Komolyan mondom, ha minden olyan könyvértékelésemért, amit úgy kezdek, hogy "jó koncepció - rossz kidolgozás", kapnék egy ezrest, már gazdag lennék. Úgy látszik, ez a hiba már-már valamiféle írói betegség, ami sorra szedi az áldozatait. Gyakori probléma, a jelenkori írók nagy részét megfertőzi, ami elég szomorú - de az ezen való kesergéssel nem megyünk semmire. Úgyhogy ne is pazaroljuk rá a drága időt, inkább következzék egy rövid lecke az összeesküvés-elméletek világából!
Kezdetben vala az emberiség, ami népvándorlások, háborúk és vasfüggönyök miatt eltávolodott önmagától. Ezek a folyamatok családokat, barátságokat, szerelmeket szakítottak szét, elszigeteltségre és magányra ítélve a világot. A távolságból adódó akadályokat áthidalandó megszületett az Internet, később ennek torzszülött gyermekeként a közösségi média, amivel bár újra rátalálhattunk társainkra, nagy árat kellett fizetnünk mindezért. A szociálmédia ugyanis erősen befolyásolja életünket: boldog-boldogtalannak próbálunk megfelelni azzal, hogy telenyomjuk facebook-oldalunkat figyelemhajhász tartalommal, instagramunkat kajaportrékkal, moly-accountunkat menő könyvekkel való szelfikkel, amiken rosszabb esetben csak a lábaink látszanak - de persze ki lenne képes ilyesmire. Az élet látványcikké vált, a hírnevet lájkokban számoljuk, nem az asztalra letett alkotásokban vagy a valódi értékekben.
És ezzel el is érkeztünk az Idegpálya fő témájához: a rohanó világ legnagyobb őrülete, hogy vicces videókat posztolunk cicákról, zakózó öreg nénikről - vagy akár önmagunk lejáratásáról. Mindennek a tetejében megjelenik egy alkalmazás, ami mindezért a megtekintés fejében még pénzzel és értékes cuccokkal fizet is nekünk. Ráadásul pont azokkal, amikre vágytunk. Persze a játékosok számára ebben semmi gyanús nincs, miközben mások orra előtt vörös betűkkel villog a WARNING! felirat. De persze játékosaink, követőik unszolására, besétálnak a csapdába, és az áhított győzelemért akár az életüket is kockára teszik. Zseniális koncepció! Kár, hogy sz*rul van kidolgozva.
Rögtön a könyv legelején a fordítói szabadság egyik kegyetlen tréfájával találkozunk: a kedves fordítónk ugyanis következetesen MERSZ-nek nevezi a játékot, ami eredetileg a könyv nevét viseli. A jelek szerint semmilyen különleges oka nincs, hacsak nem az, hogy a fordító szerint a MERSZ rímel a NERVE-re, ami még csak nem is igaz. Mindegy, ez van, ezt kell szeretni.
Amúgy tudom ám, hogy én rontottam el: molyon többedik figyeltemnél láttam a könyvet, majd valaki linkelte az abból készülő film trailerét, amit én gyanútlanul megnéztem, és amit láttam, lenyűgözött. A film ugyanis csavart egyet a történeten: egyrészt a sokkal izgalmasabb kihívásokkal, másrészt azzal, ahogy bemutatja, hogyan válik a főhősnő a játék rabjává. Nemcsak, hogy lehetetlen helyzetekbe kerül, de a NERVE direkt úgy keveri a lapokat, hogy a lánynak ne legyen más választása, csak a játék: például elveszi a család pénzét. Ez Jeanne Ryan könyvéből hiányzik. És bár dicséretes, hogy a filmproducerek tanultak a könyv hibáiból, de az, hogy emiatt a történet java részét át kellett írni, kiábrándító.
A szereplőkben gyakorlatilag semmi extra nincs, de azért jó karakterek. Engem mondjuk, férfi lévén, nem varázsolt el Ian, a gödröcskéi miatt meg még át is akartam rendezni a képét; de a többiek néhol egész hitelesre sikerültek. Tommy érzései Vee iránt abszolút tipikusak, de ettől vált a személyisége hihetővé. Számomra Sydney volt a legkidolgozottabb, a viselkedése színésznőként és barátnőként is meggyőzőre sikeredett. Vee viszont valahol csalódást okozott. Többek közt az utolsó akciójelenetnél, amikor egyedül felismerte, hogy a többiekkel együtt a NERVE rabszolgája, és mindezt azzal a túszdrámával körítve oldja meg... undorítóan abszurd! Erre még rátesz egy lapáttal a valódi neve is, ami a becenevével együtt tökéletes Sailor Moon-utalás, és át is léptünk az abszurditásból röhej-kategóriába.
Persze egészében nézve nem rossz ez a könyv! Minden szidalmazása ellenére élveztem az olvasását, a figyelemfelkeltő prológustól a függővéges lezárásig. A filmet biztos, hogy meg fogom nézni, amint lehetőségem lesz rá. Aki szeretne addig is egy a könyvhöz hasonló élményt átélni, bizalommal ajánlom figyelmébe a Virtual Morality c. játékot, ami ugyanebből a szociálmédia által befolyásolt alaptételből indul ki, olykor humoros, olykor megdöbbentő tartalommal. A játék alapvetően egy interaktív videó, és a készítők honlapján ingyenesen végigvihető:
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: A döbbenetes és mai témákat feszegető koncepció. Igen. Sajnálom, de kb. ennyi.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése