Ezt a könyvet már olvastam. De az lehetetlen! Pedig a család neve, a történet, a cselekmény mind ismerősként köszön rám. Még maga Rutherford Park is. A karakterekről már nem is beszélve, annyira emlékeztetnek más történet szereplőire.
Érdekes, hogy ezekben az angol családi történetekben mindig van egy rideg férj, aki képtelen kimutatni az érzelmeit, többnyire magányosan ücsörög a könyvtárszobában és emészti magát. Van egy elhanyagolt feleség, akit kötnek a társadalmi elvárások. Van egy butuska lány, aki szégyent hoz a családjára, akit könnyen meg lehet téveszteni, aki beleszeret valakibe, akibe nem kellene. Van egy fiú, akit nyomaszt az örökség terhe, aki szabad akar lenni és persze repülni akar. Van egy szolgálólány, aki túl naiv és aki a legtöbbet veszít. Van még egy közös pont, mindannyiukat az elvárások vezérlik, sosem hoznak döntéseket szabadon, csak önmagukért. Amikor pedig van rá lehetőségük, nem élnek vele, hanem feláldozzák magukat valami igaznak vélt ügy oltárán. Ne feledkezzek meg a gaz csábítóról, aki nem tartja igazságosnak, hogy másnak több jut az életből, ezért igyekszik feldúlni mások családi békéjét, és említsem meg az intrikus női karaktert is, aki szintén csak elvenni tud, de adni nem. Megjegyzem, ebben a könyvben még az intrika is csak halvány utánzata annak, amit a szó igazából takar.
A történet kidolgozatlan maradt. Bizonyos részekkel túl sokat foglalkozik, másokkal pedig csak említés szintjén. Borult az egyensúly. A vidéki élet bemutatása sem sikerült teljesen, nem merült el benne az írónő, nem törekedett a részletességre, sem a teljességre. Felsorakoztatott sok-sok szereplőt, de egyiket sem dolgozta ki úgy, ahogy egy ilyen típusú regény megkívánta volna, egyikük felé sem ébredt szimpátia bennem. Még arra sem tudnám fogni, hogy az angol arisztokrácia rideg gőgje áradt belőlük. Üresek voltak, hamis érzelmekkel és nem kapcsolódtak egymáshoz, mintha külön síkon léteztek volna, nem egy birtokon, egy családon belül.
Az írói stílust nagyon gyengének találtam, a fejezetek hirtelen érnek véget, mintha le lennének csapva a végek, legtöbbször indokolatlanul, majd minden átmenet nélkül kezd bele a következő fejezetbe Cooke. Dühített, nem tudtam élvezni az olvasást, nem kötött le a történet. Pedig szeretem ezt a kort, szeretem az angol arisztokrácia kendőzött botrányait, de ez a történet nem állt össze.
Értékelés:
Koncepció: 3/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 3/5
Erőssége: A sztoriban nem találtam semmi egyedit. A borító viszont csodálatosan szép.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése