Cashore fantáziavilága valahol Tolkien és George R. R. Martin világának a találkozása, bár kidolgozottsága meg sem közelíti az övékét. Ügyes díszletet alkotott ehhez a különleges hangulatú regényhez. Ez egy igazi fantasy történet, eredeti fantasy-elemekkel. Nincs ez túlbonyolítva, egyszerűen szerethető a szereplőkkel együtt. Klasszikus harc a jók és a gonoszok között, amiben jelentős szerep jut a különleges képességekkel bíróknak, mint amilyen Katsa és Pongor.
Nagyon szerettem Katsa lázadó személyiségét és a benne lévő erős igazságérzetet, de az én kedvencem Pongor volt. Úgy általánosságban is a Lienidek álltak közel hozzám, ha választanom kellene, hol szeretnék élni a hét királyságban, hát akkor ezt a szigetet választanám.
A nevek egyszerűen zseniálisak: Pongor, Teafű herceg, Keserkék, csak még élvezetesebbé tették az utazásomat ebben a fantáziavilágban. Külön piros pont, hogy a földrajzi nevek nem valami összeanagrammázott nyelvtörők, még akkor is, ha egy picit a Trónok Harcára vagy A Gyűrűk Urára hajaznak. Annyira egyszerűen és kedvesen van megjelenítve, hogy szemet hunytam felette.
Bár a mellékszereplőknek nem jutott túl sok jelentős mozzanat, ennek megfelelően halványabbra sikeredett a karakterábrázolásuk, viszont a főbb szereplők ellen semmiféle kifogásom nem lehet. A sztori könnyed, kellően humoros és élvezhető. A koncepcióról nagyon nincs mit mondani, a műfaj sajátossága: harc a gonosz ellen és győz a jó. Az írói stíluson még érződik a kiforratlanság, néhol picit nyers a fogalmazás, túl egyszerűek a mondatok, de egy elsőkönyvestől ez nem olyan rossz kezdés.
Összességében élveztem a könyvet és csak ajánlani tudom annak, aki szeret egy picit kóborolni a fantasyk világában.
Megjegyzés: A borító valami fantasztikus!
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: A különleges képességek sokszínűsége.
Újraolvasnám: IGEN
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése