Stacey Halls: Mrs. ​England

2021 ​legjobb könyvei – Waterstones

Women’s Prize – FUTURE 10 – jelölés

„Remek az atmoszférája. A feszültség tetőfokon.” – Richard Osman

„– Valami itt nincs rendjén.

Tudatában voltam, hogy Mr. Booth rám függeszti a szemét, és mintha

visszatartotta volna a lélegzetét.

– Ezt hogy érti?

– A házban. A családdal.”

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.

Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.

***

Adott egy szimpatikus férj, egy csendes, visszahúzódó feleség és tudod, hogy valami nincs rendben, ami feltűnik az új dadának is, akit alkalmaznak a gyerekek mellé. Amint megvan az alapfelállás, talán arra is rá fogsz jönni, hogy mi lehet a probléma ebben a házasságban, hogy mi zajlik Mrs. England körül.  Bár nem annyira mély, nem olyan szerteágazóan kidolgozott ez a történet, hangulatában sokszor eszembe juttatta Daphne du Maurier A ​Manderley-ház asszonya című történetét. Talán a világtól kissé elzárt birtok miatt, ahol az újonnan érkezett Ruby szemén keresztül látjuk az eseményeket, talán a tartózkodó személyzet miatt.

Miért van ebben a házban mindig olyan érzésem, mintha állandóan mozogna a föld? Miért nem tudom egyik napról a másikra, hogy hányadán állok?

Az England házaspárral tehát nem is ért meglepetés, nem is rejtegeti nagyon előlünk Stacey Halls ezt a szálat, sokkal inkább Ruby titka és körülményei azok, amik jobban megéríntettek. Ruby tele van szeretettel, imádja a rábízott gyerekeket és nagyon jól bánik velük, de ő maga is éhezi a figyelmet és a törődést, könnyen félre lehet vezetni, ami miatt aggódtam is. De Rubynak nemcsak a szíve, az esze is a helyén van, és a két nő sorsa hamarosan összefonódik.

A történet a yorkshire-i Hardcastle House-ban játszódik az Edward-korban. A ház mellett egy gyárépület ontja magából a füstöt, az ablakokat zárva tartják, mert a korom ellepi a bútorokat és a falakat, az ablaktáblákat a lápi szél zörgeti, a szobákat gázlámpák világítják meg és mai szemmel olvasva az egész nagyon lehangoló, gótikus hangulatot áraszt magából. A tökéletes leírásoknak köszönhetően szinte életre kel a helyszín, leginkább a gyerekszoba, amit valahogy úgy képzelek el, mint a régi képeslapokon lévőket, még a gyerekeket is.

Az időnek az volt a szokása Hardcastle House-ban, hogy mozdulatlanul állt; múlását csupán az egyre hidegebbé váló reggelek és a földet borító, egyre mélyebb levélszőnyegek jelezték.

Nem egy pörgős könyv, meglehetősen lassan hömpölyög a cselekmény, lassan tárja fel a rejtélyeket, de valahogy mégis tudtam szeretni, gyorsabban haladtam az olvasásával is, mint más könyvekkel, talán, mert nem áraszt el túl sok információval, könnyebben befogadható, feldolgozható és hagy időt arra az olvasónak, hogy találgasson a végkifejlettel kapcsolatban.

A lezárástól kicsit többet vártam, nem igazán voltam elégedett. Szerettem volna, ha egy kicsit meseszerűbbre sikeredik, így túl nyers. Valóságszerűbb volt, ami megállja a helyét ugyan, de a szereplők szerintem többet érdemeltek volna.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

Tovább olvasok »

Louisa May Alcott: Egy ​régimódi lány

Volt ​egyszer egy Amerika, benne egy gazdag család, s a családnak egy szép, szegény vendége. A lányban annyi az erő, a természetesség, a báj, hogy a könyv minden szereplőjének életét attól kezdve ez az erő, természetesség és báj irányítja. Akkor is, amikor életsorsok veszedelmeiből és szerelmek vidám szövevényeiből kell végül mindennek jóra fordulnia. Még mi, olvasók is e lánynak köszönhetjük, hogy megismerhetjük ezt az egyszervolt Amerikát.

