 |
| Fülszöveg a képre linkelve! |
Gyönyörű! Még mindig bámulok Sara Raasch megálmodott világán! A legjobban várt folytatás volt - most átvette a helyét a Holló a hollónak - és nem csalódtam benne, sőt! Talán még egy picikét jobban is tetszett, mint az első rész, ami szerintem annak is köszönhető, hogy ezt a kötetet már felnőttként írta meg. Bár egyes helységnevek még mindig irritáltak, de kezdem elfogadni, hogy hozzátartozik ehhez a történethez. Az első kötetnél szintén zavaró volt a rengeteg információ, szerencsére mostanra már nem kellett még azon is átrágnom magam, így sokkal élvezhetőbb volt a könyv.
Újabb gyönyörű helyszíneket jártam be és újabb izgalmas karaktereket ismertem meg. A cselekmény néha gyors volt és kevésnek éreztem a tartalmat, tovább elidőztem volna egy-egy helyszínen, szituációban, de a képi anyag mindenért kárpótolt. Sokszor voltam dühös Meira gyengesége, ügyetlensége miatt, de kellett, hogy a karaktere egy kicsit esetlen legyen, hiszen még gyerek, nem lehet erőskezű uralkodó, aki tökéletesen irányítja Télországot, minden probléma nélkül. Nyilván a nyomás is nagy rajta, bár ez a Meira kevésbé tetszett. Theron nem okozott meglepetést, valahol vártam is, hogy ez fog történni. Matherre nagyon büszke voltam, el is vártam tőle a lázadást, bár súlyos árat fizetett érte, de erős és következetes maradt, ami igazi hősi jellemvonás.
Szörnyű dolgok történtek velünk, és még mindig szörnyű dolgok történnek, és valószínűleg hátralévő életünk minden egyes napján szörnyű dolgok fognak történni velünk. Minket nem az határoz meg, hogy nem hagyjuk, hogy megtörjenek minket… hanem az, hogy nem hagyjuk, hogy uralkodjanak felettünk.
Az új karaktereket nagyon kedveltem, pedig általában nem szoktam örülni a felbukkanásuknak. Úgy érzem, olyankor az író már nem tud mit kezdeni a sztorijával, ezért így próbálja tartalmassá tenni azt, de itt és most a legjobb választás volt, tényleg színesebbé tették a történetet. Sokkal kidolgozottabbak voltak, mint az előző kötet karakterei, szerethetők, sőt, még vonzóbbak is, mint a főhős. Igaz, ami igaz, mellettük Meira eléggé halványnak tűnt. Ceridwen izgalmas, egzotikus szereplő, aki körül mindig történik valami, mozgatja, viszi előre a történetet, imádom a dinamikáját és akkor sem veszített vonzerejéből, ha éppen padlóra került; élethű ábrázolás, emberi reakciók, benne megvan az a bátorság, amit most hiányolok Meirából. Jesse is nagyon érdekes figura, sajnálom, hogy ilyen keveset láthattam belőle és nem volt ideje jobban kibontakozni, remélem, a következő részben többször látjuk, jót tenne a sztorinak. Az a fajta elnyomott karakter, aki le fogja törni a láncait és valami nagy dolgot fog véghez vinni, bízom benne, hogy ezt a lehetőséget nem fogja kihagyni az írónő.
A lezárásnál valami hasonlóra számítottam, ezek alapján úgy érzem, egy nagyon izgalmas harmadik kötetet olvashatunk majd. Igazából nem lepett meg az ünnepségen zajló jelenet sem, vártam, hogy vissza fog térni a főgonosz, nagyon sok utalás és jel volt rá. Külön örültem neki, hogy megpillanthattuk Angra emberi oldalát és láthattuk az ő gyengeségét is. Félelme mindenkinek van, miért lenne ő kivétel?
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Még mindig a világábrázolás, egyszerűen olyan összetett és különleges, hogy lehetetlen megunni.
Újraolvasnám: IGEN
