Christelle Dabos: Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

***

A tél jegyeseinek olvasása után azonnal ugrottam A tükörjáró sorozat második kötetébe, és ha lehet, még jobban megszerettem ezt a történetet, mint az első könyv után. A történet éppen ott folytatódik, ahol előtte véget ért, emiatt könnyű volt elmerülni a cselekményben, szinte észre sem vettem, hogy új könyvet olvasok.

Magában a könyv szerkezetében viszont történt némi változás: míg az első kötetben gyakorlatilag a világ felépítése és a karakterek megismerése kapott nagyobb hangsúlyt, ebben az epizódban viszont kialakult egy szövevényesebb cselekménysorozat is, ami új mélységet adott a történetnek. Hőseink új szituációkba, kalamajkákba keverednek, több interakciót, eseményt tapasztalunk, ami hatással van a szereplők viszonyának átalakulására is. Számos karakter megy keresztül személyiségfejlődésen, mindeközben újabb karaktereket ismerhetünk meg a cselekmény előrehaladásával. Ophélie másodmesélői megbízatásának köszönhetően bepillantást nyerhetünk a nemesség mindennapjaiba, szórakozásaiba és intrikáiba is.

Ha kísértésről van szó, gyakorta a legmegveszekedettebb ellenzők képesek annak a legkevésbé ellenállni.

Christelle Dabos nagyon ért a karakteralkotáshoz: még a legutolsó mellékszereplő mögött is hihetetlenül mély történet húzódik, és a szereplők sokasága ellenére sem éreztem, hogy egyik vagy másik karakter fölöslegesen lenne a könyvben. Mindezzel együtt, természetesen, továbbra is találkozhatunk az első epizódból megismert és megszeretett karaktereinkkel: Thorn és Ophélie kapcsolata, végre, elmélyülni látszik, ami eleinte nagyon megviseli a lányt. Ophélie nehezen rendezi magában érzéseit a férfi iránt, eközben pedig, ahogy egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, megtörik a bizalma saját magában is.

Forrás: happykuri.tumblr.com

„Ahhoz, hogy belépj egy tükörbe – mondta egyszer a bácsikája –, önmagaddal kell szembenézned. Az olyanok, akik álarc mögé bújnak, akik becsapják és jobbnak hiszik magukat, mint amilyenek a valóságban, akárhogy próbálnák, soha nem tudnák megcsinálni.”

Mióta nem volt őszinte önmagával?

Még a Holdvilágban zajló rejtélyes eltűnések felderítését is Ophélie-re bízzák, amivel nemcsak saját, de Thorn, Berenilde és a születendő gyermek sorsát is kockára teszi. A lehetetlen küldetés teljesítése közben pedig kibontakozik előttünk egy gigantikus összeesküvés, ami a történetet teljes eddigi mivoltában megváltoztatja. A cselekmény bővelkedik a csavarokban, Dabos az utolsó pillanatig feszíti a húrt, és a történet lezárásakor is olyat fordít az eseményeken, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket.

Továbbra is mindenkit bíztatok a sorozat elolvasására, én magam is alig várom a következő epizódot.

Ja, jut eszembe: szeretem.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

Tovább olvasok »

Christelle Dabos: A ​tél jegyesei

Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…

Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.

Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.

***

Bizony, régen nem olvastam már olyan könyvet, ami ennyire magával tudott ragadni. A tél jegyesei egy bámulatos kalandregény, ami fordulatos cselekményével, szerethető karaktereivel és különös mitológiájával azonnal beszippantott és azóta sem eresztett el. Jó néhány éves kihagyásom után túlzás nélkül újra megszerettette velem az olvasást, ezzel az egyik legfontosabb olvasmányélményemmé vált.

Christelle Dabos első könyvének gyönyörűsége abban áll, hogy a történetet képes úgy tálalni, ahogyan maga az élet is zajlik körülöttünk: nincsenek kiugró, katartikus pillanatok, sem mindent megsemmisítő zuhanások, ehelyett a történet folytatólagos, folyamatosan fejlődő és változó, emiatt jobban követhető és érthető is. Ez a gondolkodásmód egy olyan valódiság-érzetet kölcsönöz a műnek, ami miatt könnyű beleélni magunkat a cselekménybe, az egészet mégis áthatja egy olyan mese, amiben ugyanúgy helyet kapnak a tudományos fantasztikum, mint a varázslat elemei is.

Whimsical illustrations by Holly - missholly.fr

A történet szereplői élő, lélegző személyiségek, szerethetőek és esendőek, de az is valódivá teszi őket, hogy elsőre nem biztos, hogy megértjük a jellemük mögött húzódó szándékot. Karakterükben nem minden fekete és fehér, ezért, valódi ismerőseinkhez hasonlóan, időt kell adni nekik ahhoz, hogy megismerjük őket. Ophélie karakterével rögtön tudtam azonosulni, míg például Berenilde és Archibald motivációja számomra továbbra is rejtély, ez azonban mit sem változtat értékükön és létjogosultságukon.

Ugyan már, csak nem fogsz nekem most meginogni! Fel a fejjel! Mutasd meg ennek a fennhéjázó népségnek, mit érsz!

Tetszik, ahogyan Ophélie hiába van tisztában a saját képességeivel, mégis csak a Légvárban megtapasztalt élményei hatására érti meg azok jelentőségét. Thorn ellenben mintha két lábbal állna a talajon, határozott elképzelése van az életéről és az útjáról, amit bejárni készül a történet folyamán. Egy átlagos young adulttal ellentétben itt nincs azonnali lángoló és mindent elsöprő szerelem, a karakterek fokozatosan, nehézségek és fájdalmas tapasztalatok árán csiszolódnak egymáshoz. Bár ebben a kötetben szerelmük beteljesedését nem látjuk, a történet folytatólagossága sejteti, hogy a kapcsolatuk a későbbiekben szerencsésen be fog érni.

Ahhoz, hogy át tudjuk érezni a könyv valódi értékeit, tudnunk kell helyén kezelni a dolgokat. Több értékelést is olvastam, amikben az olvasók azt nehezményezték ebben a történetben, hogy a címkékkel és várakozásaikkal ellentétben fantasyre számítottak. A tél jegyesei viszont éppen azért olyan különleges, mert nem akar görcsösen fantasyvé válni, ehelyett bátran felvállalja valódi, mesei önvalóját. Ez a tulajdonság pedig, amivel őszintén szembe tud nézni önmagával, éppen az a feltétel, ami a tükörjárót is tükörjáróvá teszi.

Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság.

Értékelés:

Azoknak, akik képesek gyermeknek maradni és elmerülni a mesék világában, különösen ajánlott.

⭐⭐⭐⭐⭐

Tovább olvasok »