Polly csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Egyik pillanatról a másikra robban be az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, mégis derűs és bájos lényével számos barátot szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények számára, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek – és a váratlanul betoppanó szerelem –, így a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra egybefonódjanak.

Louisa May Alcott, a nagy sikerű Kisasszonyok szerzője, ebben a könyvében a 19. századi Amerika értékeit egyedülálló női szemszögből ragadja meg, amit egyszerre jellemez a szárnyaló romantika és a földön járó derű. Alcott is egy igazi fiús vadóc volt. „Egy fiú se lehetett a barátom, amíg le nem győztem őt valamilyen versenyben. És olyan lányokkal nem barátkoztam, akik nem tudtak fára mászni, vagy átugrani a kerítésen” – írta Louisa saját magáról.

A szerző különleges egyénisége és karaktere írásain is átsugárzik.

A Manó Könyvek gondozásában végre most a teljes, eredeti szöveg bravúros fordítása jelenik meg. Ajánljuk mindenkinek, aki kedveli L. M. Montgomery és Jane Austen írásait. És az ő lányaiknak, anyukáiknak.

***

Régimódi történet, régimódi tálalással. Olykor unalmas, máskor bájos, vastag porréteggel, de ifjú hölgyek okítására mégis kívánatos, ahogyan egy lelkész lánya angyalként jár elől példájával az erkölcsiség útján. Lelkesen kerestem az okát, hogy miért is adjam ezt a regényt egy mai tizenéves kezébe, bevallom, olyat, amit ne lehetne pár szóval cáfolni, nemigazán találtam. Hacsak az a tizenéves éppen nem könyvmoly, otthonülő, introvertált, koravén és kiábrándult. Számára talán vigaszt nyújtana. Vagy éppen egy komfortzónájából kimozdított kamasz, aki arra kényszerül, hogy unalmában könyveket olvasson és más szemüvegen át lássa ezáltal a világot. Tényleg nem vagyok benne biztos, hogy a célközönség ebben a korban szeretni tudná ezt a történetet. Én magam nosztalgiával gondolok vissza, amikor még a Csíkos könyvek sorozatában olvastam, pedig már akkor is nagyon porszagú volt, de tudtam szeretni, élvezni a nagymama régi történeteit, talán még hittem is abban, hogy a Pollyhoz hasonló lányok értékesek. Talán mert picit hasonlítottak a körülményeink.

Komolyan, őszintén imádkozott lelkierőért, becsületes szívért, a benne lakó szeretetért, s a kitartásért, hogy egész élete olyan legyen, mint egy hol gyógyító, hol vérpezsdítő dal, mely segít, amíg szól, és amelyre emlékeznek, mikor elhallgat.

Szerettem Polly gyakorlatiasságát, azt, hogy bármi történjen, ő tudni fogja mit tegyen. Tetszett, hogy bár látta a különbséget közte és Fanny között, kissé meg is ingott, de tudott következetes maradni és felhasználni azokat az értékeket, amikkel rendelkezett. Ezzel együtt néha megfájdult a fejem Pollytól és a pokolba kívántam, de legalábbis szívesen rávettem volna, hogy lazítson, éljen, legyen gondtalan. Nem, nem volt elég a szánkózós jelenet, mert még azt is képes volt átfordítani jótékonykodásba. Polly sosem azt nézi, hogy neki mi a jó, hanem azt, hogy lehet mások javára. Ez pedig annyira túl van idealizálva, annyira életidegen, hogy megborítja azt az egyensúlyt, ami számomra kellemes lenne, mert éppen az aranyközéputat hiányolom, amit működőképesnek érzek egy kis egészséges önzéssel és kellő odafigyeléssel mások irányába.

Kétségtelen, hogy Polly jó hatással volt a kissé zabolátlan Shaw családra. A 19. századi irodalom egyik kedvenc témája, hogy a szegény lányokat erkölcsös, visszafogott természettel ábrázolják, hiszen nekik másuk sincs, mint a becsületük, velük szemben a gazdag lányok korlátaikat nem érezve, szabados életmódjukkal kevesebb szimpátiát, sokszor ellenszenvet váltanak ki az olvasókból. Számomra ez kétdimenziós gondolkodásmódra vall, mintha minden csak fekete vagy fehér lehetne, jóra és rosszra osztályozva üzeni, hogy az igazi gazdagság a lélekben lakozik és ez a követendő példa.

Gyermekeim, óvakodjatok a sikertől, nem egyéb az, mint merő káprázat és kelepce; pöffeszkedővé teszi a férfiút s mégúgy a nőt, vakká önnön hibáival szemben, s fölmagasztalja áldozatjának sovány erényeit; szeszélyre hajlamos, és midőn az ember kezdi megszeretni csábító mákonyának ízét, hirtelen cserben hagy, s mi csak kapkodunk levegő után, miként a partra vetett hal.

Ez a fajta naiv irodalom szembeállítja egymással a társadalom konzervatív rétegének elvárt  viselkedési normáját, a haladó, szabadszellemű nevelési formákkal. Kicsit éppen emiatt az ósdi, vaskalapos gondolkodás miatt nem szeretem az ilyen álszentnek tűnő nevelő célzattal íródott műveket, mert immár 150 év távlatából látom, hogy a fejlődés és a modernizáció teret enged magának megállíthatatlanul, bármilyen jószándékú tanításra fittyet hányva. Hogy ez mennyire jó irány, szintén egy vita tárgyát képezheti, mindenesetre a nők emancipációja megállíthatatlan, hála érte, és nem éljük mindennapjainkat Polly ellentmodásos világában, a szabadság látszatában, ámde az erkölcsi béklyók fogságában, a régimódi lány szerepében.

Egy kis figyelmesség, egy önzetlen apróság, egy vidám szó olyan kellemes és megnyugtató tud lenni, hogy mindenki megérzi benne a szépséget, és megszereti azt, akitől való. Anyák tesznek így, láthatatlanul, köszönetre nem számítva, mégis érezzük, és később is emlékezünk rá, mert ez az az egyszerű varázslat, amely összeköti a szíveket és boldoggá varázsolja az otthont.

Mindemellett ez a könyv kiváló olvasmány kezdő könyvvadászok számára, akik még csak most kóstolgatják a betűk varázsát, keresik a számukra kedvező zsánert. Nagymama polcán egy unalmas forró nyári vakáción, ha éppen a kezükbe akadna ez a regény, ne habozzunk ajánlani.

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐

Tovább olvasok »

Bridget Collins: A ​könyvkötő

Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.

Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.

Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.

Örökre.

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.

Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.

A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.

***

Vajon mennyire etikus elvenni más emlékeit? Ha ő maga kéri, hogy szabadítsd meg traumatikus élményeitől, nem marad-e benned rossz érzés, hogy ezzel mégsem teszel jót? Ugyanaz az ember marad-e, de ami a legfontosabb kérdés, teljes egész-e? Ha ezzel ledöntünk egy dominót, vajon milyen lavinát indítunk el vele? Kérdések, amikre annyi sokféle választ kaphatunk, ahány ember létezik a világon. Erkölcsi oldalát nézve is vitaindító, gondolatébresztő könyv A könyvkötő, nem mellesleg lebilincselő olvasmány.

Van egy pillanat a kötés kezdetekor, amikor a kötő eggyé válik a bekötött személlyel. Leülsz, és kivárod ezt a pillanatot. Hagyod, hogy a csend betöltse a szobát.

De nemcsak emiatt szerettem ezt a könyvet, hanem azért a hiteles ábrázolásért is, ahogy az írónő kibontotta ezt csodálatosan szép szerelmi történetet, ezért tényleg odáig voltam. Apró kis rezdülés a két fiatal között, ahogy minden egyes nap jobban vonzódnak egymáshoz, a gyűlölettől, haragtól eljutva odáig, hogy egymás nélkül lélegezni sem képesek. Ritkán fordul elő velem, de még az én lélegzetem is elakadt, ahogyan figyeltem sorsuk alakulását, ahogyan a tagadástól eljutnak a felismerésig: szeretik a másikat. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni vívódásukat és átlapozni rajtuk.

Azt hiszem, ezután csakugyan barátok lettünk. Végig ott hömpölygött a mélyben egy áramlat, álnok, akár a duzzasztóvíz, amely bármikor magával ránthatott; de valahányszor megéreztem a húzóerőt, ellenálltam, és egy idő után könnyedén elhitettem magammal, hogy nem is létezik.

Emmett útja kerül a középpontba, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket. Az első szakaszban a következményekkel találjuk szembe magunkat, ami lehetne egy szokványos történet is: a fiatal farmer súlyosan megbetegszik, nincs ereje a földeken dolgozni és kap egy lehetőséget, hogy kitanuljon egy szakmát, a könyvkötészetet. Ez így egy teljesen átlagos történet lenne, és bevallom, még így is nagy érdeklődéssel figyeltem volna, hogyan boldogul a fiú Seredith, az idős könyvkötő keze alatt. Teljesen odáig voltam azért a házért és szerettem volna, ha több szerepet kap, ha többet időzünk abban a kis menedékben, de ki kellett mozdítani az eseményeket és tovább lépni, hogy a második szakaszban megismerjük a múlt eseményeit. Végül jött a harmadik szakasz, amit egy kis csalódással fogadtam, hiszen két Emmett-rész után Lucian szemszögéből folytatódik a történet, ezzel megbontva azt az egységet, teljességet, amin keresztül eljutottunk a pontig, ami a végkifejletig vezet minket. Ezt csak akkor lehetett volna másként tálalni, ha nem E/1-ben íródik a regény.

Sajnálom, hogy a világépítés csak érintőleges, szerettem volna többet látni belőle. De azt is értem, hogy miért csak ennyi. Úgy képzelem el, mint egy párhuzamos idősíkot, egy alternatívát az általunk ismert világra, ahol annyi eltérés van csupán, hogy a könyvek nem annyira népszerűek. Persze, erre is vannak elképzelések, mikor még volt olyan korszak, amikor az egyház számára nem volt elfogadott semmiféle világi tudás, szándékosan tartották a híveket tudatlanságban, és gyakoriak voltak a könyvégetések is, hogy ne terjedjenek másféle ideológiák. Ráhúzhatnám erre a sötét korszakra is, mint egy analógiaként, hogy miért irtóznak ennyire a könyvektől az emberek és miért tartják őket boszorkányságnak. Ez csak egy feltevés, és persze ahány olvasó, annyi meglátás.

– Az imént azt mondta, ezt jelenti a könyv. Vagyis minden könyv, az összes kötet, amelyet valaha bekötöttek, valakinek az emlékeiből áll. Abból, amire saját döntése szerint nem kíván emlékezni.

– Igen.

– És… Megköszörültem a torkomat. Hirtelen apám kezének nyomát éreztem az arcomon, mintha még mindig sajogna a sok évvel korábban kapott atyai pofontól. Ne lássak még egyszer könyvet a kezedben. Hát ettől akart megóvni. S most könyvkötősegéd vagyok, és magam is kötő leszek.

A könyv elején mosolyogva bár, de elfogadtam az emberek ódzkodását az írott szó miatt, később viszont, ahogy értelmet nyertek a dolgok, hogy a könyv és a kötés egészen más jelentőséggel bír, már mindent értettem. Egy babonás ember számára tényleg boszorkányság, egy felvilágosult ember számára lehet bűn és lehetőség is. A lehetőség a legmegdöbbentőbb számomra. Mint minden mesterségnek, a könyvkötésnek is megvannak a szabályai és etikái, és mint mindenhol, itt is vannak, akik betartják ezeket, és vannak, akik nem méltók erre a tisztségre, visszaélnek azzal a hatalommal, ami megadatott nekik azáltal, hogy belelátnak mások lelkébe. Kihasználva azokat az embereket, akik bizalmat szavaztak a kötőnek, árúba bocsátották az emlékeiket, másolatok készültek és gazdag gyűjtőknek kínálták megvételre nem kevés pénzért.

Földhöz vágott ez a gátlástalanság. Ha azt hiszed, ennél nem lehet rosszabb ebben a könyvben, tévedsz. Van még ennél is betegebb, borzasztóbb és fájóbb is. Olvasd el, fedezd fel és próbáld megemészteni.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

Tovább olvasok »