ajkai, amikor felnyög. És kincsként őrzöm a képzeletem minden kurva percét."

Én mondom, még akcióleírásként is gyönyörű a megfogalmazás. De akkor mi az istenért kellett elrontani egy káromkodással?!

És persze más bajaim is vannak az írói stílussal. Sokszor nagyon gyenge a megfogalmazás, rosszak a leírások, a hasonlatok. Olyan embertől, aki nap nap után a halállal foglalkozik, kifejezetten sértésnek hangzik "egy elsütött fegyver durranásá"-hoz hasonlítani kedvese nevetését. A jó, a rossz és a csúf meg szerintem egy film címe, nem egy szerelmi vallomás. Nem tetszett, lehetett volna ebből többet is kihozni, mindenféle sablonok nélkül.

A karakterkidolgozás nem volt rossz. Egész jól elkülönült a szereplők személyisége, még Ike-é és George-é is, hiába ikrek. Annát mondjuk nem éreztem egy erőteljes karakternek, Snipert viszonylag eltalálta az írónő - bár nem értem, miért nem lehetett neki normális nevet adni a "sniper" helyett, ami a orvlövészt jelent. Mondjuk talán becenév, de ez nem derült ki. Amúgy itt muszáj megemlítenem: szerintem túl könnyen fogadta el az igazságot Charról. Akit még megemlítenék, az Cameron. Teljesen fölösleges mellékszereplő, csak a perverz baromságait nyomta, amivel Toler bizonyára humorossá akarta tenni a történetet, nem sok sikerrel.

Az utolsó kb. 70 oldal története érdekelne. Úgy értem, annyira elüt a tempó, a kidolgozás, meg úgy általában minden a sztori korábbi részeitől, hogy azt kell feltételeznem, a szerkesztő nem találta elég hosszúnak a könyvet és hozzáíratott még pár fejezetet. Ezek persze feltűnően gyengébbek lettek, számos részét unalmasnak, elhanyagolhatónak éreztem. A közepes könyv tehát kapott egy gyenge és klisés lezárást. Ez is azért van, mert mindenáron happy enddel akarták lezárni a történetet, holott más megoldásokkal talán tényleg szívfacsaró élmény lett volna elolvasni a Lélekvesztőket.

Mindent összegezve ez nálam egy erős közepes. Jobb kidolgozással még a koncepció sablonossága is elnézhető lett volna, így viszont nem vett meg magának az írónő. És az a vicc, hogy tényleg csak apróságokról van szó! Sajnálom, hogy így alakult, de azért jó tapasztalat volt. Ezek után megismétlem a kérdést: érzéketlen vagyok, amiért én nem bőgtem végig a könyvet? Vagy realista, mert a hatásvadászat mögött megláttam a hibákat is?

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 2/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 2/5
Írói stílus: 2/5

Ajánlom: 3/5

Erőssége: A karakterek, legfőképpen a főszereplők, és a szerelmi szál! Mindig kritikus szemmel figyelem a szerelmi háromszögeket, hisz lehet ennél jobb konfliktust is írni. De itt komolyan jó volt! Legalább ez a része őszintének hatott.

Újraolvasnám: NEM