Nem gyakran fordul elő velem, hogy Molyon a könyv olvasását elindítva a kommentszekcióban kitör az őrület. Valahogy nagyon sok figyelőmet megmozgatta a tudat, hogy a Madarak a dobozbant olvasom, sokaktól kaptam a biztatást a mielőbbi kritikára. Nem szándékozom csalódást okozni ebben az olvasóknak, és bár átérzem, miért kap ettől a könyvtől minden második ember fangörcsöt, sajnos nem állíthatom, hogy mindennel elégedett voltam.
Majdhogynem a szokásos felállással van dolgunk. Adott egy rém egyszerű, de zseniális koncepció, aminek igencsak hiányos a kidolgozása. Ez azért is különösen fájdalmas, mert betegesen vártam, hogy egy kicsit többet is megtudjunk a Lényekről azon kívül, hogy mi történik az emberrel, ha rájuk néz. Ezen kívül a lezárás sem volt kielégítő számomra, természetellenesnek, rosszul magyarázottnak tűnt számomra. A figyelőim felkészítettek rá, hogy a könyv több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, de nem számítottam ennyi logikátlan fordulatra. De most szólok: még mielőtt valaki emiatt csalódottá válik, kb. eddig tartott a negatívumok sorolása. :)
Ha van valami, amiben Josh Malerman kiemelkedőt alkotott, az pont az az érzés, ami ezt a könyvet horrorrá teszi. Temérdek jelenetnél majd' összecsináltam magam, rettegtem, ahogy a szereplők is féltek, izgultam Malorie-ért és a gyermekeiért, féltettem a ház lakóit - és az az egészben a legbetegebb, hogy még csak azt sem tudtam, mitől. A könyv egy adott szakaszáig fejben dolgozgattam összeesküvés-elméleteimen, sehogy nem akartam elfogadni a Lények létezését. Menet közben kapunk pár információmorzsát róluk, de túl keveset ahhoz, hogy kezdeni is lehessen velük valamit. Úgyhogy lépjünk is tovább!
A karakterek valójában itt sem sokkal többek egy-két tulajdonságnál, de a könyv szerkezete nem is nagyon engedett meg részletesebb ábrázolást. Főhősnőnkön kívül még Tom és Don személyisége volt jobban árnyalva, de pozitívumnak könyvelem el, hogy mégsem csak őnáluk pattog a labda. A többi mellékszereplőnek is bőven kijár a Lények által okozott szenvedésből. Ami hitelesebbé teszi a történetet. Úgy nagyjából rendben is vagyok a csapattal, Gery viszont mindenestül elgondolkodtatott. Úgy értem, tényleg kattantnak tűnt, de nem kevés ideig gondolkodtam az elméletén arról, ránézhetünk-e a Lényekre, avagy sem. Ez jó vitatéma lehetne, érdekelne is a véleményed, ha megírod kommentben!
Mindenkinek köszönöm a biztatást. Fogyatékosságaival együtt hihetetlen élményt adott a könyv, felborította a műfajban eddig szerzett tapasztalataimat, és kicsit talán az éjszakáimat is. Mert a sok horrortémájú játék miatt eddig sem szerettem a sötétséget - most már az ablakon se szívesen nézek ki.
Megjegyzés: Josh Malerman az édesanyjának ajánlja a könyvet. A főszereplő egy fiatal nő, aki szigorú szabályok szerint neveli fel a gyerekeit, kétes körülmények között is otthont teremt számukra, és tűzön-vízen át - ez utóbbit szó szerint! - óvja őket. Mit árul el ez Mrs. Malermanról? Jómagam az íróval együtt büszke vagyok rá.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Az ijedtség, a félelemfaktor, a karakterkidolgozás és a bámulatos írói stílus. És akkor még nem említettem a tökéletes letaglózottságot, amikor megtudtam, mit jelent a cím!
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése